Ha nem felel meg számotokra, akiket magam helyett küldök, akkor megvárjátok türelemmel, hogy felépüljek a betegségekből, mivel eddig nem volt nektek annyira sürgős, s ezek szerint a bizalmatok önmagatokban még nem erős, akkor hogyan lesztek képesek a lelkitársatokkal kapcsolódni ebben az összevisszaságban, ahogyan egyik munkatársam fogalmazott moslékban megtenni azt amit már oly régen megtehetettek volna, ha az a sok mellébeszélés nem lett volna. Mellébeszélések, kifogások azok mind arra jók, hogy egymástól egyre jobban eltávolódjatok. Ezt akarjátok?

Ha szükségét érzed a segítségnek, akkor el kell venni, amit mások javára fordítsál kérlek...

Felajánlotta a közvetítő segítségét számodra, miért nem vagy képes elfogadni, ezen alaposan gondolkodjál el kérlek. Nem az számít, hogy ki a közvetítő, hanem az, hogy ki által, ezt soha ne felejtsed el kérlek. Ahhoz, hogy ezt megérthessed, rá kell jönnöd, nem mindegyik csomagolása ugyanolyan, s ezáltal arra is rájöhetsz, lehethogy újabb lehetőséged meg már nem adatik. Ezen is el kellene gondolkodni, s nem azt nézned, hogy akkor a testvérednek jobb lesz, mint neked. Honnan tudod, mégis mi az ami oknál fogva, nem akarsz a testvérednek átadni azt, amit neki szántak, s te lehetsz a közvetítő. Azon is elgondolkoznál, hogy mitől különb ez a helyzet, mint egy átlagos helyzet. Tőlem elfogadnád, de akit helyettem küldtem, attól miért nem, mivel ugyanazt kapod által, s ezek szerint ez nem elég számodra. Ne legyél telhetetlen és türelmetlen! Itt már lényegtelen a vérrokoni kapcsolódás, itt már lényegtelen, mivel itt sokkal lényegesebb az egység, s ha ezt én nem akarom közvíteni a múltad miatt, akkor bizonyítsd be kérlek, hogy megváltoztál az egységbe kerülés hajlandósága miatt. Bizonyítsd kérlek, hogy képes vagy magadnak megbocsátani, amit a lelkitársad ellen is tettél. Bizonyítsd kérlek, hogy képes vagy ezt felfogni, s ha ezek után is inkább engem akarsz közvetítőnek, akkor legyél tisztában a jogaiddal, kérlek szépen!!!

Egy érdekes történetet kellene veletek megosztanom...

Elindult a legény a lelkitársához, a lelkitársa közben másra figyelt, így nem vette észre, azt a lehetőséget, amit élete végéig bánhat, ha nem lesz valaki, aki segítségét felajánlja. Közben a lelkitárs próbálkozott, hátha mással is lehetősége leszen, csak valamit elfelejtett, a pecsétet feltörni csak úgy lehet, ha a másik fele is megteszi. Kérdés, miért tette volna meg, amikor teljesen felkészülten érkezett annyiszor a lelkitársához, csak éppen a lelkitársának minden fontosabb volt, innen is akart, meg onnan is. Teltek a hónapok, melyek lassan évek lettek, de még mindig nem jött rá, arra, amit már az első pillanatban is tudott. Folytatta s folytatgatta, próbálta a lehetetlent, de mikor képtelenségnek tartott események érték, akkor vette észre, hogy minden mozdulatával, mit ellentétesen vett a tömeggel, sokkal közelebb került a lelkitársával létező közös úthoz. Kicsit elgondolkodott, majd feltette azt a kérdést, amit annyiszor hallhatott és olvashatott a lelkitársa leveleiből. Megint újból elgondolkodott, majdan az első segítséget megtalálva, már nem tért le az útról. Előbb szegénykének a cselekedetei által vett tetteket kellett célirányba terelnie. Meg akarta kérni a segítséget valami, olyanra amit mástól nem mert volna, csak olyan személytől, aki szintén hasonló. Többször kérdezte tőle, s mindig azt a választ kapta, csak akkor ha az egységet nem veszélyezteted. Teltek múltak a hetek, míg az egyik nap, elérkezett az a pillanat. Tudta a célirányt, már a segítségét is megértette miért mondta amiket akkor mondott. Tudta a minden, az nem szójáték, mint a minden mindennel az se szójáték, ha képes felfogni annak a jelentését. Félszegen bekopogtatott a segítségéhez, s kérte, hogy távolról is próbáljon segíteni nekik, mert ő készen érzi magát arra. Elindult, ötven kilométer után meggondolta magát, s visszafelé indult már, amikor eszébe jutott, ekkor mi kell ahhoz, hogy meglegyen. A meglegyen előtte volt, de nem merte felhívni, inkább küldött egy szöveges üzenetet, melyben leírta, hogy mikor érkezik. Szépen leírt mindent, csak éppen azt felejtette el, a nagy kapkodásban, hogy hol találkoznak. A lelkitársa pedig szépen kiigazította, így már lényegében nem avatkozhattak volna közbe, de mégis voltak azok, akik ezt újból megtették.

Ha meghatóan szép öszinte szívszavakból nem ért, durván meg értelmét nem látom

Többször kérted tőle, mégsem tette meg nektek, bizonyára ha tőle kérdezném, ő mást mondana. Ez egy tipikus eset a megtévesztetteknél, ezen nem kell csodálkozni, csak imádkozni a lelkitársadért, hogy felismerje az igazságot, melyet el akarnak rejteni előle. Kezdjük a kifogásokkal, a kifogások lényegi alapja az ismeretlen bizonytalanság, ez az ami miatt a legtöbben hátraarcot vesznek. Kérdés okoztál-e, olyat amit másképpen vett el tőled, mégis másképpen mondták számára. Jó alaposan gondoljad végig... , ha megvagy vele, akkor kérlek tarts egy erősebb önvizsgálatot. Ha ezzel is megvagy, akkor megvannak azok a támadási pontok, amelyek a tudatlanság fő okozói. Nem részletezem, amiket már ezelőtt valahol s valakinek leírtam, megkeresed, ha megadatik számodra annak felismerése, hogy az éppen rátok is vonatkozik. Menjünk tovább bizalmatlanság a múltatokból fakad, kérdezd meg alaposan hányszor tagadtad meg, pedig tudtad, hogy ő a lelkitársad... s ezt milyen eredményekkel tetted, mi volt ezeknek az eseteknek a hozománya pozítiv és negatív értelemben egyaránt. Ha ezzel megvagy, akkor sem fogod bizonyos cselekedeteit megérteni, ha nem a belső szívhangra koncentrálsz. A belső szívhang tulajdonképpen az, amivel a lelkitársad képes irányitani feléje, vele mellette érte, ha ráfigyelsz, s nem azokra akik már ekkora galibát okoztak számotokra. Még kérlek szépen ezután valami olyasmire, amit már megbeszéltetek, az is közelebb helyez arra a közös útra, ahol kézenfogva kellene haladnotok. Írt számodra levelet, olvasd annyiszor, hogy megérthessed, hol kezdték megváltoztatni levelezéseteket. Olvass kérlek soraiból, s akkor rájöhetsz előtted van, csak segítened kell nektek. Írtál regényt, színdarabot, verset, stb. mind bizonyára mutatja, mennyire egységben vagytok, akkor tisztában kell azzal is lenned, hogy a legnagyobb támadási pont az, ha nyilvánosságra kerül... Megteheted, hogy az egészet nyilvánosság elé tárod, de azzal azok az emberek fognak égni, akik szét próbálkoztak választani benneteket. S tudod, ez egy olyan fegyver, amit minden egységben használni kell, mivel ez még csak a kezdete annak, aminek a végéről itt inkább nem beszélek, mert másik blog, pont ezzel foglalkozik, s tudod ugyis, hogy melyik. Még talán annyi, amit ezen bejegyzés után megadatnak, alaposan fontoljad meg kérlek, miért azt a lehetőséget kaptad.

Nem én csináltam azt, hanem az aki kiegészít engem, ő a jegyesegyetlenem

Mint írtam és mondtam számodra, nem én csináltam, őnála van a kulcs, ami megnyithat, tehát ha jönni akar, s képes felfogni az ajándék értékét, akkor majd jön, de addig segítek azoknak akik, hasonló helyzetben vannak, mint például számodra is, s nem kivételezhetek veled, mert az osztálytársam voltál, azzal nem segítenék, ha kivételeznék, majd rájössz amikor beszélhetünk, de ehhez az is kell, hogy úgy rájöjjél, mint ahogyan sokan rájöttek, hogy hol lelhetnek fel. Hogy hol lelhetnek fel, azt én nem tehetem közzé, mivel ezzel vagy képes bizonyítani, hogy mennyire elkötelezett vagy a lelkitársad felé, de szerintem erre már magad is rájöhettél. Most még valamit kellene mondanom, de inkább találd ki, s közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy összefutunk valahol Faro és Vlagyivosztok között, Fokváros és Lulea között...

Bocsáss kérlek meg,hogy nem írtam számodra, de mivel nem kerestél gondoltam lemondtál,hogy megtaláld

Először is nem értettem, miért pihenteted, miért akarod, hogy leülepedjen, bár sejthettem volna, ezért elnézést kérek. Másodszor remélem, már felfogtad, az az egyetlen hűségben lévő út, s hogy erről mennyien akarnak letaszítani, egyre többen, ha közelebb kerülsz az úton, és ha eltávolodsz akkor sokkal de sokkal nehezebb megtenni. Nem úgy van ez, hogy ugyanúgy megteheted, elmondom számodra is, ugyanúgy nem teheti meg egyikönk sem, mivel az egységben erősödnünk kell a csatározások által. A legnagyobb ellenfelünk saját magunk, erre gondolom már rájöttél, s az hogy milyen formában kapjátok a támadást, az annak a függvénye, hogy mennyire közel vagy az egyetlen úthoz, mely a hűségben szeretve szeretetben gyökerezik. Úgy is összefoglalnám neked oltalmazó szeretetet soha nem értheted meg, csak részeket ismerhetsz fel. Tudod ha az Abbánk igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is, ezt soha ne felejtsed el kérlek. Igértem sok mindent, hogy segítek, de távolból könnyebbnek érzem, könnyebbnek, mivel legalább nem fordul meg a fejemben olyan, aminek soha nem szabadna. Mint többször is írtam, elengedhetetlen amit szeretnél tudni, de a legkevesebb találkozót akarom, mivel biztosan nem a lelkitársam vagy, se nem a majdnem lelkitársam, mert akkor fel kellett volna fedezned azt, amit csak ők tudnak, s szépen beállnak a jegyesegyetlenem mögé, hogy a támadó majdnem lelkitársamat kivédvén az információkat szépen megosszam közöttük.

Mit tettél, hogy ezt megteheti a lelkitársad, fogd fel végre menekülni nincsen értelme előle...

Először is, ha kész tények elé állít, akkor semmi értelme menekülni előle, inkább a következőt tegyed minden olyan kapcsolatodat ahol akár fogamzásgátlás, akár abortusz, akár elvetélés látogasd meg azokat a hölgyeket, s kérjél tőlük bocsánatot, nevezzétek el az abortált, és elvetélt gyermekeket, amely áldásokat nem fogadtátok el, közösen kérjetek tőlük bocsánatot, majd mondjad el kérlek számukra, amit értésemre adtál, valószínűleg ők is fel fognak sorakozni a lelkitársad mögé, kivétel az aki feltételekkel bocsát meg, ő az egyetlen kiugrási lehetőséged, de akkor négy héten belül el kell venned, s annyira hűségesnek kell lenned, hogy soha el nem távolíthassák tőled az illető hölgyet, mivel akitől legjobban félsz, az bármikor ugrásra kész, bármikor felfedheti a hölgy előtt, hogy tulajdonképpen ki ő -akinek legtöbbet adhatsz, ha felvállalod személyesen-. Még valami, azoknak a hölgyeknek amelyekkel közös bűnötök van, minimum ölelés megjár, maximum pedig együtt sírtok. Jól érdemes megjegyezned, azokat a neveket, inkább írd fel, mivel egyiket sem adhatod a lelki egységben születendő gyermekeiteknek. S még valami ha a fent említett cselekedetek bármelyikét elkövetted, a legegyszerűbb az lenne, ha felfognád, mit cselekedtél vele az egységeteknek ártottál, ezért jó alaposan kérdezzél rá, a lelkitársadtól, mivel semmit nem mond viccből, ahogyan készülhetsz az annyi, hogy elégtételt vesz rajtad, s ha ez kellene bővebben, akkor ne mondjad, hogy arra nem vagy készen. Készen vagytok mindketten, s az, hogy az utcádban építkezik, az számodra a legnagyobb ajándék lehet, még akkor is ha félsz tőle. Tulajdonképpen nem a hölgy lelkitársadtól félsz, hanem amiket ellene elkövettél, s lényegtelen, hogy tudatosan, vagy tudattalanul, azért elégtétel jár már az első közösen eltöltött órátoktól. Felejtsd el, hogy nem derül ki valami, de jobban esik, ha magad mondod el neki, minthogy máshonnan érezze meg.
A másik kérdésedre, hogy mit tennék, ha a Selmeci utcában építkezne a jegyesegyetlenem . Nem tenné meg, mivel akkor tudnák róla, tisztában van vele, ha együtt egységben élnénk személyesen mellette vele érte, akkor tudja, hogy hol élhetünk, mégha oly távolinak tünik, akkor is az másképpen nem lehetséges. Tehát jó alaposan gondoljad meg, leírtam részeket, amely az egység felállításához szükségesek, a többi ezek szerint csak rajtad múlik, ha képes volt a köszönésedet azzal befejezni: "Ugye tudod, hogy bármikor hozzád mehetek, s ebben senki nem állít meg, mivel te vagy a lelkitársam!"