Ma újból gmail-re, lajt-ra és root-ra kapok levelet már kora reggel a jegyesegyetlenemtől. Sejtem mi van benne, de valami oknál fogva, lassan és megfontoltan gondolom el azt a képet amit küldött számomra. Gyorsan megíróm a választ, hozzáillesztek számára még több segítséget, mivel tudom, ha ő már képes ennyire összehangoltan gondolkodni, akkor tényleg azt fogja tenni, amit a képben kiolvashat. Én is úgy teszek, ezt pedig már jóideje tudja. Nap folyamán többször elolvasom a levelét, s tudom ha változtat a képen akkor képes lesz megírni. Többször is változtatni fog, mivel az összehangoltan cselekedet többszáz kilométerről, akkor a legcélravezetőbb, ha minden szünetben megnézzük a változásokat. S ő tudja, ha ő változtat, akkor én is változtatok, ha a szívem belső hangja megengedi. Vártam még valamit, de azt még nem kaptam meg, bár ha az összehangolást tökéletesen akarja létrehozni, akkor tényleg még nem szabad azt a valamit elküldeni, mivel nem tudhatja, hogy hogyan fogom lereagálni. Azt pedig, hogy miért nem tudja, egyetlen ok miatt, ez az ok számunkra elég sokszor gátat épített mások által, így estefelé újabb csomagot küldök felé, s várom a válaszát, amire megkapom az elérhetőségét, s a kérdés képes leszek-e felhívni... Itt elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor a rendszerünkben olvasva, próbáljuk megtalálni, merre lehetünk, mit olvasunk éppen. Bizonyára segítene, ha felhívnánk egymást, de ha már eddig eljutunk, akkor valószínűleg egyszerre hívnánk egymást, s tényleg foglaltat jelezne, ha meg nem beszélnénk melyikünk mikor és hogyan.