2010. december 22., szerda

Hatvan másnap

Másnap a karjaiban ébredtem, tudjátok milyen boldog voltam már, madarat lehetett volna fogatni velem. Bekukucskáltam a paplan alá, s tényleg tartotta, amit igért, s én meg szégyenkezhettem, de a párom csak annyit mondott amit érzett irántam, s még annyit, ezt megigértem neked, s úgy illett aki a feleségem az megkapja, másnak pedig semmit. Le akartam teljes vetkőzni előtte örömömben, de eszembe jutott, amit valahol olvastam, akár hastánc, akár sztríptíz, elijesztem a lelkitársamat. Annyit kért tőlem, hogy álljak a háta mögé, s mindent vegyek le róla, ha képesnek érzem magamat rá. Hát megint felsültem alaposan, szégyellem, de azt mondtam, inkább legyen fordítva. A párom hozott egy lavor vizet, megmosta a lábamat, majd felszárította csókjaival. Én meg elaléltem, majd mikor magamhoz tértem, ami rajtam volt ruha levette rólam, és összehajtogatta. Magáról nem vette le, mivel azt nekem kellett levennem, s többször is mondta, ha kész vagy rá feleségem. Szépen átölelt és karjai között pihenhettem. Nem értettem, sőt még most sem értem, de majd megtanulom, mivel tanulnom kell tőle bizalmat mindenképpen. A párom simogatása a csókjaival ért fel. Majd estefelé megebedéltünk, s az ölébe ülhettem, megetethettem, s nagyon boldog vagyok azóta. Kicsit rendetlenke volt, mivel annyit mondott, amíg nem lesz olyan mint én, addig a cerka az előttem zárva, míg nem leszek teljesen készen feleségként viselkedni. Délután a párom rámadta a hálóingemet, s csak annyit mondott mindig a szememet nézd, amikor meglátod magadat akkor nincsen baj. Megint a karjai között pihenhettem, mint azóta amióta megérkeztem hozzá, s nagyon puha volt, egyre puhábbnak éreztem. 

Hatvan

Engedéllyel szeretném megosztani veletek, mi történt velem. Azóta nagyon boldog vagyok. Hát kérem, megtörtént aminek régebben meg kellett volna történnie, csak én alaposat hibáztam. Erre a hibára úgy éreztem nincsen megoldás, mégis a párom … , megadta újra a bizalmamat. Mai napig sem értem, hogyan lehetnek ennyire ellene egy boldog szeretteljes kapcsolatnak. Hibáztam, mégis megbocsátott, olyat kaptam tőle már az első személyes találkozónkon, amire még gondolni mertem. Itt hívóm mindannyiótok figyelmét, ha lelkitársatokkal találkoztok, vagy hallotok róla, már másképpen kezdtek el viselkedni. Magam sem értettem, de szerencsére azért van az hipersztrádának is jó oldala. Egy nagyon fontos dolog, ha megsértenek, a lelkitársadat is megsértik, s ez viszont is így van. Elképzeltem többször, hogyan fogom meg végre a kezét, mégis másképpen történt. S most erről szeretnék írni. Másként történt, de a lényeg megtörtént, s most már személyesen is hamarosan a férjemmé válik a párom. Igen s ez akkora boldogsággal tölt el, hogy képesnek érzem magamat, másoknak segíteni. Képesnek érzem, mivel én is onnan kaptam a segítséget, ahonnan nem is gondoltam volna. A páromat amivel gyanúsították ép azt érték el vele, hogy se vele, se nélküle. Köszönöm, akik segítettek név nélkül, mert ők tényleg megértették a helyzetünket, mivel hasonlók velük is történtek. Nagyon köszönöm, hogy a páromhoz visszaintettek, s ezzel lényegében megkaptuk amit már régebben megkaphattunk volna. Magamat szidom, nem tudok mást tenni, mivel előbb is megtörténhetett volna, s nem lett volna annyi átsíratott éjszakám és nappalom. Egyszer aztán kaptam egy fülest, olyan helyről, amit mindenki láthatott, de nekem szólt, aztán ahogyan végignéztem, már elhatároztam minden vele nem töltött személyes hónapért, egy képet fogok küldeni neki. Hát igen, de itt volt a neheze, mivel tudtam bármit küldök neki, ő válaszolni fog, ha tényleg az én párom, mivel én a feleségének érzem magamat. Itt jegyzem meg, csak olyan képet küldtem, amivel értésére adom, hogy a társam, és a férjem. Őszintének kellett lennem, s megmondtam neki, ha elmegyek hozzá miben megyek, mennyi ruhámat viszem magammal, de ezt valahogyan ki kellett vitelezni. S ez az én nagy gondom, megint magamba roskadtam, s ekkor találtam ki, én nem úgy fogom elküldeni a ruhatáram teljes leírását, hogy ennyi darab, hanem részletesen, annyira részletesen, hogy érezze …, hogy társa, felesége vagyok. Összeszedtem mindent, arra figyeltem semmit ne hagyjak ki, a legapróbb részletet is leírjam a páromnak. Ő válaszként leírta, miben szeretne látni, s itt lényegében, megindultam feléje személyesen. Megadtam neki az új telefonszámomat, s minden fél órában felhívtam, ha elfelejtettem, akkor meg ő hívott fel, hogy nincs-e valami bajom. Megérkeztem a páromhoz, s első pillantban kézen fogott, s nekem ez már pont elégnek tünt, de amikor azt mondta, hogy mellette pihenhetek, akkor csak az álmom jutott eszembe. A párom gyengéden átölelt, s karjai között pihenve megnyugodhattam.

Kaposvár harmadnap

Másnap reggel sajnos nem sikerült közösen ébrednünk, megelőzött a párom. Most már tudom, ez már előbb is megtörténhetett volna. De akkor lássuk, azokat a tényeket, amiket nem hagyhattam figyelmen kivül, azt hallottam, hogy párja van a páromnak, de képtelennek tartottam, hogy a felesége lehetek, akár már most is. Aztán a legszebb, emiatt valószínűleg egyre őszintébbnek kell lennem vele szemben. Képesek voltak azt állítani, hogy saját gyermeke van, s nem kiváncsi rám, hagyjam nyugodtan. Amikor megláttam az igazságot, akkor szintén csak magamat hibáztatom, mégha képes volt a megbeszélt jel felmutatásánál nekem megbocsátani. Úgy érzem még nem vagyok teljesen őszinte vele, mivel még mind a mai napig nem nézte meg az orvosi leleteimet. Nem értem, csak sejtem, én is annyira bízni akarok mellette vele érte, ahogyan a párom. Őszintébbnek kell lennem, s ebben nagyon segít nekem, s nagyon örülni fogok, ha képes leszek annyira őszinte lenni hozzá, mint amennyire őszinte velem a párom, … Valamit még nem értek, bár talán meg kellene kérdeznem tőle, de még nem merem. Másokat pedig nem akarok belekeverni a közös magánéletünkbe. Akar valamit tőlem, s ez a lényeg, s már elég régen megkaphattam volna, de még szerintem sokat kell beszélgetnünk, hogy belefogjunk. Ő kicsit más, félelemmel tölt el, hogy gondolataink egyek, de nagyon örülök boldogan neki, legalább mindenkor tudni fogok róla mindent, amikor oly távoli országban van. Bár azt mondta nekem, ma meglepetéssel készül, de nekem amit tegnap kaptam tőle, azt is nehéznek érzem feldolgozni, mivel még magamat hibáztatom, mégha megbocsátott nekem, akkor is miért képes ennyire őszintén elmondani a gondolatait. S miért képes ennyit tenni értem, amikor lényegében nem is ismert személyes közelségben. Vannak dolgok, amikre talán majd később rájöhetek, de a legjobb az, hogy végre úgy lehetek a …. karjai puha ölelésében, ahogyan már régen az álmomban és a gondolataimban elképzeltem. Minden újabb nap …. Őszintébb akarok lenni, őszintébb akarok lenni… , de ahhoz még sokat kell tanulnom tőle. …. eldöntötte ma reggel már egymást fogjuk felöltöztetni, én kicsit félek tőle, de tudom, hogy segíteni fog nekem. Sok minden van még reggel, ami valószínűleg megtörténik, s nem akarok hibázni benne. Karonfogott reggel s elmentünk a fürdőszobába, kezembe adott egy ollót, majd egy borotvát. Hibáztam, de annyit mondott a párom, … Majd sikerül. Ekkor kerültem sorra én, s mondtam neki, ahogyan gondolod, párom ..  csak annyi centimétert vágott le a hajamból amennyivel előbb meg kellett volna történnie, ha jobban odafigyeltem volna reá. Mondtam, sőt erőszakoskodtam, hogy többet is lehetne. Párom gyengéden átölelt, s azt mondta Ahogy akarod, ahogy akarjuk. Aztán közösen beszappanoztuk egymást, de most már nem töltöttünk annyi időt a kádban. Nem akart a párom , … reggelizni, mert valami fontosabbat akart elintézni. Én szépen kértem reggelizzen velem, s ő tényleg az ölébe engedett. Majd felöltöztettük egymást, hát mit ne mondjak, ennél elég alaposan égtem, mivel rámadta, amikor észrevett valamit, dobta félre. S ez addig ment, míg a teljes ruhatáramat szét nem szortírozta. Egyik csomag volt az otthoni, a másik pedig a társasági. Szégyelltem magamat, nem előtte, hanem amikor megláttam azt amire többször felhívta a figyelmemet. Igen, hányszor de hányszor, s akkor sokkal előbb bizonyára a karjaiban pihenhettem volna. Megint magamat emésztettem, de a boldogságunkra figyeltem, s ez adott erőt, hogy én is szétválasszam a ruhatárát. Hát szegénykémnek, nem sok otthoni darab maradt, de ő csak annyit mondott, amit mindenkor érez felém, s többször is sírva fakadtam. A párom, aki hamarosan a férjem lesz hivatalosan, viselni fogom a nevét büszkén, s amit ígértem, azt egyre őszintébben megteszem magunkért. Hát még azt, hogy hová mentünk, az a legfontosabb. Mikor felöltöztünk elmentünk több boltba, furcsa volt nekem ezek után, hogy ennyire képes megbízni bennem. A próbafülkében sok ruhát felpróbáltam, ő pedig amikor észrevett valamit, azt már különtetette. Majd megkért  … , hogy válasszak. Telhetetlen voltam úgy érzem, mivel nekem vásárolt, magának pedig csak egy papucsot, de ő tudja. Amikor megérkeztünk vissza hozzám, akkor rájöttem miért csak papucsot vásárolt, s megint szégyelltem magamat, de hát inkább most, mint később. Aztán történt valami, igen rosszul főztem, kihagytam valamit, amit megjegyzett, s én boldog vagyok vele, s nekem más nem kell, úgy érzem feleségeként még boldogabb és őszintébb tudok majdan lenni.

Kaposvár másnap

Már reggel nagyon izgultam, többször ellenőriztem a jelet, amit tegnap elővettem, hogy nehogy megint a boldogságom útjába tegyek. Reggel többször lefürődtem, többször megfésültem a hajamat, s a legtökéletesebben akartam kinézni, de mintha semmelyik ruhám sem akart volna tökéletesnek látszódni rajtam. Aztán eldöntöttem, felhívóm, s mondja meg miben szeretne látni először. Elmondta, amit csak akkor értettem meg, amikor megérkezett. Igen megérkezett, s ez a lényeg! Megérkezett hozzám. S ami ezután elkezdődött attól alaposan égtem. Igen égtem magam miatt. Hogy miért? Elmondom, amikor megláttam, újból magamat okoltam, odajött megkérdezett valamit, amit már előbb is kérdezett tőlem. Tehát, hogy hány évvel előbb felesége lehettem volna. De most nem azt tettem, mint akkortájt, hanem a jelet megmutattam, ő is átadta a jelét, amit jó mélyen elrejtettem a táskám legaljába. Ő sem adta vissza, viszont megfogta személyesen a kezemet, s elmentünk egy internetkávézóba. Tudtam, hogy ezt meg kell tennem, hogy bizalmam helyreálljon. Megnyitottam a postafiókomat, csak néhány levelére figyelmeztetett, de mint megtudtam, akkor kellett volna a személyes segítségem, de mivel nem írtam vissza, ezért nagyon nehéz volt neki. Megmondtam neki, hogy a szeme előtt, fogok kilépni minden olyan közösségi portálról, ahol nem együtt vagyunk jelen. Azt kérdezte a lelkitársam, hogy most mutatok neked … valamit. Amikor megláttam az újabb hibasorozatomat, eldöntöttem amit igértem neki, mai naptól megadom neki. Bementünk a közös IWIW profilunkra, s itt átjavítottuk, a legfontosabbat, amire csak 1 hónap múltán került sor, de ne menjünk ennyire. Igazából magam sem értem, miért nem figyeltem oda rá, akkor már talán erősebb kötelék lehetett volna közöttünk. Tudom bizonnyal, s mikor ezekre rájöttem, akkor csak annyit vártam tőle, mellette pihenhessek, nem lényeg miben, csak az a lényeg a lelkitársam karjainak pihentető ölelésében leszek, ebből nem engedek. Aztán elmentünk egy parkba. Vinni akartam a táskáját, de ő azt mondta, adjam oda neki a kézitáskámat. Megtettem, ő betette a táskájába, s egyik fülét megfoghattam a táskának. Aztán újabb égésünk következett, ami után felvittem magamhoz. Előtte vett egy fürdőlepedőt nekem, annyira vigyáz és véd engem. Eldöntöttem, amikor meglesz a kérdés, mindenkor a szívemre fogok hallgatni. Amikor hozzánk megérkeztünk, kinyitotta a táskáját, és teljesen átadta nekem. Megnézhettem volna még a telefonját is, de sikerült megbíznóm benne. Aztán jött a lelkitársam, … kérdése, de előbb elkéredzkedett a fürdőszobámba. A … kérdésére tudtam mit kell tennem, de félni kezdtem. Mondtam neki, hogy csak neked és érted teszem meg, én a feleséged akarok lenni, amíg élek. Azt mondta fogjam a fürdőlepedőt, amit vett, és azzal csavarjam körül magamat. Mondtam neki újból érted csak neked teszem meg, ugye a férjem leszel. Erre ő kiszállt a kádból, és kijött anyaszülten, s mondta csak a te férjed lehetek. Átölelt … , s közöttünk csak a fürdőlepedő volt, ahogyan táncoltam vele, s később már a fürdőszobában mellettem üldögélt. Annyit mondott a lelkitársam, … Majd kiment, azt hittem, valamit elrontottam már megint. Mikor visszajött, kaptam tőle valamit, amit mindig magamnál hordom. Nem veszem le, nagyon figyelek rá. Aztán jött egy hatalmas próba, én beszappanoztam, ő is beszappanozott engem, s elkezdtük megvallani egymással szemben elkövetett vétkeinket. Ő megbocsátott, s magához ölelt, én erre nem számítottam, hogy ennyire gyorsan a karjaiban pihenhetek, amit már mióta álmodtam.

Kaposvár

Szégyellem magamat, de inkább elküldöm, hogy hátha segíthetek másoknak, akik hasonló helyzetben vannak mások szándékos aljasságai miatt. Nagyon nem értem meg őket, nekik is meg van adva, hogy a lelkitársával alkosson családi közösséget, akkor miért kellett nekik ezt csinálni. Én tudtam, figyelnem kell, és fogadnom kell. Féltem, igen de ahogyan minden hónapra megírtam levelet, rájöttem csak ez segíthet nekünk. Mondanom sem kellett, nem érkezett válasz. Nem értettem, de amikor többek is mondták, merre kell keresnem, megtaláltam a lehetőséget. Nem tudtak eltántorítani az utamtól, s az utam elég könnyen bevehető lett volna, ha figyeltem volna a lelkitársamra, és nem a kollégáimra, majd utána meg az ügyvédemre. Nagyon sírtam, s még most is sírók, csak most már örömömben. Hogyan kaptam meg a lelkitársamat személyesen is. Személyes szemtől-szemig még több hetet kellett megértenem. Magamat szidtam a figyelmetlenségem miatt, aztán az interneten találtam valami olyan bejegyzés a lelkitársam felől, amivel lényegében észrevettem, az egyedüli ok a személyes boldogságom előtt, saját magam aggódalmas kételkedése. Mondanom sem kellett, újra elkezdtem olvasni a lelkitársam honlapját, s nagyon figyeltem a már tőle kapott leveleit. Majd történt valami, találtam valami érdekeset, ami miatt felgyorsultak az események. Elmentem orvoshoz, biztosítani akartam, hogy a lelkitársam ne csalódhasson bennem. Mondanom sem kell, feleslegesen tettem meg, mivel mikor arról volt szó, hogy átadom az orvosi leleteimet, ő csak annyit mondott: Szeretlek…, elfogadtalak … Bocsánatot kérek, de folytatom ahol tartottam. Szóval olvastam a naplóját, olvastam a honlapját, s arra figyeltem mikor üzen felém. Ő üzenet szinte minden héten többször is, de nehéz volt elhinnem, mivel még aggódtam az orvosi leletek miatt, s ez rányomta a hangulatomra a bélyegét. Aztán történt valami a lelkitársam felől, éreztem ezt nekem szánta. Az ügyvédemet eltávolítottam, s vettem egy új mobiltelefont. Itt a lényeg, ezzel a számmal, felhívtam a lelkitársamat, de előtte küldtem egy SMS-t neki, melyben annyit írtam, amit érzek amióta ismerem a lelkitársam iránt. Leírtam, de erre azt az egyetlen szót kaptam, amivel akkora segítséget adott a lelkitársam nekem, hogy felhívtam, s majdnem másfél órát beszélgettünk egymással, s a legszebb ő visszahívott így tudtunk ennyit beszélgetni egymással. Kért tőlem egy képet, s mikor meglátta, hogy vörösre festettem a hajamat, egy kicsi kérdést tett fel. Ekkor megértettem, egyedül én tehetem helyre, hiába segítenek, nekem kell megtennem ezért újabb képet küldtem magamról, erre kaptam válaszképet. Örülök és sírók a boldogságtól, s a legfontosabb holnap már a karjaimban pihenhet a lelkitársam.