2014. január 18., szombat

Középiskolás osztálytársamnak üzenvén...

Figyeljél kérlek, eddig rájöhettél elég sok mindenre, ami megadatott, akkor most, hogy komolyan veszed, most kellene annak lennie, ami elengedhetetlen lenne, de mivel eléggé távol tartozkodunk, így inkább leíróm. Ne újabb gyakorlat, ez valami olyan, aminek komolysága, sokan játéknak tekintik, s ezzel még távolabb sodorják aki mellett akarnak élni. Egyszerű lesz, emlékezzél a középiskolás évekre, ott visszafogott voltál, ide kellene visszaérkezned. Azóta sok minden rakódott rá, azokon nem lehet segíteni, a múltban elkövetett hibáinkat nem lehet orvosolni, így nagyon szépen megkérlek, amikor visszafogott voltál, amikor fény csillogott a szemedben, ide próbáljál meg visszaérni.


Meg tudom azt adni, de mivel mint mondtam a távolság nagy, így vagy vársz türelemmel, ha nem elég a távolból jövő írott segítségnyújtásom. Személyesen is találkoznák veled, de nem akarom tudni, amit már úgyis tudok az események következményeként, de te nem tudnád megállani, mivel ismerlek annyira, így inkább annyit üzennék még; mégha rosszull is esik inkább olvasd végig, mit írtam másoknak, abból meríthetsz, abból tulajdonképpen még rá is jöhetnél olyan segítségekre, amelyek ott vannak előtted, csak észre kellene venned. Figyeld meg a környezetedet, mivel olyan helyen dolgozol, s ha megadatik megtalálod azt a megoldást ami közelebb visz a lelkitársadhoz. Nem akarlak lerázni, azt nem tehetem, ha őszintén az egységre törekedsz, de ha mégis türelemmel megvársz megtalálsz azon nap utáni napon ott ahol az események következtében ott kell lennem, mivel ezt sem tagadhatom meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése