2010. július 17., szombat

Egy eset amikor az ügyvéd úr magához tért...

Tisztelt Andre!

Nemrégen magához tért az általam ügyünkben felkért ügyvéd. Magam sem értem, hogy történt, de az egyik nap azt mondta, feltesz nekem pár kérdést, ha a kérdésre jól válaszolok, akkor továbbiakban nem görget elénk akadályt. Tíz kérdést kaptam, ezek a következőek voltak: Akarsz-e azon a napon hozzámenni, mikor találkozol először személyesen a lelkitársaddal? ; Képes vagy, azon nyomban odaköltözni hozzá, úgy hogy már közösen döntötök? ; Előttem képes vagy tenni egy fogadalmat, hogy soha nem ülsz fel ostoba pletykáknak? ; Mit gondolsz, a lelkitársad képes ezt ugyanúgy megtenni érted? ; Mit gondolsz mire képes a lelkitársad érted? ; Elsíród-e magadat a lelkitársad karjaiban? ; Ha odaviszlek hozzá, a lelkitársaddal fogsz aludni már az első naptól fogva, ha úgy érzed? ; Ha odaviszlek, támasztasz ellenem keresetet? ; Ha odaviszlek, elfogadod amit adok kárpótlásként? ; Ha odaviszlek, a lelkitársad ellenem nem lép fel? Hát a kérdéseit egy kicsit furcsának tartottam, az aki eddig támadta a lelkitársamat. Jót nem mondott róla, inkább azt nézte hol hibázott, most ilyen kérdéseket tett fel nekem. Először nem értettem, mi történt vele. Ezért megkérdeztem az ügyvédemtől, most akkor mi van? Ő újból megkért a kérdések adottak, ha jól válaszolok, akkor elvisz hozzá, mivel semmi de semmi nem szól a kapcsolatunk ellen, s nem akar szembetalálkozni azzal akit jobban szeretnek, ha országhatáron kívül tartózkodik. Én valaminél fogva többet nem kérdeztem, válaszoltam a kérdéseire, s ennek folyományaként, annyit mondott, két óra múlva visszajön, addig még valamit el kell intéznie, s elvisz hozzá, addig a legszükségesebbet szedjem össze. Én ehelyett újból hibáztam, mivel a legfontosabbat elfelejtettem. Aztán megjött az ügyvédem, feltette a kérdést: Minden megvan? S ekkor eszembe jutott, hogy még mit felejthettem volna otthon. Szólni senkinek nem szóltam, de üzenetet hagytam a szüleimnek. Majd ekkor egy újabb meglepetés ért, azt hittem viccel, amikor bemutatott egy másik hölgynek, de elmondta az ügyvédem: Ő ma nyugodtan akar aludni, kettő kapcsolat akadályozása szárad a lelkén. Ő most mindkettőnket el fog vinni a lelkitársához, csak ne nyújtsunk be ellene keresetet. Útközben beszélgettem Andreával, de jött számomra az újabb pofon. Megérkeztünk Andrea lelkitársához, de Andrea lelkitársa nem volt otthon. Ügyvéd úr telefonált ide meg oda, s valami oknál fogva megérkezett Andrea lelkitársa. Átölelték egymást, Andrea bement a lelkitársával az ügyvéd úr is bement velük. Aztán egy papírral vagy fél óra múlva kijött, félig megkönnyebbülten, s mondta reméli a lelkitársam ott lesz, ahová most megyünk. Igen ott volt, s végre megkönnyebbülhettem, de hozzánk is bejött az ügyvéd úr. Fél órán keresztül kérdezett mindkettőnket, s valamit kért, először nem értettem, aztán megértettem, elkészítette az első közös képünket, melyet rárakta ugyanolyan mappára, mint amit Andiéktól is kihozott, s átadott még valamit. Annyit mondott, ő állja az esküvőnket, s elment. Sokat tanultam a rendszeretekből, de valószínűleg az ügyvédem is, mivel szerintem valahonnan olvashatott, de az a lényeg, hogy két hónapja, már felesége vagyok a lelkitársammal, s a legszörnyűbb ennyi időt kellett várnom rá. Nem nyújtottam be keresetet az ügyvéd ellen, sőt minden hónapban barátként érdeklődik, s talán végre az utunkon haladhatok. Nem tudom hogyan kellene elbúcsúznom a levél végén, de mint körülbelül egyidős vagyok veled, ezért ha megengeded letegezlek, Szia! Erzsébet voltam Sopronból!


Tisztelt Andre!

Nem tudom hogyan szólíthatlak sokat kaptam tőled, új felismerésre irányítottál. Magam most kezdem megérteni, mit jelent számunkra ez a lehetőség. Tényleg amióta új életet kezdtem, azóta gyorsabban látom amit látnunk kellene. Nem vagyok büszke, amiket ezidáig csináltam, de megadatott nekem, hogy helyre tudtam állítani. Most már tudom, csak két út létezik. Én sajnos a rosszabb oldalon voltam, nem értettem meg, amit most már értek. Olyat adtál, amivel tényleg új életet kezdhettem. Igaz, még sok mindent helyre kell tennem, de van akiért ezt meg fogom tenni. Igen kollégádnak tekintem magamat, bár nem arra az egyetemre jártunk, de te másképpen fogod meg, s ezt nem akartam megérteni. Sokáig azt hittem, beszélsz majd elmúlik, csak nemrégen jöttem rá, amire akik rájönnek, követik azt az egyetlen utat. Tudod, még mindig kételkedem a nagy figyelmeztetésben, de ahogyan néztem pár ébredést, megértettem az lesz az emberiség utolsó lehetősége. Hogy milyen lesz, az nem rajtunk múlik, még szerencse!!! Sokáig nem értettem, hogy képes kitartani egyetlen mellett, amikor lényegében egyformák. Aztán jött Emese, aki már elég régóta olvas, bejött hozzám, kérdezett valamit, s azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Vannak hiányosságaink, de meg próbáljuk oldani. Mintha minden megváltozott volna, és ez egyetlen döntéssel. Lehethogy bolondnak tartasz, de az első kérdése után jegyesemmé fogadtam, s ez olyan volt, mintha mindig is ismertem volna. Még a megbeszéléseknél tartunk, mivel tudom csak ő lehet a feleségem. Beszámoltam neki, minden kapcsolatomról, s elfogadtam tőle mindent amit kaptam miatta. Emese is hasonlóan tett, de ő kevesellte a büntetését. S tudod mindent elmondunk egymásnak, nem akarjuk hogy titok legyen közöttünk. Ez először nekem nehéznek tűnt, de aztán pár hete természetes. Olvasunk sűrűn, akinek kell segítség segítünk, s nagyon boldogok vagyunk. dr. Dietrich