2010. november 11., csütörtök

Eme napon elvileg megérkezett hozzám az ügyvédjével a jegyesegyetlenem. Hozta magával, s jól tette, mert ebben az estben nem támadhatom meg az ellenünk elkövetett sérelmekért. Először bekopogott, s keresett engem, majd átadta a jegyesegyetlenemmel megbeszélt jelet, s megkérdezte fogadom-e? Mondtam, hogy fogadom, örömkönnyek jöttek szemeinkbe, s csak egyetlen szót tudtunk egymásnak mondani. Majd később előkerültek a jegygyűrűink, s tudta mit kell ráírni. (Megjegyzésként: a jegygyűrű vagy a csoportokat, vagy a jeleteket, vagy a jegyessé fogadás dátumát tartalmazhatja, de a legtöbb esetben "Szeretlek szeretve amíg élek!!!". Valamint még valami, az első tudat dátumát is belevéshetitek. Utójegyzékként a három felkiáltójel szerepét, ha nem érted akkor inkább ne használjátok. ) Dél körül az ügyvéd elment dolgavégeztével, s végre magamhoz ölelhettem a lelkitársamat. Délután folyamán pedig megismerhette a legnagyobb támadóját, aki úgy beszélt róla, mikor nem is ismerte, mintha ... (Megjegyzés édesanyám 914, jegyesegyetlenem 916, akik tudják, azok értik) Megkaptam a jegyesegyetlenemtől azokat a képeit is amik még nem láthattam, én is átadtam a jegyesegyetlenemnek, s megkértem üljön az ölembe. Megkérdezte szemeivel, biztosan, s helyet foglalt. Tudta a jegyesegyetlenem hogyan kell beleülnie, de azt is megérezte, hogy én közben dolgozni fogok, mivel a hívásom szerint kell eljárnom. Megértette a jegyesegyetlenem a helyzetet, s szépen figyelte, közben próbált segíteni, s elérkeztünk egy újabb ponthoz. A jegyesegyetlenem teljesíteni akarta, amit megigért, de én inkább megmostam a lábacskáit és karjaimban megpihenhetett. Álom nem jött a szemünkre, imádkoztunk míg el nem aludtunk egymás karjainak ölelésében. Szívemnek lehethogy ez furcsának tűnhetne, de így megértheti milyen indokokat vágtak a fejemhez, amikor már jegyesemmé fogadtam a jegyesegyetlenemet.


Remélem a következő blogbejegyzés az andre.mlap.hu alatt, már a jegyesegyetlenemmel kötendő dátumot fogja tartalmazni.