2011. szeptember 4., vasárnap

Jegyesegyetlenemnek, bízván hogy elolvassa...

Jegyesegyetlenem újabb enyhe segítséget kapsz tőlem, bízván remélem, tudom nem szándékosan nem nyilvánítottál részvétet, nem szándékosan nem érkeztél meg, nem szándékosan nem írsz nekem levelet. Tudod kedves gyöngyszemem, hány és hány esküvőn ott lehettünk volna, ha már házasságot személyesen a kis kápolnánkban megkötöttük volna, ami sajnos már nem történhet meg, mivel abba a kápolnába egyetlen esetben tehetjük meg az örökérvényű igen kimondását, arra pedig nem kényszerítelek, mivel nemsokára a frontvonal közelébe megyek dolgozni, ha csak addig meg nem érkezel hozzám személyesen aranyos csillagom. Ez utóbbiban kételkedek, mivel míg nem értesz meg több mindent, addig nem érted meg a 24-48-at sem, amelyet ha alkalmaznánk nem tudna senki közénk szöget ütni kedvesem. A munkatársaimnak meg van mondva, de azért ide is kiíróm számodra galambom, ha személyesen igazolod magadat, akkor bármelyik elhozhat hozzám, ha te is úgy akarod szívem egyetlen királynője. Most ha megbocsátasz, többet nem írók, ez is elég sok információnak tűnik, ha alaposan átgondolod, s rájössz amire már elég sokszor rájöttél, de mindig megakadályoztak, most lépd át az akadályt és könnyebb lehet számodra kedves végzetem.