2010. november 14., vasárnap

Kora reggel, mikor kezdett kivilágosodni felmentünk a jegyesegyetlenemmel arra a megszentelt helyre. A felfelé vezető út elég sáros volt, de minket nem az érdekelt, hanem megtekintsük, imádkozzunk és hálás köszönetet mondjunk. Majdnem délig ott voltunk, s elég alaposan elgondolkodtunk. Örömkönnyeket potyogtattunk, s ezzel lényegében átadtam a folytatást a jegyesegyetlenemnek. Már lényegében tudtam, mit fog csinálni, ha visszaérkezünk, de megvártam, a harmónia egyre erősebbé vált folyamatosan, s érezve tudom egyre erősebb lesz, mivel ezen a közös úton csak előre lehet haladni, igaz lesznek még helyzetek, amelyeknek erősíteni kell bennünket. Dél körül, megkértem a jegyesegyetlenemet, találjon hazafelé. Hát igen, ez egy újabb pont, ha Esztergom felé veszi az irányt, akkor sem szólhatok, de ő előzékenyen azt mondta: "Amit csinálsz szívem, azt nálunk is tudod csinálni, a felszínt azt láthatják, de amit nem láthatnak egyetlenem, amibe engem beavattál. Tanulni akarok tőled szívem, s végre elvihetlek magamhoz, ígérem többet másokra nem hallgatok, hanem először ránk. Felkészültem szívem, kedvesem ..." Hazaértünk, előkerestük a böröndjeinket, és nekiálltunk válogatni. A jegyesegyetlenem tisztában volt vele, sőt törekedett is rá, hogy az én szintemen lehessen, hogy megkaphassa azt, amit oly nagyon szeretnénk, de amazok ezt elég alaposan eltolták. Megmondta a jegyesegyetlenem, holnap dolgoznia kell, 24 órázik, a bizalom helyreállt, viszont a hűség, az a fajta hűség mely a szintemhez tartozik, ahhoz segítséget kér, most már tudja, hogy megkapja. Elindultunk Esztergomba, ahol már 3 éve kellene lennünk, de ... Az útvonalat én választottam, s estére megérkeztünk hozzánk. Mondta a jegyesegyetlenem: "A reggelem holnap szabad, de aztán hol este megy, hol reggel!" Megmondtam a jegyesegyetlenemnek, változtatni akarok, azt szeretném ha minden kiküldetésben elkísérhetne, ha pedig nincsen rá mód, akkor majd megoldjuk, sietek mindenkor hozzá, s tájékoztatom mindenről mintha a jegyesegyetlenem ott lenne. Lepihentünk egymás karjainak ölelésében.