„Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat”, mondta Urunk Jézus Krisztus – ezt igyekezzük a lehető leghívebben megtenni, és akkor az „Atya is szeretni fog” bennünket!
Amikor elolvastam Szent Pál apostol intelmeit, eszembe jutott, hogy Jézus is ilyesmiket mondott, nem pedig olyanokat, mint amiket a lelkigyakorlatos könyvek: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat … Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. … Jézus így folytatta: »Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.«” (Jn 14,15/21/23-24)
Trajanus császár rendelete után a római birodalomban a keresztényeket csak akkor üldözték, ha valaki feljelentette őket. Ezen idők történetírói pedig arról számolnak be, hogy a keresztényeket többnyire szomszédjaik jelentették fel, nem hitük, vallási szokásaik, hanem számukra idegen és kellemetlen életmódjuk miatt: A keresztény kereskedők ugyanis, ellentétben a többi emberrel, nem csaltak, nem szedtek uzsorát, a keresztény szülők nem ölték meg gyermekeiket, nem tették ki őket a mocsárba, a keresztény házastársak hűségesek voltak egymáshoz, nem csalták meg egymást, a keresztény családok nem bántották rabszolgáikat, a keresztény nő nőként viselkedett (ne felejtsük, hogy a nők nadrágviselete valójában a gender ideológia elfogadásának és gyakorlatának egyik fontos lépcsőfoka) – vagyis csomó olyan dolgot tettek, ami a pogány világban ismeretlen, ésszerűtlen „oktalanság” volt. Az apostolok és utódaik nem arra bíztatták híveiket, hogy képzeljék magukat Betlehembe vagy a názáreti házba, vagy ehhez hasonlókra, hanem azt, hogy tartsák be Krisztus parancsait! Konkrét, kézzelfogható, követhető utasításokat adtak!
Ahogy az ókorban Krisztus parancsainak megtartása jelentette az igaz vallásosságot, ugyanúgy ez jelenti ma is.