2014. január 18., szombat

Már másodszor állok neki megírni számodra - számotokra

Először legyél tisztában, a jegyesegyetlenemnek megegyezik a neve, a foglalkozása, a magassága a te lelkitársaddal, ezért szépen megkérlek olvassad el végig, döntsél és ha ezek után is úgy döntesz, hogy segítsek a lelkitársadnak akkor megteszem, mivel tudom milyen, amikor valakit szeretsz, de nem engedik a közeledbe, csakhogy végre ne tudjon ki az álságos gonosz cselekedetik. Nem részletezem, csak röviden íróm, úgyhogy ha megadatik számodra a felfogása érteni fogod. Már volt hasonló helyzetem, s ha arra járók nekik az egy adu, mivel nem tudok megszabadulni 1-2 órán belül. Nem szeretném, de valaki azt súgja, sokat vesztenék vele, ha nem tenném meg, így kérlek benneteket a döntés mindig a kezetekben van, de ha tényleg úgy akarjátok, ahogyan másoknak is tudtam segíteni, akkor kérlek nézzétek el, ha hibák sorozatát követem el. Itt nem arról van szó, hogy nem szeretném, tulajdonképpen nagyon szeretném, de ez nem rólam szól. Egységet akartok, akkor tudjátok, s értitek a leírást, más pedig gondolkozzon el, mit veszített el, miről maradt le...? ! A döntéssel nem akarlak bennetek siettetni, viszont az események egyre gyorsabban következnek. Már többször is úgy érzem, hogy követhetetlenek, ha emberien gondolkodunk. Mindenképpen alaposan csak egy küldetés miatt lehetséges elhalasztani az esküvőtöket, de nem az volt, ezt én jól tudom, sajnos. Mindenképpen neked ott kellett volna lenned, tisztelt vőlegény az eljegyzési vacsorán, egyetlen fontos küldetés van, ami kizárja, de nem ebben tevékenykedtél. Nincsen kedvem leírni miben, de azért elgondolkozhatsz rajta, miért tudtak megvezetni... S a legszebb, magad helyett másokat küldtél, csakhogy megmondják a lelkitársadnak, hogy most sem veszed el kétszer úgye? Mégis mi volt fontosabb, előmeneteled? Mégis mi volt lényegesebb, tudásszomjad? Mégis miért nem tudtál legalább két órát szakítani arra, hogy a lelkitársaddal személyesen és hivatalosan is egységbe kerüljél? Gondolkozzál el kérlek ezeken, s ha ezek után is, azt várod, hogy segítsek a lelkitársadnak akkor tudasd velem, hogy tényleg készségesen elköteleződtél mellette érte vele, óva vigyázva védve eme Földkerekségen...

Középiskolás osztálytársamnak üzenvén...

Figyeljél kérlek, eddig rájöhettél elég sok mindenre, ami megadatott, akkor most, hogy komolyan veszed, most kellene annak lennie, ami elengedhetetlen lenne, de mivel eléggé távol tartozkodunk, így inkább leíróm. Ne újabb gyakorlat, ez valami olyan, aminek komolysága, sokan játéknak tekintik, s ezzel még távolabb sodorják aki mellett akarnak élni. Egyszerű lesz, emlékezzél a középiskolás évekre, ott visszafogott voltál, ide kellene visszaérkezned. Azóta sok minden rakódott rá, azokon nem lehet segíteni, a múltban elkövetett hibáinkat nem lehet orvosolni, így nagyon szépen megkérlek, amikor visszafogott voltál, amikor fény csillogott a szemedben, ide próbáljál meg visszaérni.


Meg tudom azt adni, de mivel mint mondtam a távolság nagy, így vagy vársz türelemmel, ha nem elég a távolból jövő írott segítségnyújtásom. Személyesen is találkoznák veled, de nem akarom tudni, amit már úgyis tudok az események következményeként, de te nem tudnád megállani, mivel ismerlek annyira, így inkább annyit üzennék még; mégha rosszull is esik inkább olvasd végig, mit írtam másoknak, abból meríthetsz, abból tulajdonképpen még rá is jöhetnél olyan segítségekre, amelyek ott vannak előtted, csak észre kellene venned. Figyeld meg a környezetedet, mivel olyan helyen dolgozol, s ha megadatik megtalálod azt a megoldást ami közelebb visz a lelkitársadhoz. Nem akarlak lerázni, azt nem tehetem, ha őszintén az egységre törekedsz, de ha mégis türelemmel megvársz megtalálsz azon nap utáni napon ott ahol az események következtében ott kell lennem, mivel ezt sem tagadhatom meg.