2011. szeptember 2., péntek

Jegyesegyetlenemnek, bízván hogy elolvassa...

Jegyesegyetlenem újabb pici segítséget kapsz tőlem, bízván remélem megérted a történet lényegét. Szóval amely szervezetek magukra ismernek, jobban tennék ha befejeznék szeretetellenes működésüket, mivel bizonyítani tudjuk magánlak- illetve magánlevél -megsértésüket. Ezenkívül annyira képesek messzire menni, hogy akinek bárhol-bármikor képes vagyok hűséget esküdni, különböző hasonmásokkal és hasonló nevű egyénekkel bizonygatják a pici szívem egyetlen királynője milyen is valójában, persze az ő szemszögükből nézve. Nagyon felháborító, amikor nem jönnek rá, minél jobban bántanak annál erősebbé fogok válni, és annál erőteljesebben kiadom az információkat másoknak, hogy még végül velük ne játszhassák el, amit velünk már ezidáig eljátszottak.Tudják vannak rendszerek, amelyek csak arra várnak, hogy onnan az adatokat kinyerjük egyesítsük és felelősségrevonjuk egytől-egyig mindet, ha megtörtént velünk is a következő:
1.) megváltoztatták valamelyikünk nevét (enyém nem változott meg)
2.) blokkolják a telefon-elérésünket (már elég régóta az enyémet bizonyosan, akármelyik nevemre írt telefonszámra sértő, tévesnek tünő hívásokat generálnak, pont akkor amikor más hív...)
3.) blokkolják és ellenőrzik készpénz-forgalmat (emiatt nagyon kevés bank fog maradni, ha a határidő lejár)
4.) valótlanságokat állítanak (ez a legszebb, nem tudom mi lesz a következő húzásuk, de úgy készüljenek előttem mindegyik kaméleonnak fog tünni, ha ott nem hagyja azt a megbízatást és többé nem tesz a szeretet egysége ellen)
5.) nevünkben tudtunkon kívül írnak valótlanságot (itt hány kaméleonról derült ki, hogy kicsoda?)
6.) megmásítják leveleink tartalmát, hogy úgy tűnjön mintha nem érdekelne a lelkitársunk (kaméleonok tudjátok egyre többen vagytok, sőt mennyien vagytok?)
7.) akkor tennétek a legjobban, ha hagynátok aminek meg kellett volna lennie, meglenne, legalább addig űzhetnétek a fejetlen ostobaságaitokat, mégha megerősödvén utána leírunk benneteket!!!
S akkor jöjjön a kis történet-vázlat, mely segíthet az kedves egyetlenemnek, mivel innen támadták legjobban, s tudom, hogy hibáztunk, de megvolt a múltunkban az oka. Szeretném ha megértenéd édes galambom míg nem vagy képes elfogadni megbocsátásom, addig csak távolról tudok neked segíteni. Nincs miért szégyenkezned, ha képes vagy megérteni a következő vázlatot gyöngyszemem. Nem is oly régen, akármelyik helyszínen történhetne, felteszi egymásnak a kérdést két erkölcscsősz: Meddig lehet a világnak és meddig lehet a világ felé? Gondolkoznak, s egyik rávágja - Tudom, komám a feleségem egy dolgot nem tart be, pedig beszeretné, de mindig én keresztülhúzom a számítását. Másik is bevallja, igen felvállaltuk egymást, de valami-valami hibádzik. Elmélkednek, s megint az egyik mondja- Azt tudtad, hogy nekünk is annyi van megengedve mint a feleségünknek. Másik rávágja: Mi férfiak vagyunk, ki kell hangsúlyoznunk izmaink szépségét! Egyik megfedi a másikat: Nem úgy van ám komám, én hallottam nemrégen valahol egy érdekes dolgot, s amióta aképpen foglalkozok a feleségemmel, azóta őszintébbek vagyunk egymáshoz. Tudod, a nyaktörzséhez helyezi a kezét, ha a vágás mélyebb, nem vesszük meg. Aztán ugyanez vonatkozik a csipőjére, ott a csipője alatt két kéznyomattal rövidebb felsőruházatot meg sem veszünk. S tudod mi a legszebb, a legboldogabb akkor, ha legalább térdig érő szoknyába öltöztetem fel. Másik hozzászól: S látom, működik, mert olyan boldogan mondottad. Elköszönnek, megegyeznek, hogy egy hónap múlva véleményt cserélnek. Eltellik a hónap, újból ősszetalálkoznak de most már feleségeikkel együtt jelennek meg. Boldogan köszöntik egymást, s észreveszik ők ugyanazt kapták, s mindig egyre többet tudtak adni, azáltal, hogy egyre többet kaptak. Azért az egyik megszólal: Tudod, komám a múlt még erősen kísért, de közösön egységben képes vagyok rá. A másik válaszol: Bízony, komám testvérek lettünk, s egységben minden könnyebb. Sűrűn előtőr a múlt, de idővel, ha képesek leszünk megharcolni, akkor tovább fogunk jutni. ...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése