2011. január 10., hétfő

Ezt már régebben meg kellett volna írnom a jegyesegyetlenemnek

Ezt már régebben meg kellett volna írnom a jegyesegyetlenemnek, de mint amilyen gondolkozásúak vagyunk, ezért féltem. Most is bennem van a félsz, de a bizalom talán erősebb , mint gondolhatnánk. A félelmemnek egyetlen oka van, ez pedig az, hogy ő képtelen zárni, inkább hagyja, hogy alakuljon úgy, ahogy, de a zárásra valami oknál fogva képtelen. Nincs idő megmagyarázni miért, miként és hogyan - sejthetjük, s még akkor hátráltatnak bennünket. Lehethogy alaposan meg fog szidni, hogy miért most írtam meg, ennyire nem fontos az egység számunkra. A vele való egység fontos számomra is, de amennyi lehetőséget elszalasztott, azzal lényegében azoknak adott terepet, akik szembenézni nem mernek velünk, de ártani annál jobban. Hogy kik ezek, az lényegtelen, mivel mindenütt megtalálhatóak, egyetlen fegyver ellenük a közös imáink, ami számunkra jelenthetné az egység mielőbbi létrejöttét minden területen, de addig csak lelkileg tudom erősíteni, s ezt jól tudják, még azok is, akik szemembe nem mernek nézni. Többször megbocsátottam már nekik, de ők egyre alattomosan egyre céltudatosabban használják ki azt a helyzetet, aminek az okozója hamarosan elnyeri a méltó büntetését. Én kértem, többször kértem, csak teljesíteni kellett volna. Igen akadály a jegyesegyetlenem hitetlenkedése is, mivel nagyon könnyen tudják vezetni tévútra, mert tudják, hogy kitartok a jegyesegyetlenem mellett, akkor azt mondják amilyenek a többiek. Erre egy szép történetet szeretnék megosztani. A történet pár hetes sincsen, Hévízen kezdődött Kapuvár-Sopronon keresztül Hévízen kettéágazódva folytatódik. Egyszerű, egy rutin megbízást teljesítettem Hévízen, s mivel időm engedte beszélgetésbe elegyedtem egy ismerőssel. Nem tudtam, hogy hasonló cipőben jár, csak annyit tudtam róla, valami hibádzik. Igen valami hibádzik, de ő ezt csak akkor fogta fel, amikor beszéltem róla neki, s ekkor valahonnan támadt egy ötlete. Mint sejteni lehetett, ez célirányos volt. Annyira célirányos, hogy megmutatott nekem valamit, ami lényegében az őszinte szeretet egy falatkája. Nagyon meghatódtam amikor hajlandó volt megtenni a lelkitársáért, de annyit mondott most utazni fogunk, utazni fogunk, de ha megkérhetne ne szóljak az úton hozzá, ő fog mutatni nekem olyat, amit ő is nemrégen értett meg, de a beszélgetésünk adta meg a célirányt. Elindultunk, beültünk az autóba, mellé nem ülhettem, csak a háta mögötti átellenes ülésre. Mivel mondtam nem szólhattam, elég nehéz volt, ő elővette a zenei számokat, amiket egymásnak küldtek, s elindult mint később kiderült a lelkitársa felé. Én tudtam, ki a lelkitársa, s hol találom, de ő Kapuvár felé hajtott, s nem arra amerre a lelkitársa tartózkodhatott. Bementünk egy üzembe, egy férfit leszólított, s csak annyit mondott menjen Hévízre, mert várják. Nem értettem, de később rájöttem, ahogyan a férfi elindult köszönés után, kérdezés nélkül Hévízre, már sejtettem, ez még nem volt a célállomás. Aztán jött amit nem értettem, többetek már mondtátok, hogy így a leghatékonyabb. Mint sejthetitek tényleg hatékony volt, újra elindultunk most már a célállomás felé, ekkor megszólalt, s mondta, most láss és figyelj, aki komolyan őszintén szereti a férfi lelkitársát, annak ennyi, nem kell telefon, nem kell internet, hogy zárjon ma a lelkitársával, és ha a legdurvábbat fogja elszenvedni tőle, akkor is zárni fog, mert másképpen nem tehet, mivel maga által maguk ellen tenne. Aztán mondta, még egyszer figyeljek, hogy miért nézett mélyen a szemembe amikor beszélgetni kezdtünk egy adott témáról és hogyan tudta ő kiszedni milyen szinten vagyok tisztában a szeretve szeretettel. Aztán megérkeztünk, majd odament egy fiatalemberhez, megkérdezte egy másik fiatalember nevét, s amikor megtudta, hogy tényleg a lelkitársa akinek a nevét megtudta, odament hozzá, annyit mondott zárok, van ellene kifogásod? Átnyújtotta személyi azonosítóját, megkapta a fiatalember azonosítóját, megvárta a munkaidejének végét, s annyit mondott a lelkitársának: Nincsen menekülés, itt vagyok előtted, vannak hibáim, vétkeztem ellened, vétkeztem ellenünk, kérlek mit igértél míg élek tartsad be szépen. Megköszöntük egymásnak a segítséget, de engem még valami zavart az egészben. Igen kiváncsi lettem, tudtam  annak a kapuvári környéki férfinek az autójának rendszámát, s most már csak egy járművet kellett találnom, hogy teljes legyen a történet. Egyik munkatársamnak majdnem arra vitt az útja, s elvitt Hévízre, s valami oknál fogva keresni kezdtem az autót, s nemsokára megtaláltam az egyik parknál, s kisvártatva megtaláltam akit kerestem. Ő nem volt egyedül, mint később kiderült amikor odahívtak, hogy ők is lelkitársak, s miket kellett ezidáig kiállni egymásért. Magukra akartam hagyni, de ők elmondták amiket eddig kiálltak egymásért, s azért jöttek ide a parkba, ha valamelyikük menekülni akar, megtehesse, és később folytatódhasson, de most már csak azt várják, hogy a hölgy szülei hazaérkezennek és hivatossá tegyék a leánykérést. Aztán elváltak útjaink, kérdezték a jótevőjük nevét, de én annyit mondtam, nem az a lényeges, hanem az, hogy mostmár együtt vannak egymásért, egymás között, egymásnak amíg létezhetnek. Úgy vettem ki, akartak még valamit kérdezni, de mintha úgy gondolkodtak volna, úgyis megtudhatjuk, ha arra érdemesek vagyunk. Eljöttem, vissza akartam menni Sopronba, de az utam másfelé vitt, s amerre vitt azt nemrégen értettem meg. Akkor folytatnám, mert elkalandoztam egy szegmens felé, folytatom egy következő érdekes történettel, először nem akartam elhinni, hogy erre képes a szeretve szeretet, a helység ahol tanítani szoktam. Akik tudják, mely helyeken, azok azt is tudják hogy melyik helyen, de lényegében nem az a lényeges a történetben. Szóltam egy hölgynek, tudtam, hogy a lelkitársa akkor ott fog oktatni a hallgatókat. Mondtam neki, én nem leszek ott, de aki miatt oda kell mennie, ő ott lesz. Ő ahogyan a napok egyre közelebb érkeztek, ahhoz a dátumhoz, állandóan mondta, ha nem fogad el, akkor minek menjek. Többen is próbáltunk segíteni neki, de a mi segítségünk semmit nem ért, ahhoz képest amit egy másik hölgytől kapott, aki komolyan eldöntötte, ott le fogja dönteni a lábáról a lelkitársát, ezért nem egy hanem hét borítékban írta meg a felvenni szándékozott férjezett nevét. S minden egyes borítékban valami mást is rakott, olyat amit sajnos nem tudhatunk, mert a lelkitársa nem bontotta ki a borítékokat akkor. Ez a másik hölgy adta a legtöbb bíztatást a bizonytalankodó hölgynek, majd történt valami mintha megsejtette volna a bizonytalankodó hölgy lelkitársa a bizonytalankodást. Közös profil alá vont mindent, s először a lelkitársát hívta be a közös profil alá, mint később kiderült ez akkorra segítséget adott a bizonytalankodónak, hogy fél napon keresztül gondolkodott rajta, majd visszaigazolta a lelkitársát. Lelkitársa válaszként újabb helyen zárt, a bizonytalankodó hölgy bizalmat nyert, s úgy indult a lelkitársa felé, bármi áron, de ő azon a napon zár. Itt kezdődtek a gondok, boldog volt, látták a többiek, s elkezdtek irigykedni rá. Annyira irigykedtek rá, hogy valahogyan kiszedték tőle, miért akar azon napon szabadságra menni. Direktíve arra napra nem adtak szabadságot, ő pedig annyit mondott, ilyen munkatársakra nincsen szüksége, most másra van szüksége, s ha nem értik meg, akkor szembetalálkoznak a párjával. Ekkor újabb segítséget kapott a másik hölgytől, aki felajánlotta neki, ha nem akar ott dolgozni, dolgozhat náluk is, mivel lényegében testvérévé fogadták egymást. Ekkora szeretet után azt várta, a lelkitársa segítsen, de valamiféleképpen nem értette meg, a következőt neki kellett volna tennie, amikor rájött egybe átadta minden telefonos elérhetőségét(a régit hiába tudta a lelkitársa, nem használta). Nem tudni miért, erre nem adtak választ, miért válaszként csak a lelkitársa is elküldte minden elérhetőségét. S akkor eljött az a bizonyos nap, tudta oltárhoz akar állni, ha lelkitársával zár. A másik hölgy felajánlotta, elviszi, de inkább azt mondta neki, te menj előre, én meg követlek. Többször megálltak, egymásba öntöttek erőt, ahogyan mondták, s a legfontosabb ők zárni akartak, de másoknak is segíteni akartak, tehát rájöttek arra, amit a lelkitársak nagyon alaposan tudnak, ha elfogadjuk lelkitársunkat, segítsünk másoknak is a lelkitársukkal való zárást. Megérkeztek, mint sejthetitek úgy ahogyan tudták, hogy a lelkitársuk legkönnyebben észreveszi. A megkezdődött az előadásra késve értek, de be akartak menni, s egyik jobb szélre, a másik a bal szélre ültek le. Mint elmondták nem akarták összezavarni a lelkitársukat, a bizonytalankodó, de most már határozott hölgy lelkitársa pont az előadó volt, de erről később. A határozottabb hölgy lelkitársa pedig, mint sejthetitek a segédtanár. Mint minden előadás végén, fel lehet tenni a kérdéseket. Ekkor az egyik, aki bizonytalankodott már eleget, valami oknál fogva felállt és csak annyit kérdezett az előadótól Megismersz? Az előadó odament a lelkitársához, s könnybelábadt mindkettőjük szeme. Amikor pedig már szóhoz tudtak jutni, nem kellett már a boríték sem, sem a személyi igazolvány, csak az az egyetlen szó, mit éreznek jó ideje egymás iránt. Már úgy tűnt, nem tesznek fel kérdést, de mint ismeritek magatokat, kiváncsiak vagyunk, eléggé kiváncsiak vagyunk, de a hallgatók kérdései nem zökkentették ki őket, amikor felállt a másik hölgy nyílegyenesen a segédtanárnak elmondta miket kellett ezidáig kiállnia miatta. A segédtanár pedig viszont, de még annyit mondott zársz vagy gondolkodsz? A hölgy és a lelkitársa elindultak egymás felé, aztán átölelték egymást, majd valami oknál fogva, megkérték a teremben lévő hölgyeket álljanak fel. Nem értették miért kell felállniuk, de megtették. Ekkor újabb kérdést tettek fel, a következőt: Ha itt a teremben lenne a lelkitársad, felvállalnád-e? Ekkor néhányan maradtak állva, a többiek leülhettek. A következő kérdés pedig, mit találsz kivetnivalót magadon és ruházatodon. Ekkor meg sem kellett kérdezni, ki kezdi, amikor elmondta, akkor megkérték tegye a szíve felé a jobb kezét, a bal kezét pedig andráskereszt alakban, s menjen szépen végig mindkét soron, ahol érez valamit, annak a sornak a végén üljön le. Ezt akik vállalták mindannyian megtették, elég érdekes volt látni, hogyan alakult át a terem ülésrendje, s ekkor megkértük a férfiakat, akik alatta, felette és mellette vannak, álljanak fel, tegyék a jobb kezüket a szívük felé, majd a balt is andráskereszt alakban, itt elég érdekes kapcsolatok rajzolódtak ki. Volt egy olyan férfi, aki annyit mondott zárók a lelkitársammal, csak bíztatást kért. Kiváncsiak voltak, szerintem  ezért tették meg, s ekkor odalépett a tényleges lelkitársához. Mint később kiderült, tudták, hogy egy pár, viszont kételkedtek abban, hogy megfelelnek-e egymásnak. Értitek tudták, egymást várták, melyik teszi meg, s megtették. Aztán volt olyan férfi, aki már tényleg a lelkitársával járt, csak még nem jegyben, még nem voltak képesek elmondani, hogy zárniuk kellene, de féltek, mit szólnak a többiek. S talán a legszebb és legmeghatóbb amikor az egyik hölgy és egyik férfi elindultak egymás felé, nem várták meg, hogy kérdezzenek tőlük, hanem zártak, először megfeddték egymást, majd a kis boríték felet cserélt. Tudjátok ez az őszinte szeretve szeretet egy szegmense, így a legkevesebb, hogy harmadjára is átadjam a páromnak a jegyesegyetlenemnek a ruhatáram leírását. Én betartottam mit igértem, bizonyára  ő is, ezért kaphatja meg, amelyre nyolc napon belül van esélye viszontválaszolni, más esetben várhatjuk az újabb kedvező időpontot, amit már ahogyan kinéz nem mi határozunk meg.
Jelenlegi ruhatáram, amit kész vagyok bevinni a közösbe: alsó 17; ing 12+3; kabát 6; kardigán 1; kesztyű 1; nadrág 3+1+2; nyakkendő 8; poló 5; pulóver 4; sál 4; sapka 4, szíj 6; zakó 8; zokni 10+12; zsebkendő 10... ha valami kimaradt, rajtad a sor jegyesegyetlenem, én addig másoknak is segítek, rád várok, de a lépéseid elég sokszor elgondolkoztatnak. Lényegében neked kell zárnod, a dátum vészesen közeleg, még szerencsénkre nem tudjuk mikor.

2011.01.10. 08:29

2011. január 2., vasárnap

2011. január 1.

Általános Webnaplóink:
http://akv.naplom.com (Andre Kriszta Végérvényesen) (5655)
http://a-k-v.blogspot.com (Andre Kriszta Visszavonhatatlanul)
http://andre.naplom.com (Andre Kriszta Visszavonhatatlanul) (4508)
http://hetfo.naplom.com (Hétfőn  ...)(7720)
http://kedd.naplom.com (Kedden  ..)(7721)
http://szerda.naplom.com (Szerdán  ...)(7722)
http://csutortok.naplom.com (Csütörtökön ...)(7723)
http://pentek.naplom.com (Pénteken  ...)(7724)
http://szombat.naplom.com (Szombaton  ...)(7725)
http://vasarnap.naplom.com (Vasárnap  ...)(7726)


Élet Webnaplóink:
http://akv2.wordpress.com ; http://www.blog-blog.hu/?q=blog/359 ("Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok.")
http://segitok.blogspot.com Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
http://akv0.blogspot.com (Frissülés)
http://andre.eszbonto.hu (Gondolkodó Szemlélődő) (72420)
http://akv1.wordpress.com ; http://andre-lowoa.blogspot.com (Gondolkodtató melankólia)
http://andre.bloglog.hu (Hétköznapok)
http://akv0.wordpress.com ; http://andre.sajatblog.hu (Keresztény bizonyságok, életek, történetek)
http://www.andrehu.tar.hu ; http://www.andretar.ini.hu  (Keresztény történetek, bizonyságok)
http://andre.egerblog.info (Közzétett hivatalos levelek)(26)
http://akv.blogol.hu (Misztikai barangolás)
http://andrelowoa.wordpress.com ; http://andre-lowoa.blogspot.com(Olvasó gondolkodó)
http://oromhir.blogspot.com (Örömhír)
http://akv1.blogspot.com (Őszinte alázatos erkölccsel)
http://segitok.naplom.com; http://segitok.wordpress.com (Segítek, hogy segíthessek!)(6984)
http://akv.bloglog.hu (Ünnepnapok)
http://uzenet.naplom.com; http://uzenet.wordpress.com ; http://uzenete.blogspot.com (Üzenet)(6572)

Kutatási Webnaplóink:
http://www.andre.mindenkilapja.hu (Ahogy kapom, úgy adom!)(50055)
http://da.bloglog.hu (Dél-Alföld)
http://dd.bloglog.hu (Dél-Dunántúl)
http://ea.bloglog.hu (Észak-Alföld)
http://em.bloglog.hu (Észak-Magyarország)
http://kd.bloglog.hu (Közép-Dunántúl)
http://km.bloglog.hu (Közép-Magyarország)
http://lowoa.blogspot.com (Meglepetés)
http://akv.blog.xfree.hu; akv5.wordpress.com (Meztelen Világ)
http://nyd.bloglog.hu (Nyugat-Dunántúl)
http://andre.blogol.hu (Szemezgető - Rövidebb kutatási munkásságom)
http://andre.weblap.net ; http://andre.ingyenblog.hu (Titkok, amelyre ideje hogy fény derüljön)

Oktatási Webnaplóink:
http://lowoa3721.wordpress.com ; http://uzene.blogspot.com(Helyreállító történetek)
http://igazsagkereso.blogspot.com (Igazságokat keresek, nem féligazságokat!) (04913511731763672942)
http://andrelowoa.blogspot.com (Mesék, mondák)
http://lowoa.wordpress.com ; http://lowoa.sajatblog.hu (Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható)
http://lowoa0.wordpress.com ; http://lowoa.sajatblog.hu (Múltban készült, )




Központi honlapjaink:
www.andre.hu ; http://andre.hqw.hu ; www.eustar.ini.hu


Élet jellegű honlapjaink:
http://www.andre.lapok.hu (Áldott legyen mindörökké az Úr neve!)
http://www.andre.5mp.eu (Ébredések, jelenések)
http://andre.webcime.hu (Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen)
http://www.andre.sokoldal.hu (Jogok, parancsolatok, utak)
http://andre.c8.hu ; http://andre.freewb.hu (Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!)

Kutatási és fejlesztési jellegű honlapjaink:
http://akedd.mlap.hu (Alföld)
http://andre.szabadszo.hu (Andre Szabad Fóruma)
http://acsutortok.mlap.hu (Dunántúl nyugaton és délen)
http://ahetfo.mlap.hu (Észak-Magyarország, Felvidék)
http://aszerda.mlap.hu (Közép)
http://www.andre.atw.hu (Múzeumok és Gyűjtemények)
http://andre.glap.hu ( Öntsünk tiszta vizet a pohárba!)

Munkáink és Feldolgozásaink tematikájú honlapjaink:
http://www.andre.eoldal.hu  (Áttekintő irodalmi jelleggel)
http://andre.dtsh.hu   (Hírek és programok)
http://andre.naplom.info  (Szabadkereskedelmi övezetek)

Rólunk és környezetünkről tematikájú honlapjaink:
http://www.andre.mindenkilapja.hu (Ahogy kapom, úgy adom!)
www.myface.hu/andre (INFO)
www.myface.hu/nkriszta (INFO)
http://www.nkrisztina.mindenkilapja.hu (JEGYESEGYETLENEM)
http://andre.hupont.hu  (Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak)

2010. december 22., szerda

Hatvan másnap

Másnap a karjaiban ébredtem, tudjátok milyen boldog voltam már, madarat lehetett volna fogatni velem. Bekukucskáltam a paplan alá, s tényleg tartotta, amit igért, s én meg szégyenkezhettem, de a párom csak annyit mondott amit érzett irántam, s még annyit, ezt megigértem neked, s úgy illett aki a feleségem az megkapja, másnak pedig semmit. Le akartam teljes vetkőzni előtte örömömben, de eszembe jutott, amit valahol olvastam, akár hastánc, akár sztríptíz, elijesztem a lelkitársamat. Annyit kért tőlem, hogy álljak a háta mögé, s mindent vegyek le róla, ha képesnek érzem magamat rá. Hát megint felsültem alaposan, szégyellem, de azt mondtam, inkább legyen fordítva. A párom hozott egy lavor vizet, megmosta a lábamat, majd felszárította csókjaival. Én meg elaléltem, majd mikor magamhoz tértem, ami rajtam volt ruha levette rólam, és összehajtogatta. Magáról nem vette le, mivel azt nekem kellett levennem, s többször is mondta, ha kész vagy rá feleségem. Szépen átölelt és karjai között pihenhettem. Nem értettem, sőt még most sem értem, de majd megtanulom, mivel tanulnom kell tőle bizalmat mindenképpen. A párom simogatása a csókjaival ért fel. Majd estefelé megebedéltünk, s az ölébe ülhettem, megetethettem, s nagyon boldog vagyok azóta. Kicsit rendetlenke volt, mivel annyit mondott, amíg nem lesz olyan mint én, addig a cerka az előttem zárva, míg nem leszek teljesen készen feleségként viselkedni. Délután a párom rámadta a hálóingemet, s csak annyit mondott mindig a szememet nézd, amikor meglátod magadat akkor nincsen baj. Megint a karjai között pihenhettem, mint azóta amióta megérkeztem hozzá, s nagyon puha volt, egyre puhábbnak éreztem. 

Hatvan

Engedéllyel szeretném megosztani veletek, mi történt velem. Azóta nagyon boldog vagyok. Hát kérem, megtörtént aminek régebben meg kellett volna történnie, csak én alaposat hibáztam. Erre a hibára úgy éreztem nincsen megoldás, mégis a párom … , megadta újra a bizalmamat. Mai napig sem értem, hogyan lehetnek ennyire ellene egy boldog szeretteljes kapcsolatnak. Hibáztam, mégis megbocsátott, olyat kaptam tőle már az első személyes találkozónkon, amire még gondolni mertem. Itt hívóm mindannyiótok figyelmét, ha lelkitársatokkal találkoztok, vagy hallotok róla, már másképpen kezdtek el viselkedni. Magam sem értettem, de szerencsére azért van az hipersztrádának is jó oldala. Egy nagyon fontos dolog, ha megsértenek, a lelkitársadat is megsértik, s ez viszont is így van. Elképzeltem többször, hogyan fogom meg végre a kezét, mégis másképpen történt. S most erről szeretnék írni. Másként történt, de a lényeg megtörtént, s most már személyesen is hamarosan a férjemmé válik a párom. Igen s ez akkora boldogsággal tölt el, hogy képesnek érzem magamat, másoknak segíteni. Képesnek érzem, mivel én is onnan kaptam a segítséget, ahonnan nem is gondoltam volna. A páromat amivel gyanúsították ép azt érték el vele, hogy se vele, se nélküle. Köszönöm, akik segítettek név nélkül, mert ők tényleg megértették a helyzetünket, mivel hasonlók velük is történtek. Nagyon köszönöm, hogy a páromhoz visszaintettek, s ezzel lényegében megkaptuk amit már régebben megkaphattunk volna. Magamat szidom, nem tudok mást tenni, mivel előbb is megtörténhetett volna, s nem lett volna annyi átsíratott éjszakám és nappalom. Egyszer aztán kaptam egy fülest, olyan helyről, amit mindenki láthatott, de nekem szólt, aztán ahogyan végignéztem, már elhatároztam minden vele nem töltött személyes hónapért, egy képet fogok küldeni neki. Hát igen, de itt volt a neheze, mivel tudtam bármit küldök neki, ő válaszolni fog, ha tényleg az én párom, mivel én a feleségének érzem magamat. Itt jegyzem meg, csak olyan képet küldtem, amivel értésére adom, hogy a társam, és a férjem. Őszintének kellett lennem, s megmondtam neki, ha elmegyek hozzá miben megyek, mennyi ruhámat viszem magammal, de ezt valahogyan ki kellett vitelezni. S ez az én nagy gondom, megint magamba roskadtam, s ekkor találtam ki, én nem úgy fogom elküldeni a ruhatáram teljes leírását, hogy ennyi darab, hanem részletesen, annyira részletesen, hogy érezze …, hogy társa, felesége vagyok. Összeszedtem mindent, arra figyeltem semmit ne hagyjak ki, a legapróbb részletet is leírjam a páromnak. Ő válaszként leírta, miben szeretne látni, s itt lényegében, megindultam feléje személyesen. Megadtam neki az új telefonszámomat, s minden fél órában felhívtam, ha elfelejtettem, akkor meg ő hívott fel, hogy nincs-e valami bajom. Megérkeztem a páromhoz, s első pillantban kézen fogott, s nekem ez már pont elégnek tünt, de amikor azt mondta, hogy mellette pihenhetek, akkor csak az álmom jutott eszembe. A párom gyengéden átölelt, s karjai között pihenve megnyugodhattam.

Kaposvár harmadnap

Másnap reggel sajnos nem sikerült közösen ébrednünk, megelőzött a párom. Most már tudom, ez már előbb is megtörténhetett volna. De akkor lássuk, azokat a tényeket, amiket nem hagyhattam figyelmen kivül, azt hallottam, hogy párja van a páromnak, de képtelennek tartottam, hogy a felesége lehetek, akár már most is. Aztán a legszebb, emiatt valószínűleg egyre őszintébbnek kell lennem vele szemben. Képesek voltak azt állítani, hogy saját gyermeke van, s nem kiváncsi rám, hagyjam nyugodtan. Amikor megláttam az igazságot, akkor szintén csak magamat hibáztatom, mégha képes volt a megbeszélt jel felmutatásánál nekem megbocsátani. Úgy érzem még nem vagyok teljesen őszinte vele, mivel még mind a mai napig nem nézte meg az orvosi leleteimet. Nem értem, csak sejtem, én is annyira bízni akarok mellette vele érte, ahogyan a párom. Őszintébbnek kell lennem, s ebben nagyon segít nekem, s nagyon örülni fogok, ha képes leszek annyira őszinte lenni hozzá, mint amennyire őszinte velem a párom, … Valamit még nem értek, bár talán meg kellene kérdeznem tőle, de még nem merem. Másokat pedig nem akarok belekeverni a közös magánéletünkbe. Akar valamit tőlem, s ez a lényeg, s már elég régen megkaphattam volna, de még szerintem sokat kell beszélgetnünk, hogy belefogjunk. Ő kicsit más, félelemmel tölt el, hogy gondolataink egyek, de nagyon örülök boldogan neki, legalább mindenkor tudni fogok róla mindent, amikor oly távoli országban van. Bár azt mondta nekem, ma meglepetéssel készül, de nekem amit tegnap kaptam tőle, azt is nehéznek érzem feldolgozni, mivel még magamat hibáztatom, mégha megbocsátott nekem, akkor is miért képes ennyire őszintén elmondani a gondolatait. S miért képes ennyit tenni értem, amikor lényegében nem is ismert személyes közelségben. Vannak dolgok, amikre talán majd később rájöhetek, de a legjobb az, hogy végre úgy lehetek a …. karjai puha ölelésében, ahogyan már régen az álmomban és a gondolataimban elképzeltem. Minden újabb nap …. Őszintébb akarok lenni, őszintébb akarok lenni… , de ahhoz még sokat kell tanulnom tőle. …. eldöntötte ma reggel már egymást fogjuk felöltöztetni, én kicsit félek tőle, de tudom, hogy segíteni fog nekem. Sok minden van még reggel, ami valószínűleg megtörténik, s nem akarok hibázni benne. Karonfogott reggel s elmentünk a fürdőszobába, kezembe adott egy ollót, majd egy borotvát. Hibáztam, de annyit mondott a párom, … Majd sikerül. Ekkor kerültem sorra én, s mondtam neki, ahogyan gondolod, párom ..  csak annyi centimétert vágott le a hajamból amennyivel előbb meg kellett volna történnie, ha jobban odafigyeltem volna reá. Mondtam, sőt erőszakoskodtam, hogy többet is lehetne. Párom gyengéden átölelt, s azt mondta Ahogy akarod, ahogy akarjuk. Aztán közösen beszappanoztuk egymást, de most már nem töltöttünk annyi időt a kádban. Nem akart a párom , … reggelizni, mert valami fontosabbat akart elintézni. Én szépen kértem reggelizzen velem, s ő tényleg az ölébe engedett. Majd felöltöztettük egymást, hát mit ne mondjak, ennél elég alaposan égtem, mivel rámadta, amikor észrevett valamit, dobta félre. S ez addig ment, míg a teljes ruhatáramat szét nem szortírozta. Egyik csomag volt az otthoni, a másik pedig a társasági. Szégyelltem magamat, nem előtte, hanem amikor megláttam azt amire többször felhívta a figyelmemet. Igen, hányszor de hányszor, s akkor sokkal előbb bizonyára a karjaiban pihenhettem volna. Megint magamat emésztettem, de a boldogságunkra figyeltem, s ez adott erőt, hogy én is szétválasszam a ruhatárát. Hát szegénykémnek, nem sok otthoni darab maradt, de ő csak annyit mondott, amit mindenkor érez felém, s többször is sírva fakadtam. A párom, aki hamarosan a férjem lesz hivatalosan, viselni fogom a nevét büszkén, s amit ígértem, azt egyre őszintébben megteszem magunkért. Hát még azt, hogy hová mentünk, az a legfontosabb. Mikor felöltöztünk elmentünk több boltba, furcsa volt nekem ezek után, hogy ennyire képes megbízni bennem. A próbafülkében sok ruhát felpróbáltam, ő pedig amikor észrevett valamit, azt már különtetette. Majd megkért  … , hogy válasszak. Telhetetlen voltam úgy érzem, mivel nekem vásárolt, magának pedig csak egy papucsot, de ő tudja. Amikor megérkeztünk vissza hozzám, akkor rájöttem miért csak papucsot vásárolt, s megint szégyelltem magamat, de hát inkább most, mint később. Aztán történt valami, igen rosszul főztem, kihagytam valamit, amit megjegyzett, s én boldog vagyok vele, s nekem más nem kell, úgy érzem feleségeként még boldogabb és őszintébb tudok majdan lenni.

Kaposvár másnap

Már reggel nagyon izgultam, többször ellenőriztem a jelet, amit tegnap elővettem, hogy nehogy megint a boldogságom útjába tegyek. Reggel többször lefürődtem, többször megfésültem a hajamat, s a legtökéletesebben akartam kinézni, de mintha semmelyik ruhám sem akart volna tökéletesnek látszódni rajtam. Aztán eldöntöttem, felhívóm, s mondja meg miben szeretne látni először. Elmondta, amit csak akkor értettem meg, amikor megérkezett. Igen megérkezett, s ez a lényeg! Megérkezett hozzám. S ami ezután elkezdődött attól alaposan égtem. Igen égtem magam miatt. Hogy miért? Elmondom, amikor megláttam, újból magamat okoltam, odajött megkérdezett valamit, amit már előbb is kérdezett tőlem. Tehát, hogy hány évvel előbb felesége lehettem volna. De most nem azt tettem, mint akkortájt, hanem a jelet megmutattam, ő is átadta a jelét, amit jó mélyen elrejtettem a táskám legaljába. Ő sem adta vissza, viszont megfogta személyesen a kezemet, s elmentünk egy internetkávézóba. Tudtam, hogy ezt meg kell tennem, hogy bizalmam helyreálljon. Megnyitottam a postafiókomat, csak néhány levelére figyelmeztetett, de mint megtudtam, akkor kellett volna a személyes segítségem, de mivel nem írtam vissza, ezért nagyon nehéz volt neki. Megmondtam neki, hogy a szeme előtt, fogok kilépni minden olyan közösségi portálról, ahol nem együtt vagyunk jelen. Azt kérdezte a lelkitársam, hogy most mutatok neked … valamit. Amikor megláttam az újabb hibasorozatomat, eldöntöttem amit igértem neki, mai naptól megadom neki. Bementünk a közös IWIW profilunkra, s itt átjavítottuk, a legfontosabbat, amire csak 1 hónap múltán került sor, de ne menjünk ennyire. Igazából magam sem értem, miért nem figyeltem oda rá, akkor már talán erősebb kötelék lehetett volna közöttünk. Tudom bizonnyal, s mikor ezekre rájöttem, akkor csak annyit vártam tőle, mellette pihenhessek, nem lényeg miben, csak az a lényeg a lelkitársam karjainak pihentető ölelésében leszek, ebből nem engedek. Aztán elmentünk egy parkba. Vinni akartam a táskáját, de ő azt mondta, adjam oda neki a kézitáskámat. Megtettem, ő betette a táskájába, s egyik fülét megfoghattam a táskának. Aztán újabb égésünk következett, ami után felvittem magamhoz. Előtte vett egy fürdőlepedőt nekem, annyira vigyáz és véd engem. Eldöntöttem, amikor meglesz a kérdés, mindenkor a szívemre fogok hallgatni. Amikor hozzánk megérkeztünk, kinyitotta a táskáját, és teljesen átadta nekem. Megnézhettem volna még a telefonját is, de sikerült megbíznóm benne. Aztán jött a lelkitársam, … kérdése, de előbb elkéredzkedett a fürdőszobámba. A … kérdésére tudtam mit kell tennem, de félni kezdtem. Mondtam neki, hogy csak neked és érted teszem meg, én a feleséged akarok lenni, amíg élek. Azt mondta fogjam a fürdőlepedőt, amit vett, és azzal csavarjam körül magamat. Mondtam neki újból érted csak neked teszem meg, ugye a férjem leszel. Erre ő kiszállt a kádból, és kijött anyaszülten, s mondta csak a te férjed lehetek. Átölelt … , s közöttünk csak a fürdőlepedő volt, ahogyan táncoltam vele, s később már a fürdőszobában mellettem üldögélt. Annyit mondott a lelkitársam, … Majd kiment, azt hittem, valamit elrontottam már megint. Mikor visszajött, kaptam tőle valamit, amit mindig magamnál hordom. Nem veszem le, nagyon figyelek rá. Aztán jött egy hatalmas próba, én beszappanoztam, ő is beszappanozott engem, s elkezdtük megvallani egymással szemben elkövetett vétkeinket. Ő megbocsátott, s magához ölelt, én erre nem számítottam, hogy ennyire gyorsan a karjaiban pihenhetek, amit már mióta álmodtam.

Kaposvár

Szégyellem magamat, de inkább elküldöm, hogy hátha segíthetek másoknak, akik hasonló helyzetben vannak mások szándékos aljasságai miatt. Nagyon nem értem meg őket, nekik is meg van adva, hogy a lelkitársával alkosson családi közösséget, akkor miért kellett nekik ezt csinálni. Én tudtam, figyelnem kell, és fogadnom kell. Féltem, igen de ahogyan minden hónapra megírtam levelet, rájöttem csak ez segíthet nekünk. Mondanom sem kellett, nem érkezett válasz. Nem értettem, de amikor többek is mondták, merre kell keresnem, megtaláltam a lehetőséget. Nem tudtak eltántorítani az utamtól, s az utam elég könnyen bevehető lett volna, ha figyeltem volna a lelkitársamra, és nem a kollégáimra, majd utána meg az ügyvédemre. Nagyon sírtam, s még most is sírók, csak most már örömömben. Hogyan kaptam meg a lelkitársamat személyesen is. Személyes szemtől-szemig még több hetet kellett megértenem. Magamat szidtam a figyelmetlenségem miatt, aztán az interneten találtam valami olyan bejegyzés a lelkitársam felől, amivel lényegében észrevettem, az egyedüli ok a személyes boldogságom előtt, saját magam aggódalmas kételkedése. Mondanom sem kellett, újra elkezdtem olvasni a lelkitársam honlapját, s nagyon figyeltem a már tőle kapott leveleit. Majd történt valami, találtam valami érdekeset, ami miatt felgyorsultak az események. Elmentem orvoshoz, biztosítani akartam, hogy a lelkitársam ne csalódhasson bennem. Mondanom sem kell, feleslegesen tettem meg, mivel mikor arról volt szó, hogy átadom az orvosi leleteimet, ő csak annyit mondott: Szeretlek…, elfogadtalak … Bocsánatot kérek, de folytatom ahol tartottam. Szóval olvastam a naplóját, olvastam a honlapját, s arra figyeltem mikor üzen felém. Ő üzenet szinte minden héten többször is, de nehéz volt elhinnem, mivel még aggódtam az orvosi leletek miatt, s ez rányomta a hangulatomra a bélyegét. Aztán történt valami a lelkitársam felől, éreztem ezt nekem szánta. Az ügyvédemet eltávolítottam, s vettem egy új mobiltelefont. Itt a lényeg, ezzel a számmal, felhívtam a lelkitársamat, de előtte küldtem egy SMS-t neki, melyben annyit írtam, amit érzek amióta ismerem a lelkitársam iránt. Leírtam, de erre azt az egyetlen szót kaptam, amivel akkora segítséget adott a lelkitársam nekem, hogy felhívtam, s majdnem másfél órát beszélgettünk egymással, s a legszebb ő visszahívott így tudtunk ennyit beszélgetni egymással. Kért tőlem egy képet, s mikor meglátta, hogy vörösre festettem a hajamat, egy kicsi kérdést tett fel. Ekkor megértettem, egyedül én tehetem helyre, hiába segítenek, nekem kell megtennem ezért újabb képet küldtem magamról, erre kaptam válaszképet. Örülök és sírók a boldogságtól, s a legfontosabb holnap már a karjaimban pihenhet a lelkitársam.