2011. március 16., szerda

Tisztelt Emese! Tisztelt Tünde!

Nem szépítek, nem bízók egyikötökben sem, de magatokkal szúrtok ki, ha másképpen gondoljátok. Mint hallhattátok eddig egy hölgyemény volt, akit otthagytam amikor éreztem, hogy kalandot keres, ki akarja próbálni a lelkitársát, igaz azóta bocsánatot kért, de mivel később értette meg a szívében, így később tudott a lelkitársa elé állni. Le van minden írva, amit tudnotok kell, segítek, de úgy tekintsétek a segítségemet, mintha nem én tettem volna. Mondhatnám, hogy keressétek fel azt a veszprémi hölgyet, aki közeletekben lak a lelkitársával lelkitársi egységben. Benne sem bíztam, de ő elszánt volt a lelkitársa felé, olyanra képes volt, amit később értettem meg. Megkérdezhetnétek, mit hogyan tett, hogyan zárt úgy, hogy ami csak kettőjük előtt, s régebben azzal megbánthatta a lelkitársát, inkább közösen elégették, mint hogy még egyszer eltávolodjanak egymástól. Amit hallottam rólatok, régebben nem vállaltalak volna fel benneteket, most megteszem a lelkitársi egységek érdekében, bár mint mondottam egyetlen olyan mozdulat, amivel a lelkitársi egységemet veszélyeztetnétek, s én már nem vagyok ott, csak távolról segíthetek. Jól gondoljátok meg mit léptek, másképpen tesztek, a lelkitársatok ellen tesztek, s általa magatok ellen, remélem eddig megértettétek!