Egyik délutánon annyira mindenből elege lett Felix-nek, hogy elindult megkeresni Diamorat. El is ment, meg is találta, mivel előtte megkapta azt a címet, ahová várni fogja Diamora őt. Kicsit meg voltak mindketten illetődve, nem akarták elhinni, hogy akiért annyit harcoltak, ott van a szemük előtt. Mindketten emlékeztek a sok levélváltásra, emlékeztek amit igértek egymásnak, s biztosan tudták, ezt a közvetítő segítséget nem szabad kihagyniuk. Ők nem hagyták ki, bár egymás személyi útlevelét elég alaposan elrejtették, hogy biztosan ő az, akire oly régóta vártak. Nem kell leírni, de ők megkértek rá, hogy írjam le, velük alaposan a polgári titkosszolgálat bánt el. Tudták, ha megjelenik személyesen is a lelkitársa, nem szabad elengedni. Tudták, ha ott lesznek együtt, akkor a közvetítő az első csókjuk után már menni fog. Tudták, a legfontosabbat, Én a Tiéd, Te az Enyém, azaz MINK sokkal erősebbek vagyunk, mint egyedül! Köszönöm nekik, hogy közvetíthettem közöttük, s akkor amely részt még le kell írnóm, a kérésüknek megfelelően azt most leíróm, hogy mások se aggódjanak, ha megtalálták a lelkitársukat. Felix egy kicsit hezitált, mivel bizonyosságot akart, hogy azokat a leveleket, amelyekkel el próbálták rontani a kapcsolatukat nem Diamora írta. Mikor szemével is látta, hogy Diamora postafiókjából nem jöhetett, akkor feltette azt a kérdést, amit már sokszor feltett neki a leveleiben, csak most éppen személyesen: Akarsz lenni a feleségem? Diamora hozzábújt Felix-hez, és átölelte. Mint kiderült, nem úgy történt minden, ahogyan eltervezték. Diamora és Felix ezek után, elmentek a fürdőszobába, aláálltak úgy ahogyan voltak a zuhanyzóban, és megpecsételték többször is a frigyüket. Amikor elfogyott a melegvíz, akkor pedig szépen kikászálódtak a zuhanyzó alól, és táncolni kezdtek. Hogy meddig táncoltak, elmondásuk szerint lehetett 4-5 óra is, de közben a rajtuk levők ruházatuk megszáradt.Majd vacsorázni mentek, Diamora szépen beleült Felix ölébe, de mint mondták nem ez volt a legfontosabb számukra, hanem hogy most már tényleg látták egymáson amit eddig is tapasztaltak. Diamora vacsora után, megkérdezte Felix-szet, hogy nem haragszik meg, hogy bizalmi tudatlanságát mások ellene fordították, Felix-től mikor meghallotta a választ, akkor átadta az összes eddig róla készült fényképet, és Diamora Felixtől is megkapta a fényképeit. Mint ahogyan a hölgyek, akik nem nyuszikák, először a kiskori képeket nézte meg, s közbe kérdezgette a lelkitársát. Aztán történt valami, amit azt mondták, hogy ne írjam meg, mert ez egy újabb pecsét a házasságukon. Majd később, ami talán hajnalban lehetett mindketten jelképesen átadták egymás ruhatárát. Tudta Diamora, hogy ezek után az egészségügyi papírjait kellene átadni, de mikor meghallotta Felix-től, hogy Vele akarja leélni a hátralevő életét, akkor csak annyit mondott, hogy én átadom, s vele együtt teljesen magamat is. Erre Felixnek mehetnékje támadt, ez nem olyan mehetnék, hogy el a lelkitársa melől, hanem hogy ki a szabadba tanítani és tanítgatni a lelkitársát kéz a kézben. Diamora ezt nagyon furcsállta, nem volt képes elhinni, hogy akár mindent mit adhat megkaphat Felixtől. Mint mondta, ő azt várta volna, hogy …, de nem kapta meg még akkor Felix-től. Hogy mi volt az oka, arra később jött maga is rá. Tudták, ha képesek szívükre hallgatni, akkor képesek helyreállítani mindent, amit az első sorokban megnevezettek szándékosan elrontani akartak közöttük. Majd dél körül, megkapta Diamora-tól a kincset, és Felix is átadta a kincset, de még mindezidáig csak a képeken látottak alapján voltak képesek dönteni. Többet akartak egymástól, de megelégedtek vele, hogy a lelkitársa karjaiban boldogan pihenhetnek, egymást etetgetik, együtt zuhanyoznak ruhában, aztán történt valami, amit csak azok képesek megérteni, akik elfogadták a lelkitársukat. Diamora azt mondta Felix-nek: Menjünk pihenni! Felix annak idején ettől ijedt meg, mivel Diamora rosszull válaszolt, nem volt képes teljesen a szívére hallgatni. Most pedig itt vannak együtt személyes közelségben egymás karjai között, s megtört a jég ezen a fronton is. Diamora törte meg a jeget, ahogyan csak egy anyafeleség képes. Felix ezek megtette, amit igértek egymásnak, és jelenleg együtt élnek, várják a kisbabájukat, hűségben együtt dolgoznak, s segítik azokat akiknek, hasonlókat kellett kiállniuk. Azt vallják, ha megkaptuk a segítséget, akkor nekünk is kötelességünk segíteni. Boldogan élnek, közösségi portálokon csak közösen jelennek meg, bár csak akkor mennek oda, ha valakinek segíteni kell. Többet nem közölhetek, ha képesnek érzitek a lelkitársatokat elfogadni, akkor bizonyára segít nektek az ő történetük.
