2010. december 22., szerda

Kaposvár

Szégyellem magamat, de inkább elküldöm, hogy hátha segíthetek másoknak, akik hasonló helyzetben vannak mások szándékos aljasságai miatt. Nagyon nem értem meg őket, nekik is meg van adva, hogy a lelkitársával alkosson családi közösséget, akkor miért kellett nekik ezt csinálni. Én tudtam, figyelnem kell, és fogadnom kell. Féltem, igen de ahogyan minden hónapra megírtam levelet, rájöttem csak ez segíthet nekünk. Mondanom sem kellett, nem érkezett válasz. Nem értettem, de amikor többek is mondták, merre kell keresnem, megtaláltam a lehetőséget. Nem tudtak eltántorítani az utamtól, s az utam elég könnyen bevehető lett volna, ha figyeltem volna a lelkitársamra, és nem a kollégáimra, majd utána meg az ügyvédemre. Nagyon sírtam, s még most is sírók, csak most már örömömben. Hogyan kaptam meg a lelkitársamat személyesen is. Személyes szemtől-szemig még több hetet kellett megértenem. Magamat szidtam a figyelmetlenségem miatt, aztán az interneten találtam valami olyan bejegyzés a lelkitársam felől, amivel lényegében észrevettem, az egyedüli ok a személyes boldogságom előtt, saját magam aggódalmas kételkedése. Mondanom sem kellett, újra elkezdtem olvasni a lelkitársam honlapját, s nagyon figyeltem a már tőle kapott leveleit. Majd történt valami, találtam valami érdekeset, ami miatt felgyorsultak az események. Elmentem orvoshoz, biztosítani akartam, hogy a lelkitársam ne csalódhasson bennem. Mondanom sem kell, feleslegesen tettem meg, mivel mikor arról volt szó, hogy átadom az orvosi leleteimet, ő csak annyit mondott: Szeretlek…, elfogadtalak … Bocsánatot kérek, de folytatom ahol tartottam. Szóval olvastam a naplóját, olvastam a honlapját, s arra figyeltem mikor üzen felém. Ő üzenet szinte minden héten többször is, de nehéz volt elhinnem, mivel még aggódtam az orvosi leletek miatt, s ez rányomta a hangulatomra a bélyegét. Aztán történt valami a lelkitársam felől, éreztem ezt nekem szánta. Az ügyvédemet eltávolítottam, s vettem egy új mobiltelefont. Itt a lényeg, ezzel a számmal, felhívtam a lelkitársamat, de előtte küldtem egy SMS-t neki, melyben annyit írtam, amit érzek amióta ismerem a lelkitársam iránt. Leírtam, de erre azt az egyetlen szót kaptam, amivel akkora segítséget adott a lelkitársam nekem, hogy felhívtam, s majdnem másfél órát beszélgettünk egymással, s a legszebb ő visszahívott így tudtunk ennyit beszélgetni egymással. Kért tőlem egy képet, s mikor meglátta, hogy vörösre festettem a hajamat, egy kicsi kérdést tett fel. Ekkor megértettem, egyedül én tehetem helyre, hiába segítenek, nekem kell megtennem ezért újabb képet küldtem magamról, erre kaptam válaszképet. Örülök és sírók a boldogságtól, s a legfontosabb holnap már a karjaimban pihenhet a lelkitársam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése