2014. január 29., szerda

Ha az utcádban építkezne, akkor sem lennél képes odamenni hozzá, akkor hogyan akarod az egységet?

Igen és akkor mi lesz, ha közvetítek köztetek, ha bizalmadat nem nyered vissza, nem vagy képes akkor megfelelni a legkisebb kérdésére sem. Tudod ki a lelkitársad, de rólad csak rosszat hallott, honnan tudod, hogy akkor nem vagy jogosult reá? Egyrészt nincs értelme félni, legalábbis attól bizonyára nem, maximum úgy zártok az egységben, hogy észre sem veszitek, hogy mindent el akartok mondani egymásnak, mindent meg akartok osztani, mindenképpen egységben lesztek, de ehhez az kell, hogy elinduljatok egymás felé. Félsz a bűneidtől, félsz azoktól a cselekedeteidtől, amiket nem javíthatsz ki, csak engesztelhetsz, böjtölhetsz és imádkozzál, hogy ez sikerülhessen. Igazad van, könnyen vagyok, mert nem vagy a lelkitársam, de mégis ha erre rájöhettél, akkor tudod, a félelem az bizalmatlanság, az aggódás az kételkedés abban a mennyei erőben amit bármikor kérhetsz segítségül. A segítséget pedig azért kapod, hogy mások javára váljon, ezzel remélem már tisztában vagy, akkor miért nem vagy képes odamenni az utcátokban lévő épülő házhoz, amelyről még az álmodban is kapsz ízelítőt. Annyira meg vagy ütközve, hogy ez veled nem történhet meg, hogy már kételkedsz magadban. Durván módva, fogd meg kezét, öleld át és mondd meg számára amit mondanod kell, hogy az egység felépüljön személyesen is. Képesnek érzed magadat rá, akkor elmúlik a bizalmatlanság magad felé, erre gondoljál s a segítséget onnan is vedd, ahonnan mindegyikünknek megjár, csak élni kellene vele.