2010. június 9., szerda

Táti gondoskodás

Szeretném megosztani veletek, bizonyára segítek vele. A mi személyes egymásra találásunk nagyon gyorsan történt, de ami előtte volt azt pedig ha megengednétek nem íróm le, mivel bírósági ügy lett belőle. Onnan kezdem, amikor egymásnak átadtuk a megbeszélt jelet, lehethogy nem onnan kellene kezdeni, de míg az ügyek le nem záródnak addig csak innen lehetséges. Szóval találkoztunk egy közvetítő segítségével a parkban, s mikor megláttuk egymást átadtuk a jelet, s innen végre valahára megnyugodhattunk. Megbeszéltük, mi fog történni, ha felmegyünk, s úgy történt. Hogy történt, olvastunk megelőzően elég sok mindent, mindkettőnknek elég sok elszámolnia valója volt a másik felé. Megtettük, s mikor végeztünk vele, egymás karjai között megpihentünk. S délben megebédeltünk, egymás ölében, s úgy éreztük ennél nem lehetünk boldogabbak. De lehetünk, mivel gyermeket akarunk nevelni közösen, ehhez pedig meg kellett tenni azt az utat, amivel valószínűleg lesz majdan, de előtte megbeszéltünk mindent a leendő családi közösségünkről. Igen, sokat sírtunk, de most már egyszerre együtt, s nagyon megnyugtatott mindkettőnket. Valahonnan elhatároztuk, hogy minél előbb megtartjuk az esküvőnket, de egyikünk még ezt is túlszárnyalta, annyit mondott: Miért nem foganosítjuk? Az a boríték még most sincsen felbontva, de eldöntöttük nem fogjuk felbontani, mint ahogyan a leendő házassági köteléket sem fogjuk felbontani. Amikor megvolt már a lezárt boríték, átadtuk egymásnak a képeinket, s mindketten külön szobába vonultunk. Bármit tehettünk a képekkel, ezt el kellett fogadnunk, mivel a védelmünk érdekében tesszük egymásért. A kirívó fürdőruhás és alsóneműs képek azok pedig úgy égtek, hogy még meleget is érezhettünk a szívünk tájékán. Megkértük ezután egymás kezét, úgy ahogyan Ádám és Éva a paradicsomban, s eldöntöttük egymásnak mindent, másnak semmi olyant amivel a kapcsolatunk közé tudnának állni. S ezután jött a legnehezebb számunkra, hát igen elég sok szennylap és divatlap égett el azon az estén, de egymás karjainak ölelésében nyugodtan megtettük egymásért, s akkor jött mindkettőnk számára a legnehezebb, fel kellett öltöztetnünk egymást, igen jött a ruhatárunk, s itt is elég sok ment az otthoni alá, de többet közénk nem állhatnak, mivel ezzel is bizonyítottuk egymásnak elkötelezettségünket. Majd elmentünk a fürdőszobába, aláálltunk a zuhanynak és összeölelkeztünk, s lényegében a többiről pedig majd akkor ha a vizsgálat lefolytatódik.