2010. november 13., szombat

Reggel megkérdeztem a jegyesegyetlenemtől, eljönne velem oda, ahová még senkit nem hívtam, mivel oda csak a lelkitársával szabadna megérkezni mindannyiunknak, akik elfogadták és felvállalták lelkitársukat. Volt bennem izgalom, mivel olyanra kellett megkérnem a jegyesegyetlenemet, amivel becsmérelték szerény személyét. Érezte a jegyesegyetlenem , mit akarok kérdezni, de ő kérdőre vont, kinek hiszek, ő biztonságosan vezet, ha nem hiszem, menjünk el valahová, hogy bebizonyíthassa nem szabad felülni a pletykáknak. Sejtettem, az elénk tornyosuló akadályok a harmóniát veszélyeztetik így, eldöntöttük elindulunk arra a megszentelt helyre, ahol még egyikünk sem járt, mert vártuk a kínálkozó alkalmat. Többször megfésültük egymást, aztán elindultunk arra a helyre, kicsit féltem, nem a jegyesegyetlenem vezetésétől, hanem ama helyen megtapasztaltaktól, s ezért megkértem a jegyesegyetlenemet, ha valamit tapasztal ott, azt majd idehaza elemezzük ki, mivel adjuk meg a csendet, a csendben a várakozást, a várakozásban a figyelést. Elindultunk, majd megérkeztünk egyre több bizalmat kaptam a jegyesegyetlenemtől, s bizonyára adtam is számára. Késő este még ott voltunk a megszentelt helyen, s ekkor támadt egy furcsa ötletünk látni szerettünk volna, s mikor ama másik megszentelt helyhez vezető úthoz értünk, mivel késő éjszaka volt nem mentünk fel oda, de talán majd holnap esetleg ott folytathatnánk, s onnan már nincsen messze se Kőszeg, se Sopron.