2010. december 14., kedd

Ettől a bejegyzéstől félek, de mivel félelemnek helye nincsen, ezért megíróm. Sokatok szerint általam kerülnek fel az összefüggések, de ővelük majd foglalkoznak azok, akik arra teremtődtek. Minden bejegyzés általunk kerül fel, s akik ezt tudják, azok közül jónéhányan valótlanságokat sugároznak a másik felem felé, mert félnek attól, hogy akkor nem kaphatják meg az összefüggéseket, el kell mondanom-mondanunk általunk felkerültek nem egyedülállóak. Nemcsak MI általunk kerülnek fel azok az összefüggések, amelyek lényegében azért kerülnek fel, hogy egymást segíthessük egymás felé. Lehetne sorolni, hogy hányan akarják, hogy az legyen ami régen volt, hogy ne kelljen ennyi helyre figyelni, de sajnos többen vannak azok, akik azt akarják, hogy szétágazódjon, hogy csak akkor kelljen odanéznie, ha számára fontos kerül fel. Igen régebben egyszerűbb volt számotokra, viszont akkor még nem történtek meg azok az események, ami miatt valószínűleg a holnapi napot is végig dolgozzuk, hacsak nem akar zárni a másik felem. Erről még talán később beszélek. Egyszerűbb volt számotokra, hogy 22 honlap, amely lényegében egy kóddal elérhető volt azon személyeknek akiket személyesen ismerek, s tudom, hogy nekik is elég vesztenivalójuk lenne, ha valami olyan történne, ami okot adna a zárlatra. Aztán vannak azok, akik persze hogy többen vagytok, akarjátok a régi elérhetőségemet, mivel az lényegében közös munkánk, viszont arra már (akiknek nem szól, azok menjenek két mondattal lejjebb) lusták, hogy igazolják amit mindannyian tudtok, de mégis mi lett volna ha a com-os elérhetőségemet bizonyítjátok, hogy jogtalan elbirtoklás történt. Nem még arra is lusták voltatok, hogy kivédjétek, pedig ezzel a közös munkánk ment tönkre, még akkor is, ha valamely lemezen mentve megtalálható a legutolsó mentés információs hálózata. Remélem értitek? Aztán jöttek amikor már többször megbántottak, akkor mégis hányan fogadtátok el a döntésemet? Egyáltalán tényleg elfogadtátok, vagy csak éppen azért mondtátok, mert féltettétek a barátságunkat a másik felemtől. Remélem érthető, nem elég, hogy a másik felemről valótlanságokat hallok, mivel ha tényleg engednék, s nem engem-minket tartanának sakkban akkor, már régen itt lenne az SMS-e, sőt karjaimba zárhattam volna, de még ezt sem engedték meg nekünk, mivel a mai nap kaptam valamit, ami lényegében igazolta, mi fog a következő időszakban lejátszódni, ha a lelkitársak nem zárnak össze, ha tudják egymásról, hogy lelkitársuk egymásnak. Ezért ha megbocsátotok, még ezt is leíróm, de előtte még hányan állítjátok azt, hogy segíteni akartok nekünk. Még hányan akarjátok mondani, hogy segítek, de előbb segítsél nekem, kérlek. Voltak olyanok, akikben megbíztam, ahogy visszagondolok nem szabadott volna annyira megbízni, ha ő, mint például vegyük először karent, megigéri, hogy átadja a másik felemnek a naplóját, s majd onnan fog jelentkezni, mind a mai napig a jegyesegyetlenem nem jelentkezik. Aztán megígéri, hogy elküldi a párom naplóját, de a végén mégsem teszi meg. Aztán a leglényegesebb, amivel minket sakkban tartanak, még az ügyvéd nevét sem árulta el, bár amennyire én megbíztam benne, megtehette volna. Nem akarom bántani, de a titkosszolgálati moslékból nagyon elegem lett. Itt is tudom, kik dolgoznak titkosszolgálati módszerekkel, mivel amennyire kutatom az igazságot, megtalálom, de először még adok neki lehetőséget, aztán még kap pár lehetőséget, míg el nem értünk addig amikor jobban tenné, ha amit tud, megosztaná, és eltűnne akadályként közülünk. Akik segítettek, azok tudják, hogy jobb barátomnak lenni, mint az ellenfelemnek, de ezt már tudjátok. Minden bejegyzés nektek is segít, ha megértitek a tartalmának összefüggéseit, akik meg nem értik, de érteni akarják kezdjék a legelején, mint sokan mások. Most hozzátok szólok lelkitársak, miért nem értitek meg, hogy egymásnak az ajándéka vagytok, s ha nem kapjátok meg, akkor támadásoknak vagytok kitéve, mivel nem zártatok össze. Mégis mitől féltek, attól hogy kitudódjon mit követettek el egymás ellen, amikor úgyis megérzi a lelkitársad ha nem vallod be, előtte nem lehet titkod, mivel akkor képtelen vagy zárni a lelkitársaddal. S akkor kérlek benneteket, semmi mást nem kell tennetek, csak zárni, de ehhez mindkettőtök kell. Mindkettőtök kell, mivel az alapja a szeretve szeretet, tehát vegyünk akkor példákat. Tegyük fel, megérkeztek a megbeszélt helyre, általában az alacsonyabb szinten lévőhöz, s ekkor át szoktatok adni egy borítékot, amelyben a hölgy fél tervezett férjezett neve van. A legtöbben annyira tapintatosak, hogy nem bontják fel a borítékot, hanem becsukják az ajtót és zárni akarnak. Okkal akarnak zárni, mivel ezt kell tennie, hogy minél előbb tudják egymást segíteni feltételek nélkül. Kedvenc a lábmosás, viszont a hölgyek ezt úgy értik, vagy elküldik a lelkitársukat fürdeni, s megkérik, hogy ... percet várjanak (általában annyi perc, ahány éve  tudomásuk van egymásról), majd a hölgy lelkitárs fél is kérdez, a kérdésre jól felel bizonyára a lelkitársa ebből tudja, hogy hogyan tovább. Általában a hölgyek ezt úgy veszik, ez a felfokozott világnak köszönhető, attól félnek, hogy hogyan mutassa a jó oldalát, ha zár már akkor a lelkitársával. El kell mondjam, minden a zárt ajtó mögött először kitudódik, ezért felesleges kételkedni abban, hogy nem vagy megfelelő a lelkitársadnak. Igen hölgyeim, itt rajtatok van az, ami által egyre jobban zárni fogtok a lelkitársatokkal. Ígértedet be akarod majd tartani, viszont félni fogsz attól, hogy a lelkitársad mit fog gondolni rólad. Tudjátok, elrontani nem tudjátok, nem kell félnetek, hogy a lelkitársad eldob maga mellől, mivel azért a lelked társa. Ha megengedtek azért egy tanácsot, amit nem régen kaptam, ha a lelkitársatok úgy akar ágyba bújni veled, hogy ahogyan megérkeztek, akkor a következő tegyétek meg, egyszerűen imádkozzatok és pihenjetek meg egymás karjai között. Hölgyeim, uraim ez egy teszt, mivel ezt akkor szokták alkalmazni a lelkitársak, amikor zárni akarnak, csak azt nem tudják hogyan kellene. Nekem is vannak félelmeim, az egyik félelmem miatt a párom fehérneműit ellopták, s megijedt, hogy akkor most mi van. Aztán a Szeméttelepen ellenem fordították, de erről talán később..  Ok és okozatra szeretném felhívni a figyelmeteket, mivel minden mélyen a múltban gyökerezik, ha megbeszélitek, akkor áthidaljátok a gondot. A gond nálam 12 éves koromig vezet vissza... A lényeg a lényeg a lelkitársadnak a teljes egységet akarod megadni, de amíg kételkedsz magadban, aggódsz a párodért, addig jobban tennéd, ha a harmónia lenne a célod, hogy a zárás ne legyen fájdalmas. S még valami, ha a lelkitársad írásait nem olvasod el, s nem írsz vissza neki, akkor is kiáll melletted, de neki lesz nehezebb. Én már kipróbáltam nem írtam idén karácsonyra neki, mivel úgy gondoltam úgysem adják át számára, azok akik annyira sötétek mint a hold nélküli, csillagok nélküli égboltozat. S még valami többen tudjátok a lelkitársatok telefonos elérhetőségét, akkor mi a csodának vártok. Mégis mitől féltek? Remélem segíthettem számotokra, a jövő év, VÍZVÁLASZTÓ, aki tudja miért az minél előbb keresse fel a lelkitársát, s nem azon eméssze magát, hogy nem felel meg a lelkitársának.
Másodszor többetek már úgy gondolkozik, amikor zárjátok az ajtót zártok is a lelkitársatokkal. Igen képesek vagytok arra is, hogy csak téged fogadlak-csak általad. Van közöttetek olyan, a legtöbb, mivel ezzel sértettek meg benneteket legjobban. Vagy egymásnak háttal álltok és várjátok a lelkitársatok kezét, indítását, s amikor megkaptátok akkor szép fokozatosan felváltva átadjátok egymásnak amit át akartok adni, itt a legtöbb hölgy az elmondások szerint bizonyítani akarja, hogy milyen boldog feleséganya lesz, ezért elő szoktak venni egy kisvánkost, és oda ahol legjobban a lelkitársa csókját várva kapja odarakja, és újra kérdezni szoktak. Majd a helyes válasz után, amit átadtál és amit átadott elviszi úgy ahogyan van kimosni. Akiktől hallottam, itt meg szoktak a férjapák ijedni, mivel amit átadott a hölgy lelkitársa, azt nem veszi magára a lelkitársa jelenlétében. Itt nagyon figyelni kell minden férjapának, segíteni fog a lelkitársatok, de a legjobban azt várja, hogy a karjaidba zárjad, és csendben egymással beszélgessetek. Nemrégen történt valami ennél is mélyebb, ha megengeditek elmondom, mivel ők örömükben azt mondták, ők segíteni akarnak minden hasonló lelkitárs-párosnak, ez pedig a következő, mikor bezárták az ajtót maguk mögött, egymással szemben álltak meg, megfogták egymás kezét, s egymással szembenállva odanyúltak, amit vártak egymástól, majd amikor megtették a fogadalmukat megbeszélték addig az ajtóból el nem mennek amíg minden jogot át nem vettek egymástól. Elkezdték a legfontosabb-bal, majd folytatták a telefonjaikkal, amely számokat megtartják egy néven az marad, a többi megy, aztán kerítettek egy-egy plédet, majd szépen egymást begöngyölték, s táncolni indultak. Tánc közben eszükbe jutott a képeiknek teljes átadása, megtették s megkérték a lelkitársukat csoportosítsák egymás képeit. Aztán mikor ezzel megvoltak, újból táncoltak, addig amíg a plédek el nem tűntek, ekkor jött a méregetés, nem vonalzóval, nem mérőszalaggal, hanem ujjukkal, kezeikkel mérték meg egymást. S ezután lepihentek, tisztában voltak vele, átadták egymásnak mindent, s átvettek mindent, viszont nem fürödtek meg, mivel elmondásuk szerint zárni csak úgy lehet teljesen, ha mindent átadva és mindent átvéve megpihennek egymás karjai között.
Harmadszor pedig egy érdekes, hogyan lehet úgy átadni és átvenni mindent a lelkitársadtól, hogy ne legyen feszültség. Állj a lelkitársaddal szembe, majd fog meg öleld át, és súgd a fülébe mennyire szereted. A viszonzás biztosan célba talál, mivel hűséget személyesen is komollyá teszitek, és átadjátok amit ilyenkor át akartok adni. Ne várjatok vele, a bizalom akkor erősödik, ha képesek vagytok rá. Lehet akárhogy, de a lényeg apaférjek és feleséganyákká váltok a döntésetek zárásaként. Ha akarod, minél előbb zárjál a lelkitársaddal, és vigyázz a lelkitársaddal csak őszintén vagy képes beszélni, minden titkod kitudódik.

2010. december 8., szerda

December 8. LÁBJEGYZET


Akkor folytatnám, vissza kell mindkét félnek építenie a hidat. Kérditek, hogyan? Egyszerűen, azt kell tennetek, amit eddig is tettettek, csak éppen céltudatosabban. Határozzátok meg mi a célotok? S így kezdjetek el egymásnak az álmába belemenni. A lelkitársad álmába nyugodtan belemehetsz, s szabad minden amit már megbeszéltetek, s a legfontosabb a lelkitársad mellé bármikor feküdhetsz, csak arra vigyázzatok amit akkor elhatároztok, azt tegyétek meg minél előbb, mivel bizalmatokat csak így vagytok képesek erősíteni. Figyeljetek oda egymásra, ha megadod álmában, személyesen is megadod, mertha nem, akkor nem beszéltetek át alaposan mindent. Még valami, annyira fejlesszétek ezt a szárnyalást, hogy ha idegen férkőzne, felébredjtek. Ne azzal foglalkozzatok, hogy mit mondanak rólatok, minél erősebb kapcsolati egységbe kerültök, annál több irigyetek lesz, ezt már megtapasztalhattuk a lelkitársammal is. Amikor visszaraktátok és megerősítették a pilléreket, akkor melyiktek nem írt eleget, vagy nem kaphatta meg a lelkitársa több fronton hajtsátok végre az egységért az érzéseitek tisztább látásaként a levél-váltást. Ne azt nézzétek, hogy a lelkitársatok mennyit küld számotokra, hanem mindenegyikre válaszoljatok azért, hogy képes legyetek személyesen is átadni, amit fenntartottatok. Hallom, hogy sokan mivel illetik azokat, akik egymásért-egymásnak-egymáshoz-egymástól, de ezzel ne törődjetek, mivel számukra is meg van adva a lehetőség csak élni kellene vele. Amikor már visszaépítették a pilont is, akkor jöhet a legnehezebb! Nem tudom mennyi SMS-T  bírtók egymásnak írni, de a lényeg SMS-re SMS, majd próbálkozás felhívni a lelkitársat, ha sikertelen, újból SMS... remélem értitek, talán hibáznak azok akik blokkolnak, s akkor átmehettek az általatok újraépített hídon, s végre közbe már nem avatkozhat senkise, mivel a többi az kialakul az egységetekben. Mondhatnám, hogy megkönnyebbültök, de míg nem éritek el a teljes lelkitársi egységet, addig lesznek összezördülések, ha nem először egymással beszélitek meg. Mindannyiunknak vannak félelmei, a hölgyek akik feleséganyákká válnak időben, általában azzal áltatják magukat, hogy nem felelnek meg, s hiába mondjuk többen is, a lelkitársak lelkileg és szellemileg is erősítik egymást, s az számít ami belül van. Akármilyen szép lehetsz, de ha a lelked nem képes a lélek-lelkitársát felvállalni, akkor káosz van a lelked mélyén. Ilyen esetben kérjél mennyei segítséget, ha pedig a lelkitársad megkérte számodra fogadd el, s értsd azt a bizalmat, amelyet a lelkitársad közvetít feléd. A férfiaknak, akik apaférjekké akarnak válni a legnagyobb gát a média berkeiben van, úgyis értitek így nem részletezem, ha megengeditek. S zárásul amit mindenkor tartsatok szem előtt:  Házasság, nem élettársi kapcsolat, amikor végérvényesen és visszavonhatatlanul hűséget esküsznek a felek egymásnak, segítik egymás lelki és szellemi előmenetelét. Házasság, ahol egymásra hagyatkoznak, először egymás között beszélik meg a napi dolgaikat, tevékenységeiket. Vannak ilyen házasságok, úgy hívják őket lelkitársi kapcsolatok, ahol nem a szerelem a legfontosabb, hanem a szeretve szeretet, mivel általában ők már jóval előbb írásban a lelkitársukkal a közösséget felelősséggel felvállalták. Ez a közösség nem választható szét, akik próbálkoznak vele, jobban tennék ha először a következményét tanulmányoznák. Azt a következményt ami előbb-utóbb úgyis meg fog történni, mivel a lelkitársak elválaszthatatlanok, főleg mivel egymást jegyesként elfogadják. Vannak olyan vélemények, amelyek megpróbálják cáfolni, azt ami köztudomású, ezért ők semmiféle természetellenes dolgot nem használnak, mivel akkor maguk ellen tennének, ami persze visszaütne. Ha a lelkitársak közül egyik is, természetellenes dologgal akar többet adni, megkapják a következményét, ami szintén maguk ellen szól. S zárásul talán még annyi: CSALÁD vagy CSALÁRD?; HÁZASSÁG vagy ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT?; ŐSZINTE TELJES EGYMÁSRA HAGYATKOZÁS vagy …? A döntés mindenki számára megadatott, csak éppen észre kellene vennie hogyan kellene tennie…

2010. december 5., vasárnap

December 5.LÁBJEGYZET

Azt hiszed, hogy azzal érsz el valamit, hogy más számára fenntartottat akarod megszerezni, ami számodra van fenntartva attól meg félsz! Mondd meg kérlek .... (lelkitársad neve) őt te is tudod nem fogja érdekelni más, csak az őszinteséged, ehhez pedig mit megigértél meg kellene végre tenned, nem amazoknak felülni, akik megkereshették volna, de nem tették meg, mivel ebből a világból valóak. Akkor kérlek miért számít az, hogy milyen magassarkút veszel fel, amikor a ... (lelkitársad neve) nem az fogja érdekelni. A ... (lelkitársad neve)t nem az fogja érdekelni, hogy hová taszítottak amazok és a tudatlanságod, hanem az hogy hogyan tudjon neked segíteni. ....(lelkitársad neve) harmónikus egységet akar veled, nem mással, veled, akkor mondd meg kérlek miért kételkedsz aggódalmaskodol, mikor azt csak akkor kapod meg, ha felértél a szintjére. Mert, ha előbb kapnád meg, akkor ....(lelkitársad neve) nem lenne őszinte hozzád. Igen ... (lelkitársad neve)n.l tiszta lappal indulhatsz, de ahhoz, hogy tiszta lappal induljál azért tenni is kellene valamit. Nem így gondolod? ... (lelkitársad)n.k is vannak hibái, mint ahogyan neked is, de kiegészítitek egymást, amíg élhettek. Azt állítód nem leszel képes megtenni mit a ... (lelkitársad neved) igértél, előbb  kellett volna gondolkodnod, vagy olyantól tanácsot kérni, akik szintén harmónikus lelkitársi kapcsolatban élnek. Vannak lelkitársak akik tudják, hogyan lehet hatékonyan zárni. Ez a zárás a ... (lelkitársad neve)..l végérvényes és visszavonhatatlan, de erre már rájöhettél. Leírhatnák még néhány esetet, de az esetek nagy többsége egyedi, mindegyik lelkitársi záródás más és más. Vannak egyforma elemek, de a lényeg egymásnak-egymásért-egymáshoz-egymástól őszintén kételkedés és aggodalom nélkül ... (lelkitársad neve)..l élhetsz ameddig megadatik nektek. Lenne számotokra gyorsabb lehetőség, csak én nem merem vállalni, mivel ahogy számoltam egyre többen akartok zárni a lelkitársatokkal, csak éppen nem tudjátok hogyan lehetne gyorsan, hatékonyan és a legkevesebb súrlódással. El kell mondjam súrlódás mindaddig lesz míg teljesen át nem adjátok magatokat a lelkitársatoknak, de ez hatalmas folyamat, mivel érezned kell mit a lelkitársad érez, hallanod kell, mit a lelkitársad hall, látnod kell, mit a lelkitársad lát. Tehát például ...(lelkitársad neve).t megcsípte egy darázs, neked is érezned kell akármilyen messze vagy tőle!!! Mint írva mondtam, s olvastatok is bizonyára utána hosszú folyamat. Az első állomás a hűséges őszinte teljes zárás, tehát erre majd magatok is rá fogtok jönni. A második állomás alázatos erkölcsi harmónia, remélem értitek. Ez nem szappanopera, ilyet még filmben sem láthattok, ha nem csináltok magatoknak. Vannak olyan lelkitársak, akik azzal kezdik minden napot, megbeszélnek mindent reggel, ha mégse úgy jön össze, akkor tájékoztatják a lelkitársukat a változásról. Ők tényleg elszánták magukat a harmónikus életre, s tudjátok a legszebb ajándékot adják egymásnak, magukat. Szeretnék megosztani veletek egy elbeszélést, érteni fogjátok, mert akár rólatok is szólhatna. Íme:

Az utcákon derékig ért a hó. A feldíszített kirakatokból áradó fény ezüstös csillogásba vonta a tájat. Valahonnan sült gesztenye illatot hozott a hűvös esti szél. Az egész várost valami végtelen nyugalom és békesség ülte meg. Ezen az estén senki sem sietett sehova – hisz ez az este karácsony este volt.
A fiú búcsúzásképpen csókot nyomott édesanyja arcára, aztán nyaka köré tekerte a sálát és kilépett az ajtón. A küszöbön túl a lépcsőház sejtelmes sötétje fogadta. Leszaladt az öreg, kopott márványlépcsőkön és kilépett a decemberi éjszakába.
Sietve indult a park felé, hisz ezen az estén még véletlenül sem akart elkésni. ,, Éjfélkor a nagy karácsonyfa alatt.” A fiú nagyon izgatott volt. Kezével óvatosan megtapogatta a zsebében lapuló apró csomagot. Ettől egy kicsit megnyugodott. A csomag egy gyönyörű aranyláncot rejtett, amit csodaszép kövek és vésetek díszítettek.
A fiú az összes pénzét ráköltötte. Ezért vállalt munkát a nyáron, erre tette félre az összes uzsonnapénzét. Mégis nagyon örült, hogy sikerült megvennie, hisz tudta, akinek szánja régóta vágyik egy ilyen nyakláncra.
Messze, a lámpaoszlopokkal szegélyezett utca végén felsejlett a park kerítése. Sok mindent megéltek már a park öreg fái. Mesélhettek volna elfeledett szerelmekről, ki nem mondott vallomásokról és olyan dolgokról, melyek erősebbek, mint a vén fák gyökerei, és akkor is meglesznek még, mikor a park már rég eltűnt a történelem viharaiban.
Itt ismerkedtek meg ők is, egy éve egy langyos, holdfényes nyári estén. Jól emlékezett. Éppen hazafelé ballagott, mikor furcsa derengést látott a fák között. Arra irányította lépteit. A fák között kicsiny tisztás bújt meg. A tisztás közepén egy lány ült. A lány festett. A park fényeit festette. A hold halvány sugarai besütöttek a lombok között, és ezüstös csillogásba vonták alakját. Soha olyan szépet nem látott még.
A fiú sóhajtott, majd továbbindult, és arra gondolt, hogy ez életet legcsodálatosabb estéje.

A lány megborzolta Tappancs kutya fejét, mire az vidáman vakkantott kettőt, és ész veszejtve pörögni kezdett a tengelye körül. A lány hangosan nevetett. Aztán mindketten nekiiramodtak, és versenyt futottak a kapuig a hólepte virágoskerten keresztül. Persze megint Tappancs volt a gyorsabb. A lány megpaskolt a derék házőrző hátát, majd kilépett a kapun. Visszapillantva látta, hogy szülei az ablakból figyelik őt. Integetett nekik, mire apu és anyu visszaintegetett, aztán sietve indult el a park felé.
A sarkon túl lelassította lépteit és belenyúlt a zsebébe. Mikor kihúzta, egy kis, bársonybevonatú doboz volt a tenyerében. Felpattintotta a tetejét, és elmélyülten nézegetni kezdte tartalmát. A dobozban egy karóra volt. Pontosan olyan volt, mint amilyet ősszel láttak az órásüzlet kirakatában. Arra is pontosan emlékezett mennyire tetszett a fiúnak ez a furcsa formájú szerkezet. Akkor és ott elhatározta, hogy megveszi neki. Kevesebbet járt fodrászhoz, kevesebb új ruhát vett magának, még a megtakarított pénzéből is kivett valamennyit, de végül megvette. Anyuék azt mondták bolondság, de ő nagyon örült mikor végre a kezében tartotta, mert tudta, hogy örömet fog vele szerezni a fiúnak.
Felnézett az égre, és megkeresett egy csillagot. Azt a csillagot. Az ő csillagukat. Bármilyen távol is sodorta őket az élet, ez a csillag mindig emlékeztette őket egymásra. A lány még nézegette pár pillanatig az aprócska fénypontot, aztán továbbindult, és olyan boldognak érezte magát, mint még soha.

A nagy karácsonyfa a kis tisztás közepén állt. Égbe nyúló ágait sok ezer apró égő és dísz ékesítette.
A parkban egy lélek sem járt ezen a késői órán. A fiú és a lány szinte egyszerre értek a tisztás széléhez. Lépteiket megszaporázva indultak egymás felé. A lány nézte a közeledő fiút, és kimondhatatlanul szerencsésnek érezte magát. Aztán tekintete a fiú foltozott kabátjára siklott, és hirtelen bánni kezdte az egészet. Minek is vette azt a méregdrága órát? A fiú biztos nem tudott olyan drága ajándékot venni neki, és most szégyellni fogja magát emiatt. Lépései egyre lassabbak és bizonytalanabbak lettek. Mintha a sors rossz tréfája lett volna, a fiút is hasonló gondolatok kezdték gyötörni. Hiszen sosem szoktak ilyen nagy ajándékot adni egymásnak. Egy virág, vagy egy bonbon, és a tudat, hogy a másik gondolt rájuk, többet ért minden kincsnél. Erre ő beállít ezzel a méregdrága aranylánccal. A lány biztos valami apró kedvességet talált ki, és most ez az egész biztosan nagyon bántani fogja. Az ő léptei is lelassultak.
Alig pár lépésre voltak egymástól, mikor megálltak. Egymást nézték. Borzasztóan érezték magukat. Mindketten úgy érezték, végleg tönkretették ezt a csodálatos estét. A tisztáson jeges szél söpört végig. A hideg egészen lelkükig hatolt. A fák ágai vadul csapkodtak a szélben. A fiú és a lány csak álltak egymással szemben. Már mindketten arra gondoltak, bár sose ismerték volna meg a másikat. Akkor most nem okoznának neki fájdalmat.
És akkor eleredt a hó. És hatalmas fehér pelyhek ezrei szálltak alá lomhán az égből. A karácsonyfa színes égőinek fénye szivárványszín tündöklésbe vonta a hófüggönyt, és a tisztáson földöntúli ragyogás áradt szét. Pont olyan volt, mint akkor régen. Emlékeke kavarogtak a kövér pelyhek között. Közös örömök, közös csalódások, közös séták közös beszélgetések. Az egymással töltött idő Mindketten a fára néztek, aztán újra egymásra. A fiú mosolygott, a lány szemében pedig ott volt az a furcsa csillogás. Egymáshoz léptek és megcsókolták egymást. Boldog karácsonyt - mondta a fiú. Boldog karácsonyt – válaszolta a lány.
Nem számított már a nyaklánc meg a karóra, csak ők ketten. Azon az estén egymást kapták ajándékba. A lány a fiút, a fiú a lányt. A Sorstól, Istentől, az Élettől.
Egymástól.


Valamint zárásként egy újabb segítség:
Az emberi szív szeretetből áll össze,
adj egy darabot másoknak is belőle.
Ne félj, hogy elfogy, hisz Neked is adnak,
ezért van értelme a szép gyönyörű napnak.
Adj belőle bátran így lesz szép az álom,
legyen csodaszép mindenkinek áldott
szép kegyelmekben gazdag holnapja!

2010. december 1., szerda

2010. december 1.

Általános Webnaplóink:
http://akv.naplom.com (Andre Kriszta Végérvényesen) (5655)
http://a-k-v.blogspot.com (Andre Kriszta Visszavonhatatlanul)
http://andre.naplom.com (Andre Kriszta Visszavonhatatlanul) (4508)
http://hetfo.naplom.com (Hétfőn  ...)(7720)
http://kedd.naplom.com (Kedden  ..)(7721)
http://szerda.naplom.com (Szerdán  ...)(7722)
http://csutortok.naplom.com (Csütörtökön ...)(7723)
http://pentek.naplom.com (Pénteken  ...)(7724)
http://szombat.naplom.com (Szombaton  ...)(7725)
http://vasarnap.naplom.com (Vasárnap  ...)(7726)
http://andre.wlog.hu ; http://andre.wlog.me (....)

Élet Webnaplóink:
http://akv2.wordpress.com ("Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok.")
http://akv0.blogspot.com (Frissülés)
http://andre.eszbonto.hu (Gondolkodó Szemlélődő) (72420)
http://akv1.wordpress.com (Gondolkodtató melankólia)

2010. november 14., vasárnap

Kora reggel, mikor kezdett kivilágosodni felmentünk a jegyesegyetlenemmel arra a megszentelt helyre. A felfelé vezető út elég sáros volt, de minket nem az érdekelt, hanem megtekintsük, imádkozzunk és hálás köszönetet mondjunk. Majdnem délig ott voltunk, s elég alaposan elgondolkodtunk. Örömkönnyeket potyogtattunk, s ezzel lényegében átadtam a folytatást a jegyesegyetlenemnek. Már lényegében tudtam, mit fog csinálni, ha visszaérkezünk, de megvártam, a harmónia egyre erősebbé vált folyamatosan, s érezve tudom egyre erősebb lesz, mivel ezen a közös úton csak előre lehet haladni, igaz lesznek még helyzetek, amelyeknek erősíteni kell bennünket. Dél körül, megkértem a jegyesegyetlenemet, találjon hazafelé. Hát igen, ez egy újabb pont, ha Esztergom felé veszi az irányt, akkor sem szólhatok, de ő előzékenyen azt mondta: "Amit csinálsz szívem, azt nálunk is tudod csinálni, a felszínt azt láthatják, de amit nem láthatnak egyetlenem, amibe engem beavattál. Tanulni akarok tőled szívem, s végre elvihetlek magamhoz, ígérem többet másokra nem hallgatok, hanem először ránk. Felkészültem szívem, kedvesem ..." Hazaértünk, előkerestük a böröndjeinket, és nekiálltunk válogatni. A jegyesegyetlenem tisztában volt vele, sőt törekedett is rá, hogy az én szintemen lehessen, hogy megkaphassa azt, amit oly nagyon szeretnénk, de amazok ezt elég alaposan eltolták. Megmondta a jegyesegyetlenem, holnap dolgoznia kell, 24 órázik, a bizalom helyreállt, viszont a hűség, az a fajta hűség mely a szintemhez tartozik, ahhoz segítséget kér, most már tudja, hogy megkapja. Elindultunk Esztergomba, ahol már 3 éve kellene lennünk, de ... Az útvonalat én választottam, s estére megérkeztünk hozzánk. Mondta a jegyesegyetlenem: "A reggelem holnap szabad, de aztán hol este megy, hol reggel!" Megmondtam a jegyesegyetlenemnek, változtatni akarok, azt szeretném ha minden kiküldetésben elkísérhetne, ha pedig nincsen rá mód, akkor majd megoldjuk, sietek mindenkor hozzá, s tájékoztatom mindenről mintha a jegyesegyetlenem ott lenne. Lepihentünk egymás karjainak ölelésében.


2010. november 13., szombat

Reggel megkérdeztem a jegyesegyetlenemtől, eljönne velem oda, ahová még senkit nem hívtam, mivel oda csak a lelkitársával szabadna megérkezni mindannyiunknak, akik elfogadták és felvállalták lelkitársukat. Volt bennem izgalom, mivel olyanra kellett megkérnem a jegyesegyetlenemet, amivel becsmérelték szerény személyét. Érezte a jegyesegyetlenem , mit akarok kérdezni, de ő kérdőre vont, kinek hiszek, ő biztonságosan vezet, ha nem hiszem, menjünk el valahová, hogy bebizonyíthassa nem szabad felülni a pletykáknak. Sejtettem, az elénk tornyosuló akadályok a harmóniát veszélyeztetik így, eldöntöttük elindulunk arra a megszentelt helyre, ahol még egyikünk sem járt, mert vártuk a kínálkozó alkalmat. Többször megfésültük egymást, aztán elindultunk arra a helyre, kicsit féltem, nem a jegyesegyetlenem vezetésétől, hanem ama helyen megtapasztaltaktól, s ezért megkértem a jegyesegyetlenemet, ha valamit tapasztal ott, azt majd idehaza elemezzük ki, mivel adjuk meg a csendet, a csendben a várakozást, a várakozásban a figyelést. Elindultunk, majd megérkeztünk egyre több bizalmat kaptam a jegyesegyetlenemtől, s bizonyára adtam is számára. Késő este még ott voltunk a megszentelt helyen, s ekkor támadt egy furcsa ötletünk látni szerettünk volna, s mikor ama másik megszentelt helyhez vezető úthoz értünk, mivel késő éjszaka volt nem mentünk fel oda, de talán majd holnap esetleg ott folytathatnánk, s onnan már nincsen messze se Kőszeg, se Sopron.