Akár születésnapodon, akár névnapodon valószínűsége annak, hogy arrafelé jár, majdnem száz százalék, s te ezek szerint erre nem készültél fel...

A család születése: Kétségből egység, egészség!

Az egyensúlyról, a hívatásról, az emberről fogok most szólni. Arról az egyensúlyról, arról a hívatásról és arról az emberről értekezni, aki az én esetemben te (nő) vagy és aki én (férfi) vagyok, vagy fordítva, de legfőképpen arról, ami kettőnkből lehet. Más utakból egyszerűen nem lehet semmi!

"Egy ember fél ember, két ember három ember..." - ismeritek ezt a mondást? Sokszor hallottam gyerekként édesapám szájából. Ő is az édesapjától hallotta, s így tovább. Mit jelenthet ez? Egy ember fél ember? A teremtett világ egy duális világ. Van az anyag és az ellenanyag. Van valami, ami többlet, s ugyanott valami, ami hiány. Az élet abban a pillanatban keletkezik, mikor ez a két ellenpólus eggyé válik. Ahogyan az emberben és minden élőlényben benne lakozik Isten és a Sátán is. Az ember képes tudatával egyik vagy másik teremtő/pusztító erő működtetésére. Melyiket válasszuk? Ebben lehet(ne) segítségünkre a kultúra, melyben élünk. Az a kultúra, mely nem is olyan sokkal ezelőtt széles e vidék kultúrája volt, az Istent és az életet választotta, vagyis az egészséget. Az a kultúra mely ma körülvesz bennünket, a pusztítást jelöli ki út gyanánt. Radikális vagyok, miért? Pusztítjuk önmagunkat, pusztítjuk embertárasainkat, a nemzete(ke)t és a természetet. Nem így van? Nézzen mindenki magába, nem így van? Ha az élet –az egészség - maga Isten, akkor a pusztítás – a kétség - maga a Sátán. Egészség helyett kétségek közt élünk. Normális világ az, ahol teljesen elfogadott, sőt divat "szinglinek" vagy „buzinak” lenni? "Az élet egyszemélyes önmegtapasztalás." - tartja a keleti filozófia. Valóban így van. Helyettem és helyetted senki más nem felelhet az életünkért. Boldogtalan vagy? Csakis te tehetsz róla! De! Nincs de. Életed a "te kezedben van." A valóságot melyben élsz, végtelen lehetőségek közül te magad választod ki. Amit adsz, azt kapod vissza. Minél többet adsz, annál többet kapsz. A valóság, melyben élsz, a te valóságod. A ma embere fél az egyedülléttől. Hiába sétál például egyedül az utcán, szemével mindig kutatja, fürkészi a többi embert, gondolatai közt ott sorakoznak a többi emberhez való viszonyának kérdései...s ha már kezd "besokallni", akkor bekapcsolja a rádiót vagy egyéb más társadalompótlékot. Zsebében mindig ott a telefon, már-már az internet is... ez jelenti a biztonságot. Ez a garancia arra, hogy nincs egyedül. Ez az ember nem él. Látod, hogy mi történik körülötted? Észreveszed a teremtett világ csodáit? Ha igen, akkor létezel a valóságban. Amíg elméd nem tiszta, hogy észrevedd a természet üzeneteit és azok szerint élj, addig csupán egy "avatar" vagy, egy robot az épített világban. Ez a robot nem veszi észre a számára felkínált lehetőségeket, sorra szalasztja el a pillanatokat. Ám ha befogadó vagy, akkor a természet megajándékoz a legnagyobb csodával... a másik feleddel.

Egy ember fél ember. A férfi másik fele a nő, a nő másik fele a férfi. Ketten egységet alkotnak. Ketten együtt képesek megsokszorozni a teremtő erőt... két ember három ember. Csak együtt képesek arra, hogy új életet hozzanak a világra. Ha "együtt dobban a szívük", emberfelettinek tartott dolgokra ösztönzik egymást. Együtt egy olyan úton járnak, mely fölfelé visz, kettőjük lelki temploma felé. Egy efféle templommal azonban az egyéni életek nagyfokú változása jár. Az "önmegtapasztaló" embert hatások (hullámok, rezgések, energiaáramlások) érik a teremtett világ felől. Ezeknek nagy részét fizikálisan nem érzékeli, vagy ha érzékeli is, nem szokta meg, hogy tudatosítsa magában azokat. Mikor két ember eggyé válik, akkor megváltoznak az őket ért hatások is, a kettejük közti viszonyhoz alakulnak. Ezzel párhuzamosan az egyén továbbra is "felveszi" a ráható erőket, de keletkezik egy többlet. Mikor egy férfi és egy nő egymásra talál, egyszeriben megsokszorozódnak a valóságok is. Két ember három ember... azaz, van a férfi valósága, a nő valósága és kettejük valósága. Három világ, mely egyazon időben és egyazon helyen létezik, ugyanazokkal a tárgyakkal és adottságokkal, mégis egymástól lényegesen különböző módon. Ezért nincs értelme az egyénnek az igazságot keresni, mert nem egy igazság van... hanem két ember között legalább három. És ezek az igazságok, éppen úgy, mint a valóságok, állandó változásban vannak. Ki változtatja őket? Maga az ember. Mindkét ember.

Az egyén valósága folyamat, a család valósága állapot. Az egyén folyamatosan megtapasztalja a világot, a család viszont teremti azt. Az egyén is képes teremteni, de a család teremtőkészsége sokkal nagyobb és erősebb ennél. Az ő feladatuk, hogy utódokat adjanak a jövőnek, a múlt tudásával úgy, hogy mindez a jelen pillanatiba csempészett észrevétlen valóság lehessen.

Az utód, azaz a gyermek választja ki a szüleit, s nem fordítva, nem pusztán a genetika kérdése ez a folyamat. A test talán igen, de ami mozgatja és élettel tölti meg, az bizony nem. Éppen ezért tekintsetek úgy gyermekeitekre, mint a földre, erdőkre, állatokra... melyeket itt e teremtett világban sosem birtokolhattok, hanem legjobb tudásotok szerint segíthetitek ezek önálló kibontakozását. Ez már filozófia. A törvény az ő valóságuk! Szintúgy a család valóságát bővíti és éppen ezért, az ő igazságuk a kezdetektől fogva épp annyira jelentős, mint bármely más emberé. De ha ennyi valóság létezhet egyszerre, akkor hogyan haladhat előre az élet? A válasz a szeretet – és ez az alaptétel, mely átfogja és működteti a családok világát, ez billenti át az egyéneket a konfliktusokon, nehézségeken. Mert bizony ezekből is akad bővel, hiszen mint írtam, az emberben nem csak Isten lakozik. Nem emlékszem pontosan melyik filmnek volt az alábbi mondat a kulcstétele: "Én bízom az emberben, csak az emberben lakozó ördögben nem." Én inkább így fogalmaznék zárásként: "Bízom abban, hogy a teremtés örök folyamat, s a pusztítás csak pillanatnyi állapot, s ha ez így van, akkor joggal bízhatom az emberben lakozó Jóistenben."

Dr. Madarasi Pál
Hernád Völgye Háztáji Közösség

Ha nem felel meg számotokra, akiket magam helyett küldök, akkor megvárjátok türelemmel, hogy felépüljek a betegségekből, mivel eddig nem volt nektek annyira sürgős, s ezek szerint a bizalmatok önmagatokban még nem erős, akkor hogyan lesztek képesek a lelkitársatokkal kapcsolódni ebben az összevisszaságban, ahogyan egyik munkatársam fogalmazott moslékban megtenni azt amit már oly régen megtehetettek volna, ha az a sok mellébeszélés nem lett volna. Mellébeszélések, kifogások azok mind arra jók, hogy egymástól egyre jobban eltávolódjatok. Ezt akarjátok?

Ha szükségét érzed a segítségnek, akkor el kell venni, amit mások javára fordítsál kérlek...

Felajánlotta a közvetítő segítségét számodra, miért nem vagy képes elfogadni, ezen alaposan gondolkodjál el kérlek. Nem az számít, hogy ki a közvetítő, hanem az, hogy ki által, ezt soha ne felejtsed el kérlek. Ahhoz, hogy ezt megérthessed, rá kell jönnöd, nem mindegyik csomagolása ugyanolyan, s ezáltal arra is rájöhetsz, lehethogy újabb lehetőséged meg már nem adatik. Ezen is el kellene gondolkodni, s nem azt nézned, hogy akkor a testvérednek jobb lesz, mint neked. Honnan tudod, mégis mi az ami oknál fogva, nem akarsz a testvérednek átadni azt, amit neki szántak, s te lehetsz a közvetítő. Azon is elgondolkoznál, hogy mitől különb ez a helyzet, mint egy átlagos helyzet. Tőlem elfogadnád, de akit helyettem küldtem, attól miért nem, mivel ugyanazt kapod által, s ezek szerint ez nem elég számodra. Ne legyél telhetetlen és türelmetlen! Itt már lényegtelen a vérrokoni kapcsolódás, itt már lényegtelen, mivel itt sokkal lényegesebb az egység, s ha ezt én nem akarom közvíteni a múltad miatt, akkor bizonyítsd be kérlek, hogy megváltoztál az egységbe kerülés hajlandósága miatt. Bizonyítsd kérlek, hogy képes vagy magadnak megbocsátani, amit a lelkitársad ellen is tettél. Bizonyítsd kérlek, hogy képes vagy ezt felfogni, s ha ezek után is inkább engem akarsz közvetítőnek, akkor legyél tisztában a jogaiddal, kérlek szépen!!!

Egy érdekes történetet kellene veletek megosztanom...

Elindult a legény a lelkitársához, a lelkitársa közben másra figyelt, így nem vette észre, azt a lehetőséget, amit élete végéig bánhat, ha nem lesz valaki, aki segítségét felajánlja. Közben a lelkitárs próbálkozott, hátha mással is lehetősége leszen, csak valamit elfelejtett, a pecsétet feltörni csak úgy lehet, ha a másik fele is megteszi. Kérdés, miért tette volna meg, amikor teljesen felkészülten érkezett annyiszor a lelkitársához, csak éppen a lelkitársának minden fontosabb volt, innen is akart, meg onnan is. Teltek a hónapok, melyek lassan évek lettek, de még mindig nem jött rá, arra, amit már az első pillanatban is tudott. Folytatta s folytatgatta, próbálta a lehetetlent, de mikor képtelenségnek tartott események érték, akkor vette észre, hogy minden mozdulatával, mit ellentétesen vett a tömeggel, sokkal közelebb került a lelkitársával létező közös úthoz. Kicsit elgondolkodott, majd feltette azt a kérdést, amit annyiszor hallhatott és olvashatott a lelkitársa leveleiből. Megint újból elgondolkodott, majdan az első segítséget megtalálva, már nem tért le az útról. Előbb szegénykének a cselekedetei által vett tetteket kellett célirányba terelnie. Meg akarta kérni a segítséget valami, olyanra amit mástól nem mert volna, csak olyan személytől, aki szintén hasonló. Többször kérdezte tőle, s mindig azt a választ kapta, csak akkor ha az egységet nem veszélyezteted. Teltek múltak a hetek, míg az egyik nap, elérkezett az a pillanat. Tudta a célirányt, már a segítségét is megértette miért mondta amiket akkor mondott. Tudta a minden, az nem szójáték, mint a minden mindennel az se szójáték, ha képes felfogni annak a jelentését. Félszegen bekopogtatott a segítségéhez, s kérte, hogy távolról is próbáljon segíteni nekik, mert ő készen érzi magát arra. Elindult, ötven kilométer után meggondolta magát, s visszafelé indult már, amikor eszébe jutott, ekkor mi kell ahhoz, hogy meglegyen. A meglegyen előtte volt, de nem merte felhívni, inkább küldött egy szöveges üzenetet, melyben leírta, hogy mikor érkezik. Szépen leírt mindent, csak éppen azt felejtette el, a nagy kapkodásban, hogy hol találkoznak. A lelkitársa pedig szépen kiigazította, így már lényegében nem avatkozhattak volna közbe, de mégis voltak azok, akik ezt újból megtették.

Ha meghatóan szép öszinte szívszavakból nem ért, durván meg értelmét nem látom

Többször kérted tőle, mégsem tette meg nektek, bizonyára ha tőle kérdezném, ő mást mondana. Ez egy tipikus eset a megtévesztetteknél, ezen nem kell csodálkozni, csak imádkozni a lelkitársadért, hogy felismerje az igazságot, melyet el akarnak rejteni előle. Kezdjük a kifogásokkal, a kifogások lényegi alapja az ismeretlen bizonytalanság, ez az ami miatt a legtöbben hátraarcot vesznek. Kérdés okoztál-e, olyat amit másképpen vett el tőled, mégis másképpen mondták számára. Jó alaposan gondoljad végig... , ha megvagy vele, akkor kérlek tarts egy erősebb önvizsgálatot. Ha ezzel is megvagy, akkor megvannak azok a támadási pontok, amelyek a tudatlanság fő okozói. Nem részletezem, amiket már ezelőtt valahol s valakinek leírtam, megkeresed, ha megadatik számodra annak felismerése, hogy az éppen rátok is vonatkozik. Menjünk tovább bizalmatlanság a múltatokból fakad, kérdezd meg alaposan hányszor tagadtad meg, pedig tudtad, hogy ő a lelkitársad... s ezt milyen eredményekkel tetted, mi volt ezeknek az eseteknek a hozománya pozítiv és negatív értelemben egyaránt. Ha ezzel megvagy, akkor sem fogod bizonyos cselekedeteit megérteni, ha nem a belső szívhangra koncentrálsz. A belső szívhang tulajdonképpen az, amivel a lelkitársad képes irányitani feléje, vele mellette érte, ha ráfigyelsz, s nem azokra akik már ekkora galibát okoztak számotokra. Még kérlek szépen ezután valami olyasmire, amit már megbeszéltetek, az is közelebb helyez arra a közös útra, ahol kézenfogva kellene haladnotok. Írt számodra levelet, olvasd annyiszor, hogy megérthessed, hol kezdték megváltoztatni levelezéseteket. Olvass kérlek soraiból, s akkor rájöhetsz előtted van, csak segítened kell nektek. Írtál regényt, színdarabot, verset, stb. mind bizonyára mutatja, mennyire egységben vagytok, akkor tisztában kell azzal is lenned, hogy a legnagyobb támadási pont az, ha nyilvánosságra kerül... Megteheted, hogy az egészet nyilvánosság elé tárod, de azzal azok az emberek fognak égni, akik szét próbálkoztak választani benneteket. S tudod, ez egy olyan fegyver, amit minden egységben használni kell, mivel ez még csak a kezdete annak, aminek a végéről itt inkább nem beszélek, mert másik blog, pont ezzel foglalkozik, s tudod ugyis, hogy melyik. Még talán annyi, amit ezen bejegyzés után megadatnak, alaposan fontoljad meg kérlek, miért azt a lehetőséget kaptad.