Igen és akkor mi lesz, ha közvetítek köztetek, ha
bizalmadat nem nyered vissza, nem vagy képes akkor megfelelni a
legkisebb kérdésére sem. Tudod ki a lelkitársad, de rólad csak rosszat
hallott, honnan tudod, hogy akkor nem vagy jogosult reá? Egyrészt nincs
értelme félni, legalábbis attól bizonyára nem, maximum úgy zártok az
egységben, hogy észre sem veszitek, hogy mindent el akartok mondani
egymásnak, mindent meg akartok osztani, mindenképpen egységben lesztek,
de ehhez az kell, hogy elinduljatok egymás felé. Félsz a bűneidtől,
félsz azoktól a cselekedeteidtől, amiket nem javíthatsz ki, csak
engesztelhetsz, böjtölhetsz és imádkozzál, hogy ez sikerülhessen. Igazad
van, könnyen vagyok, mert nem vagy a lelkitársam, de mégis ha erre
rájöhettél, akkor tudod, a félelem az bizalmatlanság, az aggódás az
kételkedés abban a mennyei erőben amit bármikor kérhetsz segítségül. A
segítséget pedig azért kapod, hogy mások javára váljon, ezzel remélem
már tisztában vagy, akkor miért nem vagy képes odamenni az utcátokban
lévő épülő házhoz, amelyről még az álmodban is kapsz ízelítőt. Annyira
meg vagy ütközve, hogy ez veled nem történhet meg, hogy már kételkedsz
magadban. Durván módva, fogd meg kezét, öleld át és mondd meg számára
amit mondanod kell, hogy az egység felépüljön személyesen is. Képesnek
érzed magadat rá, akkor elmúlik a bizalmatlanság magad felé, erre
gondoljál s a segítséget onnan is vedd, ahonnan mindegyikünknek megjár,
csak élni kellene vele.
