Nem fogod szeretni, amilyen gyakorlatok jönnek, de idővel ha ráérzel a lényegére, könyörögni fogsz, hogy még tisztábban álljál meg az Úr előtt. Lehethogy lesznek bizonyos látványos elemek, amelyeket már ismerhettél a lelkitársaddal közös álmaitokból, ha ilyet mondok szemedbe, azt nem rögzítem, ha ezt így elfogadod, akkor kezdjük a tények megismerését.

De akkor megfordul a helyzet, én fogok beszélni, te pedig helyeselni.

Pontosan, meg kell erősítselek, de úgy hogy magad akarod megtenni. Rávezetlek, lesznek közös programok, ahová elhívód édesanyádat is, mert ő többet tud segíteni, ő jobban ismer téged.

S akár a húgomat is, mert őt is belekevertük már az elején, de oly szépen kievickéltél előle.

Én csak egy eszköz vagyok, de akkor mondok neked még jobbat, a húgodat könnyen le tudom, egyik majdnem lelkitársát tudom, hogy kicsoda, erre mit lépsz?

Megkérlek, hogy eljöhessen ő is ezekre a találkozókra.

Na látod, így kell ezt csinálni, de előtte mondjátok el neki, amire már rájöttél.

Jobbat tudok, felhívóm sőt meghívóm a nevedben, s ha eljőn egy órán belül, akkor megadod neki ugyanazt, amivel nekem eddig segítettél. S most felhívóm, ...

Imádkozzunk Afganisztánért és Szíriáért!
S egy fogalmazás a takarításról, hogyan lehet hatékonyan megszabadulni a salakanyagtól, ami csak lehúz, visszaránt, s mélyebbre is képes sodorni, ha szemedet leveszed a célról.

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.

A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza. Porcelán, műanyag, üveg, néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt: "Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét. Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak, a kávéra figyeljetek helyette."

Egy videó, nem olyan amit szoktam átadni részetekre, dupla olyan hosszú, talán képesek vagytok felfogni.