Egyik délután kezdődött minden... A férfi, nevezzük Istvánnak elindult a közösségi portálokra szétnézni, nem tudta mit kellene keresnie, így furcsa módon mindig valamit észrevett, valami olyat amit csak akkor vehetne észre ha ... A szót nem szaporítván beregisztrált ide, beregisztrált oda, és az oldal kereső-válogatójával megpróbálta felmérni a terepet. A terep jól nézett ki, viszont valamit hiányolt, ez a valami, olyan volt hogy érezte csak akkor, csakis akkor ... aztán a keresgélés közben megakadt a szeme egy néven, az adatlapja félelkeltő volt, de neki többet jelentett, s próbálta felvenni az ismerettséget. A hölgy nem írt, ellenben írtak mások, mások akik ismerték őt, de Istvánnak ez nem volt elég. Nem értette mi történik vele, ezért újabb portálokra ment, nem tudta beérkezik az akinek oda is be kellene érkeznie, de próba szerencse alapon segíteni próbált másokon ott is, s mint ahogyan lenni szokott megérkezett akitől félt, de mivel többet jelentett számára ezért, hogy felkelthesse a figyelmét mindenkit bejelölt, s úgy volt vele, ha akinek vissza kell jelölnie nem jelöli vissza, akkor újabb helyen próbálkozik, félt tőle, de a szíve mást mondott, a szíve azt mondta milyen vagy te, olyan ő is, nézzél magadba, lássad úgy, s ha erre képes vagy, tovább tudod vinni s félelemből valami olyat kapsz ami erősebb és eltörhetetlenebb. Annyi féle dolgot meglépett, de felkeresni félt, mivel mi van ha ... s ebből a sok mi van ha-ból tudtak ellenük olyanokat kipróbálni, hogy inkább leírják, mint hogy mással is megtörténjen. István újabb helyen próbálkozott, s itt megkapta amit remélt, de valami más által, így inkább újabb puhatolozásnak vette alá a hölgy személyét, akit nevezhetünk Ritának. A puhatolózása odáig fajult, ahogyan ő sem merte remélni, megtudta amit tudnia kellett ahhoz a lépéshez, hogy megtegye, csak éppen ott volt az a sok kérdőjel, s olyan sebek melyek mélyek voltak, de mivel nem hagyták őket találkozni, így nem tudták úgy kitölteni szeretetükkel, hogy mások ne bántották volna őket. Annyira bántották őket, hogy Rita munkatársai még a fehérneműjeit is eltüntették szem elől, csakhogy ne tudjon indulni a lelkitársához. Odáig merészkedtek, hogy fenyegették azzal, hogyha nem teszi amit mondanak, akkor nem láthatja, ezt alaposan beváltották, mivel ahol csak lehet mivel tudták merre található István, így arra csak arra nem mehetett, mindaddig míg az egyik délutánon István egyetlen kérdésére Rita le nem tagadta saját önmagát. István beletörödve, hogy talán hasonmás volt, nem az, akivel annyi mindent megbeszélt, így visszaindult a következő állomáshelyére, sírni már nem tudott, mivel már annyi próbálkozás, annyi szép szó után, annyi levél után a lelkitársát teljesen elvágták előle, annak tudott örülni ha közös volt az álmuk, de még ezt is elvették tőlük, mivel annyira belefelejtkeztek a munkába, hogyha valaki azt mondta itt meg itt van a lelkitársad, elmentek oda, aztán mivel nem találták egymást, egymásnak szemrehányást tettek álmukban, kezdetben csak úgy, hogy egymásnak a hátsó fertályukat hangsúlyozták ki, aztán még ez is rosszabb lett, mivel már meg sem akarták egymást érinteni, mert mi van ha, a másik házasságban él, amit nem hittek, de kételkedni kezdtek egymásban. Aztán egy forró délelőttön Rita, talált valamit, valami olyat amivel el tudott indulni, vissza tudta szerezni amit megkaphatott volna már, viszont levelet nem mert írni Istvánnak, ez addig folytatódott míg meg nem érkeztek valahová álmukban, ez akkora traumát váltott ki belőlük, hogy mindketten írtak, csak éppen nem érkeztek meg, s végre valahára egyszer újabb módszerrel megtalálták azt az közös utjukat. Mindketten készültek, de mikor hallottak egy lehetőségről, inkább a másikat várták, hogy lépjen. Ez megint eltartott jó egy évig, mikor egy délelőtti előadásra, mely hasonló esetekről szólt, megjelentek mindketten, egymás mellé ültek le, de mikor megkérdezték az előadótól, hogy ekkor mi van... az előadó először nem értette a kérdésüket, csak valamit kezdett sejteni, s amit mondott annak következtében István és Rita elválaszthatatlanok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése