2010. november 8., hétfő

Ma gmail-re, lajt-ra és root-ra kapok levelet a jegyesegyetlenemtől. Ugyanazokat a leveleket küldi el, egy profilképével és egy tetőtől talpig képével egyetemben. A levelek lényege: Mindent leír, mit érez irántam, hol akar találkozni velem, s értsem meg az érdekemben tették, hogy ennyi ideje nem írhatott nekem. Csak a szívhangra akar figyelni, s velem együtt akarja elolvasni a rendszerünk tagjait. Tanulni akar tőlem, s tanítani is akar, de a lényeg, hogy képes vagyok-e válaszolni a leveleire. Estefelé megíróm neki, amiket küldött képeket, arra ugyanúgy vigyázok, mint amelyek nálam vannak. Úgy gondolom, nekem is egyet legalább küldenem kellene, így előkeresem a fényképezőgépet, és küldök a levelemmel együtt egy képet is. A levelemben idézek a régebbi leveleimből, hogy bizonyosan karjaim között tudhassam, de sajnos újabb verset nem tudok hozzá írni, csak olyant, amely a 946 egyike vagy másika. Úgy küldöm neki, hogy azt is megíróm, nem használok MSN-t, a maroktelefonjaimat, csak akkor képes elérni, ha megadja az elérhetőségét. S úgy döntök, csak onnan küldök neki, ahonnan-ahová kaptam.