2010. június 13., vasárnap

Tanulságos megfedés Sátoraljaújhelyről

Én megelőztem ezeket, amiket olvashattam nálad. Elmondom, hogyan álmomban megkérdeztem annak a nevét, aki belejár az álmaimba. Megkérdeztem tőle, elég sok mindent, aztán egyszer történt valami, elmentem közösségi portálokra, s csak az olyan nevű hölgyeknek írtam ismerettséget. S tudtam, amelyik visszakérdez, az a lelkitársam. Igen komolyan kell venni, az ilyen álmokat, nem lehet figyelmetlenkedni. Vigyázni kell, s úgy éreztem a második levélváltás után, meg kell keresnem személyesen. Megkerestem, előtte nem szóltam neki róla, bár sejthette. Így elindultam hozzá, úgy hogy ha képes az álmaink szerint cselekedni, akkor eljegyzem abban a pillanatban amikor megfogom a kezét. Elindultam, ezzel a nagy elhatározással, senkinek nem szóltam, egy kicsit furcsának tünhetett tőlem, de mindent egy lapra tettem fel, ahogyan tanultam a legfontosabb helyen. Igen elindultam ahhoz a leányzóhoz, aki már a feleségem, s míg élek mellette vele családi közösségben. Szóval odaérkeztem, becsöngettem, s megkérdeztem tőle a leveleink tartalmát. Ő még nem gondolhatta, csak sejthette mire készülök. Nem halogathattam, mint ahogyan olvasom azoknak sem szabadott volna halogatni, de hogy meg ne sértődjetek NEKTEK SEM, MIVEL ABBAN A HELYZETBEN MÁR CSAK IGEN VAN. Szóval a feddésetek után, akkor folytatom, behívott magához, s megnyitotta a leveleimet, fel akarta olvasni, s megmondta sejtette, hogy hamarjában ideérek. Megfogtam a kezét neki, s annyit mondtam neki, akkor azt is tudod mit érzünk egymás iránt. Ő kimondta és átölelt, s én is kimondtam annyiszor, hogy mindketten sírva fakadtunk. Elhívott egy parkba, mivel meg akart mindent beszélni velem. Én többet tettem, megkértem a kezét, s ott azon nyomban egy papírra ráírtam: A feleségem neve: … , s más nekem nem kell, mással nem akarok élni. Ő hasonlóképpen tett, s annyit mondott, ez túl szép, ő még mindig álmodik. Mondtam neki, menjünk el egy ékszerészhez, karonfogtam és elindultunk. Odaértünk az ékszerészhez, mivel az ékszerész a lekötelezettem, így csak választani kellett, s még aznap már láthatólag is jegyesek voltunk. Elmentünk a parkba, míg a jegygyűrűk el nem készülnek, s délutánra, még jobban megérett az elhatározásunk. Ő kérte velem akar aludni már az első este, s ne nézzem olyan lánynak, akik a közelébe akartak férkőzni. Este beszélgettünk, egymás karjai között pihentünk, de aludni nem tudtunk, csak ámuldoztunk, hogy ez talán még álom, de amikor az ujjainkon láttuk a gyűrűt, akkor … Többet akartunk az első éjszakán már egymástól, de nem tudtunk aludni, hanem terveztük a családi életünket. S akkor megvirradt, s reggelit készített a családjának és nekem is. Megengedtem neki, hogy az ölembe ülve fogyassza el a reggelijét, s ő nagyon boldog volt, szerintem boldogabb mint én, mivel megszokásból kritizáltam a tálalást. Ő nem haragudott meg, de megmondta, folytassuk a napot, úgy nem öltözünk át, ha a másikunk át nem öltöztet. Hát igen, ő tényleg az én feleségem,s hamarosan még ennél is több. Figyeltetek, NEM KELL KÉTELKEDNI, BIZONYOS SZINTEKEN NEM SZABAD! Majd délelőtt elmentünk a régi iskolájába, megmutatott mindent ami érdekelhetett engem. S ekkor esett le a feleségemnek a tantusz, s kérdezte érte úgye megteszem. Mondtam rólad csak én, rólam csak te, nekem csak te, neked csak én. Sírni kezdtünk a boldogságtól, de már nem álmodunk, tudtuk. NEM KELL SÍRÁNKOZNI, HOGY AZ MEG AZ, TENNI ÉS CSELEKEDNI, hogy építsük fel a családunkat. Majd délben amikor már nem bírtam magammal, megmondtam a lelkitársamnak, hátam mögé állsz, s mindent leveszel, ahogyan többször megtetted a közös álmunkban. Ő szépen felülről elkezdte, de megállt, s annyit mondott, most én vagyok a soros. Átöleltem, s felül nem maradt semmi, majd alul is feleségem egyetlen ruhában, majd elbizonytalankodtam. Ő megértette, s próbált segíteni, de én erősködtem, hogy képes vagyok rá, csak először hadd simogassam végig csókjaimmal, ahol már felszabadítottam. Megtettem és átadtam a kezdeményezést a feleségemnek, s rajtam is egy maradt, s szépen ő is végigsimogatott kedves ajkaival. Úgy ahogyan voltunk lefeküdtünk egymás karjainak ölelésébe, és most már képesek voltunk aludni, elég elfáradhattunk. Másnap hajnalban amikor felébredtem rajtam nem volt semmi, de a feleségemen még igen. Gondoltam, most vesztettem valamit, ha nem teszem meg, de ő csak kedvesen átsimogatott, s öntött belém annyi erőt, hogy levegyem róla. Amikor levettem róla, elhívott zuhanyozni, s ezt mindezidáig megtartottuk. Teljesen letakarítottuk egymást, s alaposan megtörültük csókjainkkal egymást. Ő a feleségem, három nap alatt teljesen átvettük egymást, elfogadva felvállaltuk, mert KÉTELKEDÉSNEK AGGODALMASKODÁSNAK HELYE NINCSEN!!!