2014. július 27., vasárnap

A család, mint autonóm valóság...

"Napjainkban a heteroszexuális és monogám családot minden elképzelhető módon támadják. A család az emberiség minden kultúrájában eredetileg egy férfi és egy nő monogám házassága alapján a társadalom őssejtje. Magától értetődően ez a természetes intézmény koronként és helyenként változatos szervezeti formákban jelenik meg. De a patriarkális családtól a kiscsaládig terjedő skálán mindig ugyanazt az alapvető valóságot látjuk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy családban a férj és a feleség kölcsönösen elfogadja egymást, szereti egymást és megosztja egymással az életét." - írja Joseph H. Hagan professzor, a Család Pápai Tanácsának konzultora, a Szent Gergely Rend Nagykeresztjének birtokosa, máltai lovag.



Az érett személyiség kialakulásának egyes feltételei
A bizalom, összetartozás, a másik feltételek nélküli elfogadása - A szülő és a gyermek harmonikus kapcsolata a bizalom ősforrása, amelyet a házastársak közötti viszony alapoz meg. Megfelelő szülő-gyermek kapcsolat hiányában a fejlődő személyiség számára az emberi közelség inkább bizonytalanságot jelent és félelmet vált ki. A bizalmi kapcsolat teszi lehetővé a másik feltétel nélküli elfogadását, azaz szeretetét. Ugyancsak ez a feltétele, hogy a másokban el tudjuk fogadni a másságot, a különbözőséget, adott esetben a betegséget, a korlátozottságot, a testi-lelki hibákat is.
A bizalom az ellenséges érzületek hiánya. Újabb kutatások szerint az ellenségesség (tehát a bizalom hiánya) alapvető szerepet játszik egyes betegségek (például a szív- és érrendszeri betegségek) kialakulásában. Ugyancsak szerepe van az önkárosító magatartásformák létrejöttében.
Biztonság - A család a személy egyik fontos szükségletének, a biztonságnak legfőbb garanciája. A biztonság hiánya, mint ezt számtalan lélektani kísérlet bizonyítja, torz lelki fejlődésre vezet és a legkülönfélébb mentális betegségek hátterét képezi. Állatkísérletek igazolják, hogy a szülőtől megfosztott főemlős fejlődése elmarad, egyes, a felnőtt állatra jellemző funkciók nem fejlődnek ki.[2] Szomorú tapasztalatok igazolják az embertársadalomban is, hogy a gyerekkori, különösen a kora gyermekkori biztonság hiánya később már behozhatatlan károsodásokra vezet.
Érzelmi kapcsolatok - A biztonságot nem a szülői és családi környezet puszta megléte garantálja elsősorban, hanem az ezen belül meglévő érzelmi kapcsolatok. Az ember fejlődésében kiemelt fontossága van a valakihez való kötődésnek. A kötődés optimális esetben a szülő, a testvérek. Kedvezőtlen helyzetben, családon kívül felnövő gyermekek számára is elsődleges fontosságú, hogy a gondozó tartósan azonos személy lehessen. Súlyos ártalomra vezethet a "gondozó" gyakori változtatása, mint ahogy ez a hazai állami gyermeknevelő intézményekben még ma is gyakorlat. A kötődés fontosságát emeli ki az a tény is, hogy kísérleti vizsgálatok szerint a felnőtt személyt leginkább megrázó esemény valamely szeretett hozzátartozó váratlan elvesztése (házastárs vagy gyermek).
Mindezek a család nyújtotta feltételek garantálják az érett személyiség kibontakozását.
Érett, jövőért felelősséget vállalni képes személyiségek kialakulása társadalmi érdek. A társadalom mégis gyakran magára hagyja a jövőért, másokért áldozatra, komoly erőfeszítésre képes személyiségek "műhelyét", a családot. Modern paradoxon: az érett személyiség nem ideális fogyasztó. Az "ideális fogyasztó" a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember. Az emberi kapcsolatok is fogyasztási cikké válnak. A fogyasztói társadalom ideálja az infantilis személyiség (az érett ellentéte), akinek jellemzői: bizalmatlanság, sőt ellenségesség, unalom, öncélú izgalomkeresés, erőszak, agresszivitás. Mindezek a szorongás oldásának sikerületlen formái. Az az ember, akinek nincsenek hosszú távú céljai, aki nem bízik senkiben, és a kapcsolatokat is fogyasztási cikknek tekinti, a legkönnyebben manipulálható, befolyásolható. Hiszen nincs valódi társa, a célja a jobb nő, kocsi stb., és ezek lecserélése, amint jobbat talál. A fogyasztói társadalmat fenntartó erőket nem tekintjük eleve gonoszaknak, hiszen mindannyian élünk a kényelem adta lehetőségekkel, amelyeket mi hoztunk létre. De alapvető érdeke a társadalomnak, hogy felismerje, óriási gazdasági érdekek húzódnak meg a kiszolgáltatott, magányosan szorongó tömeg, a legjobb "fogyasztó" előállításában. Ezt szolgálja a reklámok nagy része, a szórakoztatóipar. Így a Fromm által "társadalmilag szentesített defektállapot"-nak nevezett jelenség áll elő. Ezeknek az érdekeknek ellensúlyozására nincs ugyanakkora anyagi erő, sőt, összehangolt stratégia, amely a társadalom hosszú távú érdekeit szolgálná.
A család egyéb fontos funkciói
Kommunikáció - Ha közelebbről megvizsgáljuk, mi is a kötődés valójában, nyilvánvaló, hogy a csecsemő esetében elsősorban fizikai kontaktusról, a szoptatással, a gondozással együtt járó fizikai, ízérzéshez kapcsolódó és szagingerek által közvetített benyomások együtteséről van szó. Később a kötődés "hordozója" egyre kevésbé maga a fizikai kapcsolat. Szerepét a kommunikáció veszi át, ezen belül is elsősorban a nem verbális kommunikáció, s csak később kerül előtérbe a felnőtt kötődésekre jellemző verbális kommunikáció. A családon belüli kommunikatív kapcsolatok jelentősége közismert. Torz családi struktúrák hátterében különféle patológiás közlési kapcsolatok rejlenek. A családon belüli kommunikáció minőségét és mennyiségét javító bármilyen változás a családok eredeti funkciójának erősítését is szolgálja. Az a jelenlegi gyakorlat, hogy a családi beszélgetések helyét a közös (vagy egyéni) tévénézés veszi át, a családok intim életébe való meglehetősen brutális beavatkozásnak is minősíthető. A családok többsége ugyanis felkészületlen a televízió tolakodó jelenlétével szemben.
Együttes élmények - A családon belüli kommunikáció javítása jelszó marad csupán, ha ennek érdekében konkrét cselekvések nem történnek. A beszélgetések tartalmát együttes élmények szolgáltathatják. Ezek hiányában a kommunikációs szükséglet hamar kielégül, közös élmények híján legfeljebb a közös életből, az együttlakásból adódó témákra korlátozódik. Az együttes élmény olyan az emberközi kapcsolatokban, mint a csapadék a szomjas földnek. Jól működő családok közös élményekre törekszenek. Kialakul a közös akciók rendje, kultusza. Az együttes élmény újra és újra felidézhető az egyéni átélés közlése által. A közös élmény, tapasztalat színesedik, gazdagodik, ha nem csupán magam élem át, de átélem a másik élményét is. A családok együttes élményeinek lehetőségei manapság súlyos fokban beszűkültek (például széles rétegek számára a családi üdülés nem elérhető többé).
Családi rítusok, ünnepek - A kommunikáció, az együttes élmények a családi élet autonómiájának legfőbb biztosítékai. Az ünnepekben nyilvánul meg a családban-lét "időtlen" mivolta. Az évről évre visszatérő karácsonyok során egy-egy családtag "hiányozhat" ugyan, új családtagok megjelenhetnek, mégis a nagyobb ünnepeken a "nagy család" szimbolikusan jelen van, mindazok, akik egymással valaha személyes kapcsolatban voltak. Az időn túllépő család valamiképpen az örökkévalóságra utal, ennek személyes, érzelmi élményét nyújthatja. A jól működő családok saját ünnepeiket is hagyománnyá nemesítik. A vallási és a magánünnep szerencsés ötvöződése a szép magyar szokás: a névnap (és nem annyira a születésnap) megtartása.
A vallás a maga ünnepeivel a család "öröklétének" legfőbb támasza lehet. Ünnepek teremtésére tett szánalmas profán kísérletek, mint a Valentin-nap megtartása, legfeljebb fogyasztói kampány-sikerekre számíthatnak, vagy állami bürokrácia össznépi felvonulásaiba torkollanak.
Generációs kapcsolatok - Jóllehet ma már egyre ritkább, hogy "nagy" családok élnek együtt, mégis, a család a generációk közötti kommunikáció legfőbb közvetítője. A ráncos öregasszonyban a szépséget a nagymamán keresztül ismerjük fel. Az elviselhetetlenül pimasz serdülő nem más, mint a saját unokám. A nagyapa történetei, bár már a könyökünkön jönnek ki, észrevétlenül saját múltunkba ivódnak, s unokáinknak már mint saját történeteinket adjuk tovább.
A nukleáris családok előtérbe kerülése magával vonja a családok megtartó erejének gyengülését (ebben a nők kényszerű munkába állása is szerepet játszik). A kisded bölcsődébe, a nagymama szociális otthonba kerül. A felnőtt generáció sem saját múltját, sem saját jövőjét nem tekinti élete szerves részének. A termelőképes felnőtt-gyártás, a már nem termelőképes személy forgalomból való kivonása egyre inkább intézményi feladattá válik. Ilyen módon a generációkon átívelő kommunikatív kapcsolatok lehetősége beszűkül. Az időskor mint valami negatívum jelenik meg, amelyet nem örömmel várunk, hanem félünk tőle.
A család mint élet- és munkaközösség - A család nem csupán éjjeli szállás, egyik eredeti funkciója a teljes életközösség. Ebben a funkciójában a családot nem csupán érzelmi kapcsolatok, hanem közös funkciók is összefűzték. Manapság ismét lehetőség nyílik arra, hogy családi vállalkozásokkal, a számítógépek otthoni használatával, rugalmas munkaidőkkel a családok több közös funkciót fejlesszenek ki.
A családbarát társadalom nem ellentétes a modern fejlődéssel. Fukuyama szerint az észak-olasz társadalmak tipikusan családbarát jellegűek, ahol a családi vállalkozások rendkívül elterjedtek, a civil szerveződések jelentős szerepet játszanak, ugyanakkor a gazdasági prosperitás sem kétséges.
Konfliktus-megoldási módok ("coping" stratégiák) - A családban-lét legfőbb biztosítéka annak is, hogy az egyén elsajátítja a társadalomban nélkülözhetetlen problémamegoldó stratégiákat. A családban-lét konfliktusainak ugyanis - a dolog lényegéből fakadóan - mindig van megoldása: hiszen a család együtt van, és szerencsés esetben együtt is marad (sajnos, manapság gyakran szétesik). A családon belüli konfliktusok eredendően nem hordozzák önmagukban a feloldhatatlanság rejtett lehetőségét, hanem a családi kohézió végső argumentuma érvényesül: valami megoldást kell találni. A konfliktus-megoldási módok megtanulásának módja a családon kívüli feszültségek kezelési stratégiája is, amelyet a gyermek szüleitől sajátíthat el. Ismét csak a pozitív megoldási módok kerülnek előtérbe: a szülőnek külső konfliktusai megoldása során destruktív stratégiák helyett pozitív megoldási módokat kell keresnie, hiszen a szereplők között rejtetten a család, a gyermekek is megjelennek. Nem vághatom be dühödten az ajtót főnökömre valami személyes büszkeség alapján, mivel, ha állásomat elveszítem, nem csupán én látom kárát.
A gyermekek a szülők konfliktus-megoldási módjait látják, így sokszor mintegy saját viselkedésünk karikatúráját láthatjuk gyerekeinknél. Így például az a szülő, aki nehézségeit ivással, evéssel, nyugtatókkal vezeti le, ne csodálkozzék, ha iskolás gyereke hasonlóan fog viselkedni.
Szerepek - Szerepnek nevezzük az egyénnel szemben támasztott magatartási elvárások rendszerét. A család a primer társadalmi szerepek megtanulásának legfőbb műhelye (szülő-, férj-, feleség-, gyermek-, testvér-szerep, ezek különféle variációi). A külső társadalom elvárásainak megfelelő szerepek megtanulásában is a család az elindító (diák, osztálytárs, vezető, beosztott, stb. szerep). Sőt, a hivatással együtt járó szerepek sikeres elsajátításában is jelentős segítséget jelenthet a jól működő családi háttér.
Értékek - Az egyén cselekvéseinek legáltalánosabb mozgatórugói az értékek. Az értékek nem annyira a dolgokban, hanem bennünk rejlenek. Egy sima gránitkő geológiai érdekesség az egyiknek, kulturális jelkép a másiknak, és a legnagyobb tisztelet tárgya az igazhívő muzulmán számára. A család eligazítást nyújt az értékek tekintetében a fogékony fiatal számára. Arra is képes, hogy toleranciát fejlesszen ki más értékekkel szemben. A jól működő keresztény család gyermeke nem fog zsidó temetőket feldúlni (vagy fordítva). A családok értéknevelő funkciója különösen hangsúlyos olyan korszakokban, amelyekre az "értékválság" kifejezés lehet jellemző.
Családi életre nevelés - Világszerte kísérletet tesznek a családi életre nevelésnek az iskolai oktatásban való bevezetésére. A család valódi szerepének félreértése vezetett ahhoz, hogy ezen a címen többnyire szexuális felvilágosítás folyik. A szexuális hűséget nem mint értéket jelenítik meg, hanem, mint az AIDS megelőzésének egyik fontos eszközét.
A családi életre nevelésnek értékeket kell felmutatnia, amelyek a családhoz kötődnek, a családban valósulnak meg.
T. László nyománDr. Madarasi Pál összeállítása

Ha tudod mit kellene tenned, de nem érzed magad képesnek, hogy megtedd, kérjél segítséget!

Leíród, amit már régen megtehettél volna; aztán elhadarod mintha nem rajtatok múlana. Nem ti lennétek akkor, lenne más akiről tudomást szereznék, tehát képesnek érzitek egymás gondolatit, egymás érzéseit megérezni, de féltek mégis kitől, lehetne feltenni a kérdések sorozatát. S jönnétek a múlttal, ami tulajdonképpen arra volt jó, hogy még alaposabban megerősödjetek. Leíród, de nem teszel úgy ahogyan tehetnél, oka mélyebb, de míg nem leszel őszintébb, addig értelmét nem látom leírni, mert egyik láncszem helyére kerülhet másik közösegység, s ti ettől annyira tartotok, hogy inkább egymás hibáit felnagyítjátok, csak ne kelljen azt tenni, ami sokkal könnyebb lenne egységben, mint ahogyan vergődtök. Leíród amire képes vagy, de az a sok de és talán egymástól távolít el benneteket. Mehetnék tovább, egyikötök és másikotok is amíg nem képes teljesen az egységben ráhangolódni aki mellé került már jóval előtte mint gondolnátok. Vegyétek tudomásul azt egymásnak ajándékai csak akkor lehettek, ha mindent személyesen kéz a kézben, személyes ölelésben átadtok, kipótoltok, … Aztán kéritek, hogy személyesen is foglalkozzam veletek, de éppen nem vesztek észre, mert