Üdvözöllek Erika volt hallgatótársam!

Megkaptál minden információt a lelkitársadtól, de még mindig hallgatsz arra, aki lényegében okozta nektek. Volt egyetlen egy kérése, te pedig visszahököltél, mert mi van, ha... Tudod, megilleted, eddig is a tudatlanságodtól szenvedtetek eleget. Most pedig újabb és újabb okokat közvetítesz, mert képes vagy felülni a pletykáknak. Miért mentél bele olyanba, ami még alaposabban megsebezte általad a lelkitársadat? S ne nekem magyarázd, hogy mit kért, hanem ha készen találod magadat, akkor tedd meg. Megvár, mivel ellenetek tenne, ha nem így tenné. Egyszerűen annyi hibát vétettél, amit megbocsát neked, de még mindig arra hallgatsz, aki lényegében benne van abban amit ellenetek okoztak. S ne csodálkozzál azon, hogy rád bízta az esküvőtök megszervezését, mivel akkor legalább el is fogsz menni rá. Kért egyetlen dolgot a lelkitársad, akkor azt mondtad: "Sietsz hozzá ... ból"; csak tudod ezt be is kellene tartani, s akkor újabb vádaskodásaidra megint csak eltűri. Mondd kérlek, akarsz-e egyáltalán a lelkitársad felesége lenni? Ha igen, akkor ne tétovázz, mert minden elvesztett pillanat már nem jön vissza. A lelkitársad felvállalt, igaz te kényszerítetted ki, de ha már kikényszerítetted a vallomását, akkor tartsd be kérlek az igéretedet, s ne az ügyvédedre hallgass, mert általában a lelkitársak találkozását ők akadályozzák meg! (Bánszky-tól Iglódy-ig, valamint Kovács-tól Zoltán-ig (ez a soproni vádirat röviden)) Üdvözlettel: drAL (www.andre.hu)

2010.06.29. 19:45


Érkezett SMS 2010.06.29. 21.21: Írd csak nyugodtan ki, hogy Egyiptomból, Szudánból, nekem már úgyis mindegy! Helyreraktál, pedig nem kértem tőled, de képtelen vagyok azt a lépést megtenni, további segítségedet kérem!

Érkezett SMS 2010.06.29. 21.32: Nem tudom mit tegyek, a leveleimet megmásították, ha pedig valakire rábíztam átírta a nevemben. Benned megbízók, de csalódni nem akarok! Adj kérlek tanácsot!


Két tanácsom van, egyik sem fog tetszeni neked, mivel újabb személyeket kellene beilleszteni.

2010.06.29. 21.39

Érkezett SMS 2010.06.29. 21.40: Mondd, legalább  megnyugszom, remélem!

Az egyik megkérjük az egyik kollégámat, elmegy oda ahol tartózkodol jelenleg, odaadod neki az összes lelkitársadnak írt leveledet, s amit kaptál azokat is. Öneki megmondod, ki a lelkitársad, ő elmegy oda hozzá, majd átadja amit küldtél. Ha komolyan gondolja, s mit mondtad komolyan gondolja, már hogyne gondolhatná komolyan, oda fogja a lelkitársad adni a neked írt leveleket, s amit tőled kapott. Majd fel fog tenni neked, 5 kérdést, ezek a következők: Lelkitársad mellett akarsz ébredni?; Lelkitársad előtt egyetlen titkod sincsen? ; Lelkitársad első szavára indulsz, senki nem akadályozhat meg? ; Lelkitársaddal mindent megbeszélsz, először az ő véleményét kéred ki? ; Lelkitársad elfogadott, te kitartasz-e mellette? Ha jól felelsz meg ezekre a kérdésekre megkapod amit a lelkitársad küldött neked általa. Aztán végigolvasod a leveleit, megbizonyosodol arról, amit eddig is tudtál, csak képtelenségnek tűnt. Ha ezzel megvagy, egy újabb állomáshoz érkezel, két órád lesz, a döntésre, s elvisz téged a lelkitársadhoz, ha kéred.
A másik megkérjük az egyik kollégámat, menjen el a lelkitársadhoz, s kérjen biztosítékot tőle, magyarán megmondva adja át a teljes ruhatárának leírását a kollégám által neked, írjon egy rögtönzött érzelmi levelet neked, s vigye el hozzád. Majd erre válaszul valószínűleg aprólékosabban le fogod írni a teljes ruhatáradat, s lehethogy képet is adsz magadról, amit oda akarsz adni a lelkitársadnak a személyes találkozótok előtt. Megint elmegy a kollégám a lelkitársadhoz, s ha kiváncsi lesz rád, de miért ne lenne kiváncsi rád, el fog menni a kollégámmal hozzád. A többi pedig rajtatok múlik!

2010.06.29. 21:54


Érkezett SMS 2010.06.29. 22.00: Miért nem te jössz, legalább elbeszélgethetnénk, úgyis már régen beszélgettünk. Most is állandó rohanásban vagy?


A döntés a te kezedben van, ha úgy teszel, és jól válaszolsz akár holnap este a lelkitársad karjainak puha ölelésében megnyugodhatsz! Rajtad illetve rajtatok múlik!

2010.06.29. 22.02


Érkezett SMS 2010.06.29. 22.04: Ezt már régen megtettem volna a lelkitársamért!


Akkor mire vársz?

2010.06.29. 22.08


Érkezett SMS 2010.06.29. 22.11: Ha én adok neki képet, akkor mindet adom, remélem érted?


Akkor a lelkitársadtól is mindet megkapod, bizonyára!

2010.06.29. 22.08


Érkezett SMS 2010.06.29. 22.14: De jó lenne, ha nemcsak a kollégád jönne hozzám, hanem téged is várlak, hogy nehogy elhajtsam, s még rosszabbul érezzem magamat. Ismeretlennek nem adom oda, neked odaadom, mivel személyesen ismerlek.


Rendben, ha addig a jegyesegyetlenem meg nem érkezik, akkor én is megyek, legalább kimozdulok...

2010.06.29. 22.16


Érkezett SMS 2010.06.29. 22.20: Várlak benneteket!


Az egymásra találásról a beszámoló biztonsági okokból elhalasztódik, újabb 4 névvel gazdagodott a soproni vádirat.

Június 15.Akkor elkezdjük a gyorstalpalót... Aki kapcsolódni akar, s tudja ki a lelkitársa az tegye meg, az okot nem mondhatom el

Mindannyian tiszta lappal indultok, nem teszek kivételt, mivel erre nincsen felhatalmazásom. Jó alaposan figyeljetek, s ha érzitek, hogy képesek vagytok a lelkitársatokért megtenni, tegyétek meg, amíg lehetséges. Ne kérdezzétek, hogy miért, mert nem adhatom ki az információt, így telefonon elérni sem próbálkozzatok, csak a vészszámomon vagyok elérhető jelenleg. Az okra pedig magatok is rá fogtok jönni, mivel nektek is hasonlóképpen kell cselekednetek.


Kedd:
Akik még nem küldték el a lelkitársuknak a teljes ruhatáruk leírását, minél előbb tegyék meg, a következőképpen: Egy szóban mit érzel a lelkitársad felé, majd a részletes ruhatárad leírását, s a végét zárd a három legfontosabb szóval. Válaszként pedig próbálj meg tökéletes összképben válaszolni, ezért 1 fénykép úgy gondolom megteszi, s a válasz hasonlóképpen. Tudjátok ez nem játék, mivel ettől függ nagyon sok minden, s elég sok lehetőséget szalasztottatok el, így egy lehetőség, vagy élsz vele, vagy nem, de utána ne jöjjél hozzám, hogy segítsek helyreállítani, mert itt mindent megtalálsz. Úgy gondolom mindenre kapsz választ, ha mégsem akkor nem akarsz a lelkitársaddal együtt személyesen családi közösségben élni.


Szerda:
Remélem már mindannyiótok megkapta amire várt, így akkor folytathatjátok a következővel: Minden ami természetellenes s a bőrötöket érinti tüntessétek el, kivétel a hölgyeknek a fülbevaló, mert hamarosan égetni fog(nak). Helyette, ha még nem adtátok át egymásnak a jegygyűrűt, a hölgyek a jobb kezükre, a férfiak a bal kezükre tegyenek egy cérnából font karkötőt.


Csütörtök:
Bízván remélem már magatok is rájöttetek, s szétválogattátok egymás ruhatárát, otthoni és világi címszó alatt. Akik még nem tették meg, tegyék meg, ha készek vagytok személyesen elfogadni egymást lelkitársi családi közösségben. Bizonyára hallhattátok mit kellene még tennetek, tudjátok olyan egyszerű mondjátok meg, miket vegyen fel a lelkitársatok magára, már a következő reggeltől kezdődően. S a legfontosabb ne kételkedjetek, hogy nem teszi meg, mivel ha megértettétek volna alapjában a lelkitársi kapcsolatotokat, akkor tudnátok aggódni kételkedni nem szabad. A lelkitársatok, ha már elfogadott, meg is fogja tenni, mivel számára csak a lelkitársa számít, s az, hogy mellette kibontakozhasson. Valószínűleg lesznek közöttetek olyanok, akik még azt is le fogják írni, mit hol rontott el az előző napon, őnekik szól a következő annyira őszinték legyetek egymáshoz, hogy ha valami felsért, azt is írjátok le, ha valakit meg kellett volna fednetek, de féltetek azt is írjátok le, semmi titok ne legyen köztetek, amíg létezhettek Földkerekségen. Akik pedig még nem akarnak ennyire komolyan elköteleződést, azok menjenek el gyónni. S kezdjék előlről!


Péntek:Küldjetek magatokról képet e-mail egymásnak a postaládájába, s a telefonszámára, s figyeljétek mikor érkezik meg a válasz. A legjobb az lenne, ha egyszerre küldenétek el, s akkor biztosan képesek lesztek egymást felhívni. Ne másra figyeljetek, csak a bennetek lévő belső hangra, az alapján cselekedjetek, s ha komolyan felvállaltátok egymást akkor még ma találkozhattok személyesen egymással.

 
A Mai nap folyamán visszakapcsolóm a +36-70/316-8989, és a +36-70/9438-111 elérhetőségemet, bár ahogyan le lett nyomozva, csak azok lesznek képesek elérni, akiknek az elérhetősége bent található a SIM kártyák telefonkönyvében. Akik tudják a vészszámomat azon hívjanak, s csak akkor ha nagyon fontos!!!!

Kaposmérői eljegyzés

Amely szintre jutottunk nem tehettük másképpen. Hát igen, ez a sok-sok hibás félelemgerjesztés elég alaposan meghozta amire csak ez lehetett a válaszunk. Hogy mégis mi, leíróm röviden, remélem okultok belőle. Honnan is kezdjük, talán onnan, amikor kaptunk egy sms-t a közvetítőnkön keresztül egymástól. Hát igen, mindketten egy dolgot tudtunk, de féltünk, hogy mi lesz, ha nem leszünk megfelelőek egymásnak. Most már tudjuk, badarság, csak arra volt jó, hogy mások, az azok miatt ne tegyük meg a legfontosabb lépést egymás felé. Nem nagy dolog, mindketten most már tudjuk, de addig el is kellett érkezni. Egyetlen sms-váltás a segítő közvetítőn keresztül, akivel hasonlóak történtek, s már akkor tudtuk a gyengébb félnek kell lépnie az erősebb felé, de ez nem volt olyan egyszerű. Mivel ott voltak AZOK, akik mindenáron közénk akartak vagy próbáltak állni, s amikor látták, hogy lehetetlen akkor valótlanságok erdejét kaptuk mindketten, most már nevetünk rajtuk, mivel tudjuk, hogy irigységől mondták. De haladjunk sorjában, elindultunk mindketten egymás felé, s tudtuk a jelre kell figyelnünk, s mikor észrevesszük indulnunk a párunk felé. Igen így kell mindannyiunknak tennie, mert ha a félelem közénk áll, akkor csak később lehetünk személyesen együtt. Amikor észrevettük a jelet, akkor tudtuk amit fogadtunk egymásnak megtartjuk, s most már el is hittük ezt egymásnak. Megbeszéltük senki, de senki nem avatkozhat közbe. Nagyon gyorsan történt szerintünk mindent mindenkor egymásnak egymásért érted értünk. A közvetítő még a telefonját is nálunk hagyta, mondta reméli ez majd segít nekünk. Igaza lett, ennek köszönhetően megtettük amit már régen meg kellett volna tennünk egymásért. Hogy is történt? Amikor a közvetítővel találkoztunk, akkor ott megfogtuk egymás kezét. S leültünk beszélgetni, ekkor egyikünknek wc-re kellett mennie, s a másikunk is vele ment. Igen ott átadtuk magunkat egymásnak. Egy kicsit furcsának tünhetett, de elmentünk a gyengébbikhez, s odaadtuk egymásnak a képeket magunkról. Ekkor a másikunk átadta a böröndjét, s minden telefonját kitett az asztalra, s így tett az egyikünk is, csak éppen a ruhásszekrényével és a telefonjaival. S most jött a válassz, … Bármelyiket választhatta volna, de a közvetítő telefonjával végighívtuk az összes telefonszámunkat, majd pedig megpróbáltuk a saját telefonjainkkal egymást felhívni. Az eredmény ismeretes, amire felhívta a közvetítő a figyelmünket, az szépen alaposan látszott. Ekkor újra válassz, hát igen itt egyikünk a ruhásszekrényének teljes tartalmát kivette, s másikunk böröndjéből is mindent, s összedobta. Erre a másikunk, újra válassz … , ekkor jöttek a képeink teljes összekeverése. Hát igen, ez is megtörtént, majd mikor ezzel is megvoltunk, a másik telefonjai közül választottunk, majd a képeink egyik felét egyikünk, másik felét másikunk vitte be egy-egy szobába. Tudtuk, jönni fognak a kérdések, s elég alapos telefonszámlát csináltunk, de a tudatlanságunk miatt megillettük. S majdan elhangzott a kérdésünk: Akarsz-e … lenni? Magunk sem értjük, miért mentünk a másikhoz anyaszülten, de megtettük, s ami ruhánk rajtunk volt azt is csomóba raktuk. Ekkor jött másikunk kérése, hát igen tényleg igaza volt azoknak, akiktől olvashattuk, hogy "nem levetköztetni nehéz, hanem felöltöztetni, úgy hogy …" Egyikünk odaült a másikunk ölébe, s itt volt a nehéz mindkettőnknek valamit megbeszéltünk sokszor-sokszor mégis képtelenségnek tünt, mivel másikunk vallani akart, hogy egymás között titkaink ne legyenek. Amikor végzett, úgy tett egyikünk is, de közbe-közbe sírva fakadtunk a boldogságtól. S jött a legfontosabb, úgy ahogyan voltunk szépen szétrendeztük a ruhatárunkat, otthoni és világi címszó alatt. S úgy bizonyítottuk be az igazunkat, hogy egymásra adtuk, majd levettük és megsimogattuk egymást. Másikunknak volt egy mondása a cerkának legalább annyiszor fel kell állnia, ahányadikán született az egyikünk. Volt pillanat, amikor nem akartuk ezt betartani, de mégis betartottuk egymásért. Majd jött a legfontosabb rész, azt nem áruljuk el, melyikünk kapta a jegyességet jelző gyűrűt előbb, de a lényeg már családunkat kezdtük tervezni, tehát visszaálltunk oda, ahonnan történt a nagy szakadás, ami a félelmünkből is táplálkozott. Aztán éhesek lettünk, de képtelenek voltunk úgy kimenni a konyhába, ahogyan voltunk. Viszont egymás ölébe ülhettünk, s egymás megetethettük, amikor pedig végeztünk az ebéddel, elmentünk táncolni, majd pedig megmostuk egymás testét. Kicsit féltünk megtenni, de a közvetítőnk azt kérte legalább egymás lábát mossuk meg, s akkor a félelem el fog szállni. Mi teljesítettük egymásért, de egy kicsit elfáradtunk, s beszélgetés közben egymás karjainak ölelésében nyugodni tértünk. S annyit mondtunk egymásnak: Csípj meg, úgye nem álmodom!

Sopronhorpácsi őszinteség

Ha megengednétek megosztom, hogy másoknak segíthessek.Igen segíteni szeretnék, mivel nagyon sokan a ALÁZATOS ŐSZINTE SZERETET ellen vannak. Régebben még én is, amire nem vagyok büszke, de megadatott nékem, hogy új felismerésre jussak. Tudtam, minél magasabb szinten, annál nagyobbat bukhatok, ha nem indulok akkor amikor kell mennem. Jóval előbb kellett volna indulnom, jóval előbb átölelnem személyesen a lelkitársamat, s jóval előbb vele mellette képzelni hozzákötve az életemet. … Igen ő megért, mégha sokan azt állították, hogy nem a személyiségemért jött hozzám. Akkor ahogyan itt láttam, megosztom, mert segíteni szeretnék vele másoknak. A történetünket ott kezdem, ha megengeditek, amikor személyesen kimondta a feleségem ÉN VAGYOK. Majd felmentünk hozzá, s annyit kért tőlem, álljunk háttal egymás mögé, majd ne forduljunk meg, úgy vegyünk le magunkról mindent, ha érezzük, hogy meg kell tennünk. Először nem értettem, mit akar vele, de később megértettem. Megtettük s mikor anyaszült meztelenül voltunk először akkor megfordultunk, s szembeálltunk egymással, s annyit mondott Én látlak, te látsz, én ismerlek, te ismersz. Akik ismerik ezt azok tudják ez a zárt erkölcsi házasság alapköveinek egyike. Továbbment a feleségem, elővette a jegygyűrűnket, s úgy szépen a fogadalommal együtt felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt. S megigértettük egymással soha nem vesszük le, majd kézenfogtam is hívtam fürdeni, ő először annyit kérdezett Jól meggondoltad férjem? Igennel válaszoltam, s ezek után amíg nem mértük le teljesen egymást úgy maradtunk, úgy főzött nekem, úgy mosott, úgy takarítottunk, s közbe jól beszélgettünk. Viszont ennek tudjátok volt egy viszontütője, mivel ő elégetett minden egészségkáros gumit, így egyre alaposabban megismertük egymás lényegét, s megmondta Eddig vártam rád, amíg a feleséged nem leszek, nem mész dolgozni, vegyél ki szabadságot. Egy kicsit meglepődtem, de amit ezidáig kibírtunk AZOK MIATT, ezt boldogan elfogadtam. Hibáztam elég sokat, mondta a SZEMÉT NÉZZEM, NE A TESTÉT, mivel akkor gyorsabban haladhatunk. Megfogadtam bölcselkedő tanácsát, s tényleg gyorsabban haladtunk. Mindent érezni akartunk ami a lelkitársunkkal történik, s ezt lényegében az esküvőnk napjáig megcsináltuk, azóta csak tökéletesíteni kell véleményünk szerint. Hogy miket csinált még a feleségem, az legyen elég, ami akadályozta a boldogságunkat azt összetörte az engedélyünkkel, s minden divatlap, pletykalap a múlté az életünkben. Építünk, ha hibázunk, akkor pedig büntetjük egymást, mert nem tehetünk másképpen. Tettünk egymásnak pár visszavonhatatlan fogadalmat, s éberen örködünk rajta.

Tanulságos megfedés Sátoraljaújhelyről

Én megelőztem ezeket, amiket olvashattam nálad. Elmondom, hogyan álmomban megkérdeztem annak a nevét, aki belejár az álmaimba. Megkérdeztem tőle, elég sok mindent, aztán egyszer történt valami, elmentem közösségi portálokra, s csak az olyan nevű hölgyeknek írtam ismerettséget. S tudtam, amelyik visszakérdez, az a lelkitársam. Igen komolyan kell venni, az ilyen álmokat, nem lehet figyelmetlenkedni. Vigyázni kell, s úgy éreztem a második levélváltás után, meg kell keresnem személyesen. Megkerestem, előtte nem szóltam neki róla, bár sejthette. Így elindultam hozzá, úgy hogy ha képes az álmaink szerint cselekedni, akkor eljegyzem abban a pillanatban amikor megfogom a kezét. Elindultam, ezzel a nagy elhatározással, senkinek nem szóltam, egy kicsit furcsának tünhetett tőlem, de mindent egy lapra tettem fel, ahogyan tanultam a legfontosabb helyen. Igen elindultam ahhoz a leányzóhoz, aki már a feleségem, s míg élek mellette vele családi közösségben. Szóval odaérkeztem, becsöngettem, s megkérdeztem tőle a leveleink tartalmát. Ő még nem gondolhatta, csak sejthette mire készülök. Nem halogathattam, mint ahogyan olvasom azoknak sem szabadott volna halogatni, de hogy meg ne sértődjetek NEKTEK SEM, MIVEL ABBAN A HELYZETBEN MÁR CSAK IGEN VAN. Szóval a feddésetek után, akkor folytatom, behívott magához, s megnyitotta a leveleimet, fel akarta olvasni, s megmondta sejtette, hogy hamarjában ideérek. Megfogtam a kezét neki, s annyit mondtam neki, akkor azt is tudod mit érzünk egymás iránt. Ő kimondta és átölelt, s én is kimondtam annyiszor, hogy mindketten sírva fakadtunk. Elhívott egy parkba, mivel meg akart mindent beszélni velem. Én többet tettem, megkértem a kezét, s ott azon nyomban egy papírra ráírtam: A feleségem neve: … , s más nekem nem kell, mással nem akarok élni. Ő hasonlóképpen tett, s annyit mondott, ez túl szép, ő még mindig álmodik. Mondtam neki, menjünk el egy ékszerészhez, karonfogtam és elindultunk. Odaértünk az ékszerészhez, mivel az ékszerész a lekötelezettem, így csak választani kellett, s még aznap már láthatólag is jegyesek voltunk. Elmentünk a parkba, míg a jegygyűrűk el nem készülnek, s délutánra, még jobban megérett az elhatározásunk. Ő kérte velem akar aludni már az első este, s ne nézzem olyan lánynak, akik a közelébe akartak férkőzni. Este beszélgettünk, egymás karjai között pihentünk, de aludni nem tudtunk, csak ámuldoztunk, hogy ez talán még álom, de amikor az ujjainkon láttuk a gyűrűt, akkor … Többet akartunk az első éjszakán már egymástól, de nem tudtunk aludni, hanem terveztük a családi életünket. S akkor megvirradt, s reggelit készített a családjának és nekem is. Megengedtem neki, hogy az ölembe ülve fogyassza el a reggelijét, s ő nagyon boldog volt, szerintem boldogabb mint én, mivel megszokásból kritizáltam a tálalást. Ő nem haragudott meg, de megmondta, folytassuk a napot, úgy nem öltözünk át, ha a másikunk át nem öltöztet. Hát igen, ő tényleg az én feleségem,s hamarosan még ennél is több. Figyeltetek, NEM KELL KÉTELKEDNI, BIZONYOS SZINTEKEN NEM SZABAD! Majd délelőtt elmentünk a régi iskolájába, megmutatott mindent ami érdekelhetett engem. S ekkor esett le a feleségemnek a tantusz, s kérdezte érte úgye megteszem. Mondtam rólad csak én, rólam csak te, nekem csak te, neked csak én. Sírni kezdtünk a boldogságtól, de már nem álmodunk, tudtuk. NEM KELL SÍRÁNKOZNI, HOGY AZ MEG AZ, TENNI ÉS CSELEKEDNI, hogy építsük fel a családunkat. Majd délben amikor már nem bírtam magammal, megmondtam a lelkitársamnak, hátam mögé állsz, s mindent leveszel, ahogyan többször megtetted a közös álmunkban. Ő szépen felülről elkezdte, de megállt, s annyit mondott, most én vagyok a soros. Átöleltem, s felül nem maradt semmi, majd alul is feleségem egyetlen ruhában, majd elbizonytalankodtam. Ő megértette, s próbált segíteni, de én erősködtem, hogy képes vagyok rá, csak először hadd simogassam végig csókjaimmal, ahol már felszabadítottam. Megtettem és átadtam a kezdeményezést a feleségemnek, s rajtam is egy maradt, s szépen ő is végigsimogatott kedves ajkaival. Úgy ahogyan voltunk lefeküdtünk egymás karjainak ölelésébe, és most már képesek voltunk aludni, elég elfáradhattunk. Másnap hajnalban amikor felébredtem rajtam nem volt semmi, de a feleségemen még igen. Gondoltam, most vesztettem valamit, ha nem teszem meg, de ő csak kedvesen átsimogatott, s öntött belém annyi erőt, hogy levegyem róla. Amikor levettem róla, elhívott zuhanyozni, s ezt mindezidáig megtartottuk. Teljesen letakarítottuk egymást, s alaposan megtörültük csókjainkkal egymást. Ő a feleségem, három nap alatt teljesen átvettük egymást, elfogadva felvállaltuk, mert KÉTELKEDÉSNEK AGGODALMASKODÁSNAK HELYE NINCSEN!!!

Táti gondoskodás

Szeretném megosztani veletek, bizonyára segítek vele. A mi személyes egymásra találásunk nagyon gyorsan történt, de ami előtte volt azt pedig ha megengednétek nem íróm le, mivel bírósági ügy lett belőle. Onnan kezdem, amikor egymásnak átadtuk a megbeszélt jelet, lehethogy nem onnan kellene kezdeni, de míg az ügyek le nem záródnak addig csak innen lehetséges. Szóval találkoztunk egy közvetítő segítségével a parkban, s mikor megláttuk egymást átadtuk a jelet, s innen végre valahára megnyugodhattunk. Megbeszéltük, mi fog történni, ha felmegyünk, s úgy történt. Hogy történt, olvastunk megelőzően elég sok mindent, mindkettőnknek elég sok elszámolnia valója volt a másik felé. Megtettük, s mikor végeztünk vele, egymás karjai között megpihentünk. S délben megebédeltünk, egymás ölében, s úgy éreztük ennél nem lehetünk boldogabbak. De lehetünk, mivel gyermeket akarunk nevelni közösen, ehhez pedig meg kellett tenni azt az utat, amivel valószínűleg lesz majdan, de előtte megbeszéltünk mindent a leendő családi közösségünkről. Igen, sokat sírtunk, de most már egyszerre együtt, s nagyon megnyugtatott mindkettőnket. Valahonnan elhatároztuk, hogy minél előbb megtartjuk az esküvőnket, de egyikünk még ezt is túlszárnyalta, annyit mondott: Miért nem foganosítjuk? Az a boríték még most sincsen felbontva, de eldöntöttük nem fogjuk felbontani, mint ahogyan a leendő házassági köteléket sem fogjuk felbontani. Amikor megvolt már a lezárt boríték, átadtuk egymásnak a képeinket, s mindketten külön szobába vonultunk. Bármit tehettünk a képekkel, ezt el kellett fogadnunk, mivel a védelmünk érdekében tesszük egymásért. A kirívó fürdőruhás és alsóneműs képek azok pedig úgy égtek, hogy még meleget is érezhettünk a szívünk tájékán. Megkértük ezután egymás kezét, úgy ahogyan Ádám és Éva a paradicsomban, s eldöntöttük egymásnak mindent, másnak semmi olyant amivel a kapcsolatunk közé tudnának állni. S ezután jött a legnehezebb számunkra, hát igen elég sok szennylap és divatlap égett el azon az estén, de egymás karjainak ölelésében nyugodtan megtettük egymásért, s akkor jött mindkettőnk számára a legnehezebb, fel kellett öltöztetnünk egymást, igen jött a ruhatárunk, s itt is elég sok ment az otthoni alá, de többet közénk nem állhatnak, mivel ezzel is bizonyítottuk egymásnak elkötelezettségünket. Majd elmentünk a fürdőszobába, aláálltunk a zuhanynak és összeölelkeztünk, s lényegében a többiről pedig majd akkor ha a vizsgálat lefolytatódik.