"Napjainkban
a heteroszexuális és monogám családot minden elképzelhető módon
támadják. A család az emberiség minden kultúrájában eredetileg egy férfi
és egy nő monogám házassága alapján a társadalom
őssejtje. Magától értetődően ez a természetes intézmény koronként és
helyenként változatos szervezeti formákban jelenik meg. De a
patriarkális családtól a kiscsaládig terjedő skálán mindig ugyanazt az
alapvető valóságot látjuk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy
családban a férj és a feleség kölcsönösen elfogadja egymást, szereti
egymást és megosztja egymással az életét." - írja Joseph H. Hagan professzor, a Család Pápai Tanácsának
konzultora, a Szent Gergely Rend Nagykeresztjének birtokosa, máltai
lovag.
A klasszikus családkép
Az érett személyiség kialakulásának egyes feltételei
A bizalom, összetartozás, a másik feltételek nélküli elfogadása
- A szülő és a gyermek harmonikus kapcsolata a bizalom ősforrása, amelyet a
házastársak közötti viszony alapoz meg. Megfelelő szülő-gyermek kapcsolat hiányában
a fejlődő személyiség számára az emberi közelség inkább bizonytalanságot jelent
és félelmet vált ki. A bizalmi kapcsolat teszi lehetővé a másik feltétel nélküli
elfogadását, azaz szeretetét. Ugyancsak ez a feltétele, hogy a másokban el tudjuk
fogadni a másságot, a különbözőséget, adott esetben a betegséget, a korlátozottságot,
a testi-lelki hibákat is.
A bizalom az ellenséges érzületek hiánya. Újabb kutatások szerint az ellenségesség
(tehát a bizalom hiánya) alapvető szerepet játszik egyes betegségek (például
a szív- és érrendszeri betegségek) kialakulásában. Ugyancsak szerepe van az
önkárosító magatartásformák létrejöttében.
Biztonság - A család a személy egyik fontos szükségletének,
a biztonságnak legfőbb garanciája. A biztonság hiánya, mint ezt számtalan lélektani
kísérlet bizonyítja, torz lelki fejlődésre vezet és a legkülönfélébb mentális
betegségek hátterét képezi. Állatkísérletek igazolják, hogy
a szülőtől megfosztott főemlős fejlődése elmarad, egyes, a felnőtt állatra jellemző
funkciók nem fejlődnek ki.[2] Szomorú tapasztalatok igazolják
az embertársadalomban is, hogy a gyerekkori, különösen a kora gyermekkori biztonság
hiánya később már behozhatatlan károsodásokra vezet.
Érzelmi kapcsolatok - A biztonságot nem a szülői és családi
környezet puszta megléte garantálja elsősorban, hanem az ezen belül meglévő
érzelmi kapcsolatok. Az ember fejlődésében kiemelt fontossága van a valakihez
való kötődésnek. A kötődés optimális esetben a szülő, a testvérek. Kedvezőtlen
helyzetben, családon kívül felnövő gyermekek számára is elsődleges fontosságú,
hogy a gondozó tartósan azonos személy lehessen. Súlyos ártalomra vezethet a
"gondozó" gyakori változtatása, mint ahogy ez a hazai állami gyermeknevelő
intézményekben még ma is gyakorlat. A kötődés fontosságát emeli ki az a tény
is, hogy kísérleti vizsgálatok szerint a felnőtt személyt leginkább megrázó
esemény valamely szeretett hozzátartozó váratlan elvesztése (házastárs vagy
gyermek).
Mindezek a család nyújtotta feltételek garantálják az érett személyiség kibontakozását.
Érett, jövőért felelősséget vállalni képes személyiségek kialakulása társadalmi
érdek. A társadalom mégis gyakran magára hagyja a jövőért, másokért áldozatra,
komoly erőfeszítésre képes személyiségek "műhelyét", a családot. Modern
paradoxon: az érett személyiség nem ideális fogyasztó. Az "ideális fogyasztó"
a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember. Az emberi
kapcsolatok is fogyasztási cikké válnak. A fogyasztói társadalom ideálja az
infantilis személyiség (az érett ellentéte), akinek jellemzői: bizalmatlanság,
sőt ellenségesség, unalom, öncélú izgalomkeresés, erőszak, agresszivitás. Mindezek
a szorongás oldásának sikerületlen formái. Az az ember, akinek nincsenek hosszú
távú céljai, aki nem bízik senkiben, és a kapcsolatokat is fogyasztási cikknek
tekinti, a legkönnyebben manipulálható, befolyásolható. Hiszen nincs valódi
társa, a célja a jobb nő, kocsi stb., és ezek lecserélése, amint jobbat talál.
A fogyasztói társadalmat fenntartó erőket nem tekintjük eleve gonoszaknak, hiszen
mindannyian élünk a kényelem adta lehetőségekkel, amelyeket mi hoztunk létre.
De alapvető érdeke a társadalomnak, hogy felismerje, óriási gazdasági érdekek
húzódnak meg a kiszolgáltatott, magányosan szorongó tömeg, a legjobb "fogyasztó"
előállításában. Ezt szolgálja a reklámok nagy része, a szórakoztatóipar. Így
a Fromm által "társadalmilag szentesített defektállapot"-nak nevezett
jelenség áll elő. Ezeknek az érdekeknek ellensúlyozására nincs ugyanakkora anyagi
erő, sőt, összehangolt stratégia, amely a társadalom hosszú távú érdekeit szolgálná.
A család egyéb fontos funkciói
Kommunikáció - Ha közelebbről megvizsgáljuk, mi is a kötődés
valójában, nyilvánvaló, hogy a csecsemő esetében elsősorban fizikai kontaktusról,
a szoptatással, a gondozással együtt járó fizikai, ízérzéshez kapcsolódó és
szagingerek által közvetített benyomások együtteséről van szó. Később a kötődés
"hordozója" egyre kevésbé maga a fizikai kapcsolat. Szerepét a kommunikáció
veszi át, ezen belül is elsősorban a nem verbális kommunikáció, s csak később
kerül előtérbe a felnőtt kötődésekre jellemző verbális kommunikáció. A családon
belüli kommunikatív kapcsolatok jelentősége közismert. Torz családi struktúrák
hátterében különféle patológiás közlési kapcsolatok rejlenek. A családon belüli
kommunikáció minőségét és mennyiségét javító bármilyen változás a családok eredeti
funkciójának erősítését is szolgálja. Az a jelenlegi gyakorlat, hogy a családi
beszélgetések helyét a közös (vagy egyéni) tévénézés veszi át, a családok intim
életébe való meglehetősen brutális beavatkozásnak is minősíthető. A családok
többsége ugyanis felkészületlen a televízió tolakodó jelenlétével szemben.
Együttes élmények - A családon belüli kommunikáció javítása
jelszó marad csupán, ha ennek érdekében konkrét cselekvések nem történnek.
A beszélgetések tartalmát együttes élmények szolgáltathatják. Ezek hiányában
a kommunikációs szükséglet hamar kielégül, közös élmények híján legfeljebb a
közös életből, az együttlakásból adódó témákra korlátozódik. Az együttes élmény
olyan az emberközi kapcsolatokban, mint a csapadék a szomjas földnek. Jól működő
családok közös élményekre törekszenek. Kialakul a közös akciók rendje, kultusza.
Az együttes élmény újra és újra felidézhető az egyéni átélés közlése által.
A közös élmény, tapasztalat színesedik, gazdagodik, ha nem csupán magam élem
át, de átélem a másik élményét is. A családok együttes élményeinek lehetőségei
manapság súlyos fokban beszűkültek (például széles rétegek számára a családi
üdülés nem elérhető többé).
Családi rítusok, ünnepek - A
kommunikáció, az együttes élmények a családi élet autonómiájának legfőbb biztosítékai.
Az ünnepekben nyilvánul meg a családban-lét "időtlen" mivolta. Az
évről évre visszatérő karácsonyok során egy-egy családtag "hiányozhat"
ugyan, új családtagok megjelenhetnek, mégis a nagyobb ünnepeken a "nagy
család" szimbolikusan jelen van, mindazok, akik egymással valaha személyes
kapcsolatban voltak. Az időn túllépő család valamiképpen az örökkévalóságra
utal, ennek személyes, érzelmi élményét nyújthatja. A jól működő családok saját
ünnepeiket is hagyománnyá nemesítik. A vallási és a magánünnep szerencsés ötvöződése
a szép magyar szokás: a névnap (és nem annyira a születésnap) megtartása.
A vallás a maga ünnepeivel a család "öröklétének" legfőbb támasza
lehet. Ünnepek teremtésére tett szánalmas profán kísérletek, mint a Valentin-nap
megtartása, legfeljebb fogyasztói kampány-sikerekre számíthatnak, vagy állami
bürokrácia össznépi felvonulásaiba torkollanak.
Generációs kapcsolatok - Jóllehet ma már egyre ritkább,
hogy "nagy" családok élnek együtt, mégis, a család a generációk közötti
kommunikáció legfőbb közvetítője. A ráncos öregasszonyban a szépséget a nagymamán
keresztül ismerjük fel. Az elviselhetetlenül pimasz serdülő nem más, mint a
saját unokám. A nagyapa történetei, bár már a könyökünkön jönnek ki, észrevétlenül
saját múltunkba ivódnak, s unokáinknak már mint saját történeteinket adjuk tovább.
A nukleáris családok előtérbe kerülése magával vonja a családok megtartó erejének
gyengülését (ebben a nők kényszerű munkába állása is szerepet játszik). A kisded
bölcsődébe, a nagymama szociális otthonba kerül. A felnőtt generáció sem saját
múltját, sem saját jövőjét nem tekinti élete szerves részének. A termelőképes
felnőtt-gyártás, a már nem termelőképes személy forgalomból való kivonása egyre
inkább intézményi feladattá válik. Ilyen módon a generációkon átívelő kommunikatív
kapcsolatok lehetősége beszűkül. Az időskor mint valami negatívum jelenik meg,
amelyet nem örömmel várunk, hanem félünk tőle.
A család mint élet- és munkaközösség - A család nem csupán
éjjeli szállás, egyik eredeti funkciója a teljes életközösség. Ebben a funkciójában
a családot nem csupán érzelmi kapcsolatok, hanem közös funkciók is összefűzték.
Manapság ismét lehetőség nyílik arra, hogy családi vállalkozásokkal, a számítógépek
otthoni használatával, rugalmas munkaidőkkel a családok több közös funkciót
fejlesszenek ki.
A családbarát társadalom nem ellentétes a modern fejlődéssel. Fukuyama szerint
az észak-olasz társadalmak tipikusan családbarát jellegűek, ahol a családi vállalkozások
rendkívül elterjedtek, a civil szerveződések jelentős szerepet játszanak, ugyanakkor
a gazdasági prosperitás sem kétséges.
Konfliktus-megoldási módok ("coping" stratégiák)
- A családban-lét legfőbb biztosítéka annak is, hogy az egyén elsajátítja a
társadalomban nélkülözhetetlen problémamegoldó stratégiákat. A családban-lét
konfliktusainak ugyanis - a dolog lényegéből fakadóan - mindig van megoldása:
hiszen a család együtt van, és szerencsés esetben együtt is marad (sajnos, manapság
gyakran szétesik). A családon belüli konfliktusok eredendően nem hordozzák önmagukban
a feloldhatatlanság rejtett lehetőségét, hanem a családi kohézió végső argumentuma
érvényesül: valami megoldást kell találni. A konfliktus-megoldási módok megtanulásának
módja a családon kívüli feszültségek kezelési stratégiája is, amelyet a gyermek
szüleitől sajátíthat el. Ismét csak a pozitív megoldási módok kerülnek előtérbe:
a szülőnek külső konfliktusai megoldása során destruktív stratégiák helyett
pozitív megoldási módokat kell keresnie, hiszen a szereplők között rejtetten
a család, a gyermekek is megjelennek. Nem vághatom be dühödten az ajtót főnökömre
valami személyes büszkeség alapján, mivel, ha állásomat elveszítem, nem csupán
én látom kárát.
A gyermekek a szülők konfliktus-megoldási módjait látják, így sokszor mintegy
saját viselkedésünk karikatúráját láthatjuk gyerekeinknél. Így például az a
szülő, aki nehézségeit ivással, evéssel, nyugtatókkal vezeti le, ne csodálkozzék,
ha iskolás gyereke hasonlóan fog viselkedni.
Szerepek - Szerepnek nevezzük az egyénnel szemben támasztott
magatartási elvárások rendszerét. A család a primer társadalmi szerepek megtanulásának
legfőbb műhelye (szülő-, férj-, feleség-, gyermek-, testvér-szerep, ezek különféle
variációi). A külső társadalom elvárásainak megfelelő szerepek megtanulásában
is a család az elindító (diák, osztálytárs, vezető, beosztott, stb. szerep).
Sőt, a hivatással együtt járó szerepek sikeres elsajátításában is jelentős segítséget
jelenthet a jól működő családi háttér.
Értékek - Az egyén cselekvéseinek legáltalánosabb mozgatórugói
az értékek. Az értékek nem annyira a dolgokban, hanem bennünk rejlenek. Egy
sima gránitkő geológiai érdekesség az egyiknek, kulturális jelkép a másiknak,
és a legnagyobb tisztelet tárgya az igazhívő muzulmán számára. A család eligazítást
nyújt az értékek tekintetében a fogékony fiatal számára. Arra is képes, hogy
toleranciát fejlesszen ki más értékekkel szemben. A jól működő keresztény család
gyermeke nem fog zsidó temetőket feldúlni (vagy fordítva). A családok értéknevelő
funkciója különösen hangsúlyos olyan korszakokban, amelyekre az "értékválság"
kifejezés lehet jellemző.
Családi életre nevelés - Világszerte kísérletet tesznek
a családi életre nevelésnek az iskolai oktatásban való bevezetésére. A család
valódi szerepének félreértése vezetett ahhoz, hogy ezen a címen többnyire szexuális
felvilágosítás folyik. A szexuális hűséget nem mint értéket jelenítik meg, hanem,
mint az AIDS megelőzésének egyik fontos eszközét.
A családi életre nevelésnek értékeket kell felmutatnia, amelyek a családhoz
kötődnek, a családban valósulnak meg.
T. László nyománDr. Madarasi Pál összeállítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése