2010. május 14., péntek

Szolnok előzmények

Engedéllyel szeretném megosztani veletek, mi történt velem. Azóta nagyon boldog vagyok. Hát kérem, megtörtént aminek régebben meg kellett volna történnie, csak én alaposat hibáztam. Erre a hibára úgy éreztem nincsen megoldás, mégis a párom … , megadta újra a bizalmamat. Mai napig sem értem, hogyan lehetnek ennyire ellene egy boldog szeretteljes kapcsolatnak. Hibáztam, mégis megbocsátott, olyat kaptam tőle már az első személyes találkozónkon, amire még gondolni mertem. Itt hívóm mindannyiótok figyelmét, ha lelkitársatokkal találkoztok, vagy hallotok róla, már másképpen kezdtek el viselkedni. Magam sem értettem, de szerencsére azért van az hipersztrádának is jó oldala. Egy nagyon fontos dolog, ha megsértenek, a lelkitársadat is megsértik, s ez viszont is így van. Elképzeltem többször, hogyan fogom meg végre a kezét, mégis másképpen történt. S most erről szeretnék írni. Másként történt, de a lényeg megtörtént, s most már személyesen is hamarosan a férjemmé válik a párom. Igen s ez akkora boldogsággal tölt el, hogy képesnek érzem magamat, másoknak segíteni. Képesnek érzem, mivel én is onnan kaptam a segítséget, ahonnan nem is gondoltam volna. A páromat amivel gyanúsították ép azt érték el vele, hogy se vele, se nélküle. Köszönöm, akik segítettek név nélkül, mert ők tényleg megértették a helyzetünket, mivel hasonlók velük is történtek. Nagyon köszönöm, hogy a páromhoz visszaintettek, s ezzel lényegében megkaptuk amit már régebben megkaphattunk volna. Magamat szidom, nem tudok mást tenni, mivel előbb is megtörténhetett volna, s nem lett volna annyi átsíratott éjszakám és nappalom. Egyszer aztán kaptam egy fülest, olyan helyről, amit mindenki láthatott, de nekem szólt, aztán ahogyan végignéztem, már elhatároztam minden vele nem töltött személyes hónapért, egy képet fogok küldeni neki. Hát igen, de itt volt a neheze, mivel tudtam bármit küldök neki, ő válaszolni fog, ha tényleg az én párom, mivel én a feleségének érzem magamat. Itt jegyzem meg, csak olyan képet küldtem, amivel értésére adom, hogy a társam, és a férjem. Őszintének kellett lennem, s megmondtam neki, ha elmegyek hozzá miben megyek, mennyi ruhámat viszem magammal, de ezt valahogyan ki kellett vitelezni. S ez az én nagy gondom, megint magamba roskadtam, s ekkor találtam ki, én nem úgy fogom elküldeni a ruhatáram teljes leírását, hogy ennyi darab, hanem részletesen, annyira részletesen, hogy érezze …, hogy társa, felesége vagyok. Összeszedtem mindent, arra figyeltem semmit ne hagyjak ki, a legapróbb részletet is leírjam a páromnak. Ő válaszként leírta, miben szeretne látni, s itt lényegében, megindultam feléje személyesen. Megadtam neki az új telefonszámomat, s minden fél órában felhívtam, ha elfelejtettem, akkor meg ő hívott fel, hogy nincs-e valami bajom. Megérkeztem a páromhoz, s első pillantban kézen fogott, s nekem ez már pont elégnek tünt, de amikor azt mondta, hogy mellette pihenhetek, akkor csak az álmom jutott eszembe. A párom gyengéden átölelt, s karjai között pihenve megnyugodhattam.