2010. május 17., hétfő

Egyetlen kódodat se adjál ki addig, amíg személyesen átadhatod neki. Ha mégse kerülne sor rá, akkor várjál meg a Sopronban őrzött dokumentációval

Mint mondtam neked, de azért ide is leíróm, hogy véletlenül se adjad ki azokat a kódokat, amivel közeledben férkőzhetnének. Ne add ki, még akkor se, ha azt ígérik, hogy akkor már vele lehetsz! Végülis mi a garancia rá, hogy a párodnak adják oda. Semmi, magam kárán megtanultam, s ha a mentorunkkal nem akarsz összetűzésbe kerülni, akkor inkább mondd azt, hogy csak akkor … Ha pedig kényszerítik, akkor ott a lista Sopronban ellenük, s ahogyan hallottam már lényegében magam vagyok az akadálya, de én még bízók olyan bizalommal, amikor odaadtam, s csak éppen meg kellett volna érkeznie. Nem akarom kényszeríteni, de mivel őt kényszerítették valószínűleg hamarosan nálam is el fog durrani, s akkor magam fogom megírni ellenük, ha végre igazat mondanának,  s nem áltatnának, de addig szeretnék a figyelmedbe ajánlani pár érdekes dolgot: 2007 2008 2009 2010. Remélem érted? Igen, s hány rendszert tettek tönkre, hány kapcsolatot akartak tönkretenni. Nem kell izgulnod, ha szeret akkor meg fogja találni a módját és én is közvetítői segítségemet felajánlom. Mint mondtam neked, én eldöntöttem, s az álmaim is azt mondják egy esemény után kaphatja meg a jegyesegyetlenem a kódokat, de csak akkor, ha személyesen mellettem tudhatom. Ezt az esemény minden olvasóm ismeri, ha folyamatosan figyel bizonyos bejegyzéseimet. Neked is ezt ajánlom, csináljál újabb és újabb naplókat, valamelyiknél amelyiknél lehetséges küldj segédszerkesztői megbízást a párodnak, ha válaszol rá, akkor pedig tedd meg a következőket. Induljál hozzá, s ne késlekedjél! Ha mégsem találnád meg, akkor csatoljál egy levelet, és dobd Sopronban a levelesládánkba a nevemnek címezvén  egyetemben. Remélem megértetted, a kódodat csak akkor adhatod ki a párodnak, ha a nevedet viseli, más eset már számomra sem létezik. Ebben a hónapban ha olvasni akar a jegyesegyetlenem, akkor elindul bejegyzéseimet olvasni és ha valaki meg nem zavarja, én többekkel egyetemben elindítóm közvetítvén a lelkitársuk felé. S amikor minden lelkitárs a lelkitársa karjában megpihen akkor talán a jegyesegyetlenem is az én karjaim ölelésében.

2010.05.02. 13:06
Találtunk egy dátumot, nem tudhatom, hogy nektek mit jelenthet, de ha lehetséges induljatok már el személyesen egymás felé, ne arra figyeljetek, hogy mit mondanak azok, akiknek túl sok van a rovásán, ők a szeretet ellen szándékosan tesznek. Sötétek mint a szakadék, s kikerülni onnan csak a lelkitársával képes, ha egyáltalán akarna a világosságra jönni.

2010.05.11. 11:33


Ez is jól folytatódott, megtörtént bár nem úgy ahogyan elterveztétek, de megtörtént, s remélem most már a közös családi jövőtöket tervezitek. Ha megengeditek leírnám, hogy találtátok meg azt, hogy már lényegében elválaszthatatlanok vagytok. Sok boldogságot nektek! 2010. 05. 18. 21:26

Engedéllyel szeretném megosztani veletek a boldogságunk történetét. Elnézést kérek a személyeskedésért, de úgy éreztük ezzel segíthetünk, így megengedjük közreadását. Úgy kezdődött minden, volt egy közösségi oldal, ahol mindketten jelen voltunk. Nem ismertem, de az álmaink egyek voltak, csak erre később jöttünk rá. Mindent akartunk egymásról tudni, de igen sokan gátoltak bennünket. Hogy kik, az hamarosan ki fog derülni, mivel meggyőztük egymást, ha nem kérnek bocsánatot azokért az elveszett évekért, akkor számunkra ismeretlenek lesznek és felelősségre vonásuk hamarjában meg fog történni. Innen üzenem nekik, vannak akik segítettek minket, de sajnos többen voltak akik gátoltak bennünket. Remélem érteni fogják azok, … S akkor történt valami, újabb és újabb ember jött valamelyikünkhöz, hogy ez bizonyára nektek szól. Egyikünk sem akartuk elhinni, hogy tényleg, amikor valamelyikünk mondta érkezem, s volt olyan aki képes volt lebeszélni. Aztán volt olyan, egyikünk el kezdte szervezni az esküvőnket, a másikunk annyira mély hullámvölgyben volt, hogy nem akarta elhinni, és képtelenségnek gondolta, s így pedig nem lehet esküvőt szervezni, főleg nem olyat, ami meghatározza életünket. Majdan körülbelül 1 évre rá, kiderült elég sok minden, hűségesek akartunk lenni egymáshoz, de ahogy egyikünk egyre jobban emelkedett, a másikunk úgy csúszott lefelé. Biztunk olyan emberekben akikben nem szabadott volna, újból elkövettük ezt a hibát, aztán végre megtört a jég. Meg bizony ám, de addigra teljesen más megjelenése volt egyikünknek. De ennyire még előre ne haladjunk, közös pontot keresünk, sajnos még a megbeszélt jelet is elfelejtette egyikünk, de a másikunk egyre többször küldte így emlékezetébe véste újból és újból. Valamint elkezdtünk hasonló honlapokra járni, sőt ahogyan utóbb megbeszéltük, szinte ugyanazokon jártunk. Egyikünk ismerte a tulajdonosát, de nem bíztunk abban, hogy segíteni fog. Magunkba meg képtelenségnek tünt bízni, aztán ezeken a honlapokon megtört a jég, s egyre jobban magunkra ismertünk. Igen magunkra ismertünk, de egyikünk még mindig abban kételkedett, hogy nem fog megfelelő lenni a lelkitársának, de itt ezeken a helyeken megtaláltuk azt, hogy IGEN. S tudjátok ez az IGEN-nel, újból elkezdtük olvasni a régen egymásnak küldött leveleinket, mivel sajnos egyikünk sem kapta meg a másik levelét. Aztán történt egy esemény, melyre egyikünk nem büszke, ott állott vele szemben a másikunk, s a kérdésre nem tudott válaszolni. Ilyen már többször is történt közöttünk, de ekkor már volt egy mankónk, amiről szeretnék beszélni nektek. Az internet nagyon jó dolog, de képesnek kell jól kihasználni. Így ahogyan folyamatosan, naponta többször is megnéztük azokat, ahol segíthettek nekünk. Bosszúsak voltunk, de ezzel csak annyit értünk el, hogy a másikunkat megtámadták újból és újból, azzal, hogy nem egymásnak valók vagyunk. … S itt ha lehetséges álljunk meg, olyan emberek, akikben megbíztunk levelet írtak a nevünkben a másikunknak, képesek voltak telefonálni, ők képesek voltak minket elérni, csak éppen mink nem értük el egymást!!! Nagyon durva játékot üztek velünk, remélem értik kikről van szó. S egy nap amikor újból szemtől szemben voltunk egymással, mondanom sem kell egyikünk teljesen megváltoztatott külsővel, feltette másikunk a kérdést, s hallgatott egyikünk. Aztán amikor ráébredt, hogy ki volt az, akkor hazarohant, összepakolta a legszükségesebbeket, bedobta a böröndjét az autóba, s indult utána. Hát igen nem tudta merre megy, így elmondott egy imát, s így már tudta hol keresse, viszont szerencsétlenségére mások már felvették. Sírt, de eldöntötte követi azt az autót, s amikor megállt az az autó, amelyik az egyiküket felvette, leállott a másikunk, s várt, s várt, de amikor látta, hogy közeledik egy másik autó, akkor újabb szerencsétlenségére, újból csak követhette a lelkitársát. Sok minden motoszkált a fejünkben, de végre jóra fordult. Amikor kiszállt egyikünk a második autóból, akkor szépen másikunk már nem bízta többet a véletlenre a találkozást. Már majdnem 100 kilométerre mentünk, de amikor másikunk odament akkor, s annyit mondott Szeretnék neked valamit átadni. Ekkor átöleltük egymást, s megfogtuk végre személyesen egymás kezét. Igen, de viszont mivel bízonyítani akartunk egymásnak, nem hittük volna, hogy képesek leszünk megtenni az első személyesen együtttöltött óra után. Leállítottuk az autót, s elindultunk fel a hegyre, egy sziklához… S annyi mindent megbeszéltünk, csak éppen azt nem ami miatt ennyien közénk akartak állni. S újra elindultunk, nem engedtük el egymás kezét, s mikor megérkeztünk, akkor újból és újból bizonyítanunk kellett egymásnak. Igen megérkeztünk, s újabb pofont védtünk ki. Egyikünk édesanyja azt mondta, inkább aludjunk külön-külön, erre aztán másikunk csak annyit válaszolt, a böröndjét behozta, s mondta a Párom mellett a helyem, csak ő lehet a férjem! Megbeszéltük magunkról semmit nem veszünk le, s a börönd teljes tartalmát kiborítottuk, s a ruhásszekrények teljes tartalmát is egybe, mint ahogyan a lelkitársaknak illik megtenni ennyi gáncsoskodás után. Majd nyugóvóra tértünk egymás karjai között, de nem aludtunk csak beszélgettünk. Aztán megint egy nem várt esemény, benyitott hozzánk egyikünk édesanyja, mintha ellenőrizni akarná a fiát. S mikor látta a boldogságunkat, többet már nem kételkedett bennünk.  Másnap reggel pedig elindultunk valami nagyon szép helyre, s már együtt egymásért személyesen elmentünk azokhoz akik bíztak és mellettünk álltak, segítettek és tanácsokat adtak. S most végre már hamarosan összeházasodunk, de előtte mindent de mindent elmondunk a másiknak, mivel kimondva könnyebb elhinni, hogy megbocsátottunk egymásnak a tudatlanságért, a kételkedésért, az aggodalmaskodásért. S hogy mikor lesz az esküvőnk, arra csak azok érdemesek, akik megértik közénk állni nem lehet, mivel feleséganyaként és apaférjként védelmezzük egymást és azokat akik szintén lelkitársi kapcsolatban szeretnének élni.

2010. május 15., szombat

Szolnok találkozók

Úgy folytatódott ahogyan már többször elgondoltam, de ha megengeditek leíróm. Amikor megtaláltam a páromhoz vezető legfőbb emberi szövetségest, akkor állandóan figyeltem a honlapját. Tudjátok volt olyan nap, hogy az ebédszünetemben is ott lógtam, s kerestem, hogyan … Nehéznek tűnt, de mégse volt nehéz, mert aki a párjáért ennyit nem tesz meg, az nem a lelkitársa. Ott folytatnám, hogy megkerestem az édesanyját, elmentem a munkahelyére, s bemutatkoztam neki. Ő igen sok mindennel tudott segíteni nekem, mivel a szíve alatt hordta, felnevelte és amikor tanácsát kérte, tanácsot adott a páromnak. Vörös fonott hajamat a találkozó után megpróbáltam visszaállítani, de erre még több időt kellett szánnom. A páromat hogyan tudtam személyesen mellettem, ez volt a következő. Mivel az édesanyját már megpuhítottam, amikor látta, hogy a gonosz pletykákat hitelrontásként rólam valótlanok. Nem mondta, hogy fogjam vissza magamat az öltözkődésemben, de tudtam a párom ezt akarja. Megtettem, s a következő héten vasárnap elindultam a párom településének templomába. Igen a szívem vitt előre, s mikor megláttam, akkor oda akartam menni hozzá, de tudjátok nem mentem. Bizonyítékokat akartam, hogy az az igaz amit tudok róla. Nagyon nehéz volt visszaérnem, mintha kicseréltek volna. Este elmosogattam, s tudtam, hogy már a párom is itt lehetne, ha nem féltem volna. Másnap sajnos dolgozni kellett mennem. Ebédszünetben megint, de most valami olyat láttam, ami kicsit elgondolkoztatott. A párom ezt írta: "Láttam valakit, aki olyan mint a párom, de mégsem lehet az, mivel én barna hajú hölgynek fogtam meg a kezét a virtuális térben." Este mikor fáradtan hazaértem, megint a honlapján jártam. S találtam egy kiegészítést, "következő alkalommal meg fogom kérdezni a nevét" Nagyon boldog voltam, de tudjátok én addig se akartam várni. Még aznap este újból elindultam feléje, s megálltam előttük, s figyeltem az ablakát. Nem kapcsolta fel a villanyt, de hogy kapcsolhatta volna fel, amikor már nem volt ott. Reggel ott ébredtem, s amikor észrevett az édesanyja, meg is mondta, miért nem hívtam fel, akkor nem kellett volna ennyi kilométert fölöslegesen megtennem. Szerencsémre szabadnapom volt, és estére kellett menni dolgozni, de a párom után nem voltam képes elmenni. Hogy miért, azt magam sem értem. Visszaindultam, és a honlapját böngészve megtaláltam az újabb üzenetet nekem. Ez az üzenet nyílt volt, s annyira vártam a hétvégét, hogy próbáltam mindent visszaállítani. A hétvége egy másik templomban, közelebb mentem hozzá, de a kézfogásnál valószínűleg elárultam magamat, ugye tudjátok, hogy mikor. Siettem haza, boldog voltam, nagyon boldog voltam, de a párom bejegyzése egy kicsikét meglepett a honlapján: "Melyiket válasszam, inkább kitartok akinél először felvállaltam" Már nem is akartam aludni, de ha pihenni tértem, mindig azon gondolkodtam, megvallom előtte a jelemet, s kéz a kézben fogunk sétálni a parkban a párommal. Újabb segítséget vettem igénybe, viszont egyre durvább hátszelet is kaptunk. Igen s mikor már képes voltam többes számban beszélni, akkor jöttem rá majdnem mindenre. Fel akartam hívni a szövetségesemet, de jobbat találtam ki, megvettem a jegygyűrűket, s fogtam egy borítékot beleírtam a felvenni szándékozott férjezett nevemet, s lezártam a borítékot. Minden nap, azt éreztem egyre nehezebb terhet viszek, de mégis egyre könnyebbnek tünt. Dolgoztam, de még a kollégáimnak sem mondtam el, mit szándékozok tenni. Mondanom is kell, jól tettem. S péntekre lényegében már csak a hajam hosszúsága nem állt vissza. Elszánt voltam, annyira elszánt, hogy tízszer legalább megnéztem a jegygyűrűink megvannak-e, s a boríték le van alaposan zárva. Összetakarítottam otthon, de mindig rondának éreztem magamat, aztán jött az, ami a páromat még közelebb hozta hozzám. Összepakoltam minden ruhámat, hogy hátha akkor már nála vele mellette. S tudjátok hányszor kibontottam a böröndjeimet, majd visszacsomagoltam. Betettem az autóba, s elindultam a párom felé. Tudtam az öltözetemet, tudtam ő már régen elfogadott, tudtam a párom vár, s ha képes leszek megtenni Én vagyok, akkor mellette pihenhetek a karjainak puha ölelésében. Igen elindultam, csak a szövetségesemnek szóltam, s korábban érkeztem, így hozzájuk mentem először, s képes voltam kimondani, Én vagyok!, a páromnak több sem kellett, megkaptam a csókjait, s megkért, hogy maradjak vele, többé senki ne állhasson közénk. Elbeszélgettünk, majd végre a kezemet fogta, s nagyon boldog voltam, amikor láttam, hogy a párom mennyire boldog velem. Megtettem amit már régen meg kellett volna tennem, s amikor a jegygyűrűink előkerültek, átadtam a borítékot is vele. Meg volt az eljegyzésem személyesen is, nemcsak virtuális térben, karjaiban megnyugodtam, s mikor átadtam a böröndjeimet, a párom a képeimet kérte. Nem értettem addig, amíg megkaptam először az ővéit. Egész éjszaka beszélgettünk a képeinkről. Én eltettem az ő képeit, a párom pedig az én képeimet tette el. Mindent átadtam úgy éreztem azon az estén, amit adhattam, s a párom már a feleségét látta személyesen bennem. Reggel pedig megkért valamire, s megmondta nekem szabad, másnak nem. Sajnos nem sikerült megtennem. Akkor helyet cseréltünk, s kérte a párom álljak a háta mögé, s mindent vegyek le róla. Szégyeltem magamat, de megtettem, s tudtam most a párom fog jönni, de nem ez történt, hanem magára csavart egy fürdőlepedőt, amíg a háta mögött voltam, s visszament, s mondta, tedd meg feleségem, neked szabad, másnak nem. Sikerült, megmostam tetőtől talpig, s még meg is tudtam borotválni, bár néhány sebhelyre csókot nyomtam, hogy ne fájjon annyira neki. Alaposan megtörültem, de szerintem kevés csókot kapott tőlem. Mondta nekem a párom, el kell mennie, de szeretné, ha vele mennék. Szabadságot vettem ki, s vele tartottam.

2010. május 14., péntek

Szolnok előzmények

Engedéllyel szeretném megosztani veletek, mi történt velem. Azóta nagyon boldog vagyok. Hát kérem, megtörtént aminek régebben meg kellett volna történnie, csak én alaposat hibáztam. Erre a hibára úgy éreztem nincsen megoldás, mégis a párom … , megadta újra a bizalmamat. Mai napig sem értem, hogyan lehetnek ennyire ellene egy boldog szeretteljes kapcsolatnak. Hibáztam, mégis megbocsátott, olyat kaptam tőle már az első személyes találkozónkon, amire még gondolni mertem. Itt hívóm mindannyiótok figyelmét, ha lelkitársatokkal találkoztok, vagy hallotok róla, már másképpen kezdtek el viselkedni. Magam sem értettem, de szerencsére azért van az hipersztrádának is jó oldala. Egy nagyon fontos dolog, ha megsértenek, a lelkitársadat is megsértik, s ez viszont is így van. Elképzeltem többször, hogyan fogom meg végre a kezét, mégis másképpen történt. S most erről szeretnék írni. Másként történt, de a lényeg megtörtént, s most már személyesen is hamarosan a férjemmé válik a párom. Igen s ez akkora boldogsággal tölt el, hogy képesnek érzem magamat, másoknak segíteni. Képesnek érzem, mivel én is onnan kaptam a segítséget, ahonnan nem is gondoltam volna. A páromat amivel gyanúsították ép azt érték el vele, hogy se vele, se nélküle. Köszönöm, akik segítettek név nélkül, mert ők tényleg megértették a helyzetünket, mivel hasonlók velük is történtek. Nagyon köszönöm, hogy a páromhoz visszaintettek, s ezzel lényegében megkaptuk amit már régebben megkaphattunk volna. Magamat szidom, nem tudok mást tenni, mivel előbb is megtörténhetett volna, s nem lett volna annyi átsíratott éjszakám és nappalom. Egyszer aztán kaptam egy fülest, olyan helyről, amit mindenki láthatott, de nekem szólt, aztán ahogyan végignéztem, már elhatároztam minden vele nem töltött személyes hónapért, egy képet fogok küldeni neki. Hát igen, de itt volt a neheze, mivel tudtam bármit küldök neki, ő válaszolni fog, ha tényleg az én párom, mivel én a feleségének érzem magamat. Itt jegyzem meg, csak olyan képet küldtem, amivel értésére adom, hogy a társam, és a férjem. Őszintének kellett lennem, s megmondtam neki, ha elmegyek hozzá miben megyek, mennyi ruhámat viszem magammal, de ezt valahogyan ki kellett vitelezni. S ez az én nagy gondom, megint magamba roskadtam, s ekkor találtam ki, én nem úgy fogom elküldeni a ruhatáram teljes leírását, hogy ennyi darab, hanem részletesen, annyira részletesen, hogy érezze …, hogy társa, felesége vagyok. Összeszedtem mindent, arra figyeltem semmit ne hagyjak ki, a legapróbb részletet is leírjam a páromnak. Ő válaszként leírta, miben szeretne látni, s itt lényegében, megindultam feléje személyesen. Megadtam neki az új telefonszámomat, s minden fél órában felhívtam, ha elfelejtettem, akkor meg ő hívott fel, hogy nincs-e valami bajom. Megérkeztem a páromhoz, s első pillantban kézen fogott, s nekem ez már pont elégnek tünt, de amikor azt mondta, hogy mellette pihenhetek, akkor csak az álmom jutott eszembe. A párom gyengéden átölelt, s karjai között pihenve megnyugodhattam.

2010. május 11., kedd

Hatvan hét

Aztán történt valami. Valami olyan, amire nem számítottam. Hát igen, a páromnál nem kellett annyit bizonyítani, mint az édesanyjánál. Kicsit meglepődtem, de ő annyit mondott, bizonyítékot akar rólam, hogy nem olyan vagyok, amit hallottak felőlem. Hát egy kicsit mellbevágott, azt hittem már mindent átvehettem a páromtól, amikor az anyósom belekavart. Először el kellett mennünk együtt bevásárolni. Nem abban volt, a bizonyíték, hogy megfogom-e a párom kezét, hanem ahogyan viselkedek a jelenlétében. Nem értettem, de … segített, s mikor úgy látta annyit segített, hogy észre sem vettem, hogy a próbának még nincsen itt vége. Bevásároltunk a …, s az anyósom elküldött bennünket a hétvégi házukba 5 napra. Igen 5 napra, itt a feladatom annyi volt, hogy feleségként és családanyaként viselkedek. Kicsit nem értettem,de csak akkor értettem meg, amikor a párom megmutatott valamit az esküvőnkön. Addig csak sejtésem lehetett, hogy ennyire alaposan eláztattak, s nem a párom előtt, hanem az anyósom előtt. Tudtam a páromért mindent megadok, de az anyósom nem azt nézte 5 nap után, hanem a páromat figyelte. Nem értettem, miért de a lényeg, átmentem s a páromnak a felesége vagyok, egymás között megosztottuk, ő engem, én pedig csak őt, ha együtt vagyunk. Igen, ott a hétvégi házban megtörtént valami, aminek köszönhetően még a húgóm is eladósorba került, de erről majd beszéljen ő, mert számomra … az első a férfiak közül. Azt jegyezzétek meg, ha tanácsként adhatok, nem a pénz a minden, de ha képes vagy kijönni kevesebből, akkor többet adsz, s bizonyára egyre boldogabb leszel. Sokan kérdeznétek, hogy őszinte vagyok-e a férjemmel. Egyre őszintébb, de még nagyon sokat tanulnom kell. Igen a párom a férjem, a húgom férje pedig a párom testvére. Hogy hogyan történhetett, erre egy adalék, amikor már bebizonyítottam, hogy képes vagyok önmagamat adni. Sok értetlenke között a húgóm és a szüleim rájöttek valamire, amit csak személyesen oszthatok meg bárkivel, mivel ennek köszönhetően megvolt a kicsi esküvőnk, s lényegében én egyre őszintébb vagyok a férjemmel, akinek mindent, más pedig keresse meg a lelkitársát, ha egyre őszintébb akar lenni. Lehethogy önzőnek tűnök, de inkább ösztönző, egy lehetőség mindenkinek adva van, s csak amikor menni kell, akkor nem szabad nem menni, mivel a pletyka miatt annyit szívtam a férjemmel, hogy az összes közösségi portálról eltakarodtunk, csak honlapjaink maradtak.

2010. május 1., szombat

2010. május 1.

Általános Webnaplóink:
http://akv.naplom.com (Andre Kriszta Végérvényesen, azaz Honlaprendszereink nyomon követése napi szinten)(5655)
http://a-k-v.blogspot.com (Andre Kriszta Visszavonhatatlanul)
http://andre.naplom.com (Honlaprendszereim nyomon követése napi szinten) (4508)

Élet Webnaplóink:
http://akv.blogol.hu; http://akv0.wordpress.com (Barangolás)
http://akv2.wordpress.com ("Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok.")
http://akv0.blogspot.com (Frissülés)
http://andre.eszbonto.hu (Gondolkodó Szemlélődő) (72420)
http://akv1.wordpress.com (Gondolkodtató melankólia)
http://andre.bloglog.hu (Hétköznapok)
http://andrelowoa.spaces.live.com (Keresztény történetek, bizonyságok)
http://andre.egerblog.info (Közzétett hivatalos levelek)(26)
http://andrelowoa.wordpress.com (Olvasó gondolkodó)
http://oromhir.blogspot.com (Örömhír)
http://akv1.blogspot.com (Őszinte alázatos erkölccsel)
http://segitok.naplom.com; http://segitok.wordpress.com (Segítek, hogy segíthessek!)(6984)
http://akv.bloglog.hu (Ünnepnapok)
http://uzenet.naplom.com; http://uzenet.wordpress.com (Üzenet)(6572)

Kutatási Webnaplóink:
http://www.andre.mindenkilapja.hu (Ahogy kapom, úgy adom!)(50055)
http://da.bloglog.hu (Dél-Alföld)
http://dd.bloglog.hu (Dél-Dunántúl)
http://ea.bloglog.hu (Észak-Alföld)
http://em.bloglog.hu (Észak-Magyarország)
http://kd.bloglog.hu (Közép-Dunántúl)
http://km.bloglog.hu (Közép-Magyarország)
http://lowoa.blogspot.com (Meglepetés)
http://akv.blog.xfree.hu; akv5.wordpress.com (Meztelen Világ)
http://nyd.bloglog.hu (Nyugat-Dunántúl)
http://andre.blogol.hu (Szemezgető - Rövidebb kutatási munkásságom)
http://akv4.wordpress.com (Szóljatok, ha valami nem tiszta!)
http://andre.weblap.net ; http://andre.ingyenblog.hu (Titkok, amelyre ideje hogy fény derüljön)

Oktatási Webnaplóink:
http://lowoa.spaces.live.com (Helyreállító történetek)
http://igazsagkereso.blogspot.com (Igazságokat keresek, nem féligazságokat!) (04913511731763672942)
http://andrelowoa.blogspot.com (Mesék, mondák)
http://lowoa.wordpress.com (Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható)
http://lowoa0.wordpress.com (Múltban készült, )




Központi honlapjaink:
www.andre.hu ; www.andrelowoa.tk ; http://andre.hqw.hu ; www.eustar.ini.hu


Élet jellegű honlapjaink:
http://www.andre.lapok.hu (Áldott legyen mindörökké az Úr neve!)
http://www.andre.5mp.eu (Ébredések, jelenések)
http://www.andre.sokoldal.hu (Jogok, parancsolatok, utak)
http://andre.c8.hu ; http://andre.freewb.hu; http://www.myandre.tk (Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!)
http://andre.webcime.hu (Majd kialakul, most próba)

Kutatási és fejlesztési jellegű honlapjaink:
http://andre.glap.hu ; http://www.andreglap.tk ( Andre áttekintője kutatásai segítésére!)
http://andre.szabadszo.hu (Andre Szabad Fóruma)
http://www.andre.atw.hu (Múzeumok és Gyűjtemények)

Munkáink és Feldolgozásaink tematikájú honlapjaink:
http://www.andre.eoldal.hu ; http://www.andreeo.tk (Áttekintő irodalmi jelleggel)
http://andre.dtsh.hu ; http://www.andrehu.tar.hu ; http://www.andretar.ini.hu (Hírek és programok)
http://andre.naplom.info ; http://www.ezandre.tk (Szabadkereskedelmi övezetek)

Rólunk és környezetünkről tematikájú honlapjaink:
http://www.andre.mindenkilapja.hu ; http://www.andrem.tk (Ahogy kapom, úgy adom!)
www.myface.hu/andre (INFO)
www.myface.hu/nkriszta (INFO)
http://www.nkrisztina.mindenkilapja.hu (JEGYESEGYETLENEM)
http://andre.hupont.hu ; http://www.andreh.tk (Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak)



Vendégkönyveink:
http://www.andre.lapok.hu/vendegkonyv-htmls/index.html
http://vibo.videopost.hu/vk/vk.php?v=1174726353