Először is kezdjük az alapokkal, mert jó ha a helyzethez hasonló következik, s tudjátok hogyan kell átvészelni...

Nemrégen történt valami, ami miatt előrébb kellett ezt hozni. A lelkitársam úgysem olvassa, így csak az a kérdés, hogy hány családi egységnek tudok segíteni. Elmondom, amit oly sokszor mondtam, a múltunkban elkövetett szándékos és tudatlanságból elkövetett bűnök csak alázatos engedelmes szívű teljes odafigyeléssel megtett bűnbánattal lehetséges. Nehéz leírni, de nagyon sok minden helyzet akadályozza, vagy előrébb hozza, csak oda kell figyelni a lelkünk szobájában lévő hangra. Az alapoknál kezdjük, még akkor is, ha már annyiszor megismétlődik az életetekben, s hol kisebb-nagyobb sikerrel átvészelitek, csak elfelejtettek valakinek hálát adni. Sajnos nem egy esetről tudok, mert a kiváncsiság az egy nagyon rossz mérce, mégis mire jó az, ha ellentétes előjellel kerül felszínre. Mi még rossz, az aggodalmaskodás, hogy nem lesz megfelelő számodra a lelkitársad. Tulajdonképpen, ez hogyan alakul ki, ez is egy nagyobb jó táptalaja a bizalmatlanságnak. Hogyan is fogalmazzam meg, hogy értsétek tisztán... aggódni felesleges, mert a múlt már megtörtént, csak kijavítani lehet, a jelen azzal gyógyulsz, s a jövőért meg kár aggodalmaskodni, mivel nem tudhatod, hogy egyáltalán a következő percben már nem a szenvedő egyház tagja maradsz. Tehát a legfontosabb, aki rád vár, aki hozzád tartozik, annak először a testvéreddé kell válni. Hogyan érhető el ez, kölcsönös odafigyeléssel, szívcserével, hálatelt szívű imádságos lélekkel. Hogy kinek mennyi idő kell, ahhoz hogy megértse, az változó, de a javatokra válik, ha már testvérek vagytok.