A mai virágcsokros, ajándékos köszöntések
között elfelejtődik, valójában miről is szól a nemzetközi nőnap. Az
ünnep eredete nem a nők tiszteletéről szól, hanem épp ellenkezőleg. A
nemzetközi feminista nőmozgalmak célja – zsidónők vezetésével – a női
egyenjogúság álságos jelszavai alatt, az anyaságra hivatott nők
legszentebb küldetésük maximális teljesítésétől való elvonás volt. A
nőnap valójában a női munkavállalás napja.
1866-ban, az I. Internacionálé első kongresszusán hoztak
határozatot a nők hivatásszerű munkavégzéséről, úgymond leszámolandó
azzal a berögződéssel – értsd: természet adta hagyománnyal –, hogy a
nők helye otthon van. A zsidógyökerű, feminim nőmozgalmak alkották meg
napjaink nőjét. Akinek a helye a gyárban van, futószalag mellett – a
gyermeknek pedig természetesen a bölcsödében, óvodában. Miért is
nevelné az édesanyja?
Szó sincs róla, hogy elvakult ellenségei lennénk a nők testhezálló
munkájának, vagy ne ismernénk el a nők képességeit. Bizonyos
szakágakban sokkal inkább eredményesek lehetnek, mint a férfiak. De
mint tudjuk, az említett mozgalmak célja nem a nők valós értékeinek
elismerése volt, hanem épp azok kiforgatása. A nemzetközi nőnap – a
dolgozó nők napja – a női munkavégzés napja, nem a női nem tisztelete,
hanem valós értékük kigúnyolása!
Szabadkőművesség, feminizmus, életidegen eszmék, szekták, divatok,
mind egy céllal: a család ideáljának lerombolásáért! Az eredményeket ma
láthatjuk: emancipált, karrierista nők, züllött férfiak, kallódó
gyermekek, széthulló családok!
Egy szál gúnyos fehér szegfű… Ez a tiéd, ez a Te napod. Holnap pedig mehetsz a gyárba robotolni!
Bükkfalvi Roland