December 8. LÁBJEGYZET

http://www.naplom.com/naplo/andre/naplo/2010-12-05*18-19

Akkor folytatnám, vissza kell mindkét félnek építenie a hidat. Kérditek, hogyan? Egyszerűen, azt kell tennetek, amit eddig is tettettek, csak éppen céltudatosabban. Határozzátok meg mi a célotok? S így kezdjetek el egymásnak az álmába belemenni. A lelkitársad álmába nyugodtan belemehetsz, s szabad minden amit már megbeszéltetek, s a legfontosabb a lelkitársad mellé bármikor feküdhetsz, csak arra vigyázzatok amit akkor elhatároztok, azt tegyétek meg minél előbb, mivel bizalmatokat csak így vagytok képesek erősíteni. Figyeljetek oda egymásra, ha megadod álmában, személyesen is megadod, mertha nem, akkor nem beszéltetek át alaposan mindent. Még valami, annyira fejlesszétek ezt a szárnyalást, hogy ha idegen férkőzne, felébredjtek. Ne azzal foglalkozzatok, hogy mit mondanak rólatok, minél erősebb kapcsolati egységbe kerültök, annál több irigyetek lesz, ezt már megtapasztalhattuk a lelkitársammal is. Amikor visszaraktátok és megerősítették a pilléreket, akkor melyiktek nem írt eleget, vagy nem kaphatta meg a lelkitársa több fronton hajtsátok végre az egységért az érzéseitek tisztább látásaként a levél-váltást. Ne azt nézzétek, hogy a lelkitársatok mennyit küld számotokra, hanem mindenegyikre válaszoljatok azért, hogy képes legyetek személyesen is átadni, amit fenntartottatok. Hallom, hogy sokan mivel illetik azokat, akik egymásért-egymásnak-egymáshoz-egymástól, de ezzel ne törődjetek, mivel számukra is meg van adva a lehetőség csak élni kellene vele. Amikor már visszaépítették a pilont is, akkor jöhet a legnehezebb! Nem tudom mennyi SMS-T  bírtók egymásnak írni, de a lényeg SMS-re SMS, majd próbálkozás felhívni a lelkitársat, ha sikertelen, újból SMS... remélem értitek, talán hibáznak azok akik blokkolnak, s akkor átmehettek az általatok újraépített hídon, s végre közbe már nem avatkozhat senkise, mivel a többi az kialakul az egységetekben. Mondhatnám, hogy megkönnyebbültök, de míg nem éritek el a teljes lelkitársi egységet, addig lesznek összezördülések, ha nem először egymással beszélitek meg. Mindannyiunknak vannak félelmei, a hölgyek akik feleséganyákká válnak időben, általában azzal áltatják magukat, hogy nem felelnek meg, s hiába mondjuk többen is, a lelkitársak lelkileg és szellemileg is erősítik egymást, s az számít ami belül van. Akármilyen szép lehetsz, de ha a lelked nem képes a lélek-lelkitársát felvállalni, akkor káosz van a lelked mélyén. Ilyen esetben kérjél mennyei segítséget, ha pedig a lelkitársad megkérte számodra fogadd el, s értsd azt a bizalmat, amelyet a lelkitársad közvetít feléd. A férfiaknak, akik apaférjekké akarnak válni a legnagyobb gát a média berkeiben van, úgyis értitek így nem részletezem, ha megengeditek. S zárásul amit mindenkor tartsatok szem előtt:  Házasság, nem élettársi kapcsolat, amikor végérvényesen és visszavonhatatlanul hűséget esküsznek a felek egymásnak, segítik egymás lelki és szellemi előmenetelét. Házasság, ahol egymásra hagyatkoznak, először egymás között beszélik meg a napi dolgaikat, tevékenységeiket. Vannak ilyen házasságok, úgy hívják őket lelkitársi kapcsolatok, ahol nem a szerelem a legfontosabb, hanem a szeretve szeretet, mivel általában ők már jóval előbb írásban a lelkitársukkal a közösséget felelősséggel felvállalták. Ez a közösség nem választható szét, akik próbálkoznak vele, jobban tennék ha először a következményét tanulmányoznák. Azt a következményt ami előbb-utóbb úgyis meg fog történni, mivel a lelkitársak elválaszthatatlanok, főleg mivel egymást jegyesként elfogadják. Vannak olyan vélemények, amelyek megpróbálják cáfolni, azt ami köztudomású, ezért ők semmiféle természetellenes dolgot nem használnak, mivel akkor maguk ellen tennének, ami persze visszaütne. Ha a lelkitársak közül egyik is, természetellenes dologgal akar többet adni, megkapják a következményét, ami szintén maguk ellen szól. S zárásul talán még annyi: CSALÁD vagy CSALÁRD?; HÁZASSÁG vagy ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT?; ŐSZINTE TELJES EGYMÁSRA HAGYATKOZÁS vagy …? A döntés mindenki számára megadatott, csak éppen észre kellene vennie hogyan kellene tennie…

December 5.LÁBJEGYZET

Azt hiszed, hogy azzal érsz el valamit, hogy más számára fenntartottat akarod megszerezni, ami számodra van fenntartva attól meg félsz! Mondd meg kérlek .... (lelkitársad neve) őt te is tudod nem fogja érdekelni más, csak az őszinteséged, ehhez pedig mit megigértél meg kellene végre tenned, nem amazoknak felülni, akik megkereshették volna, de nem tették meg, mivel ebből a világból valóak. Akkor kérlek miért számít az, hogy milyen magassarkút veszel fel, amikor a ... (lelkitársad neve) nem az fogja érdekelni. A ... (lelkitársad neve)t nem az fogja érdekelni, hogy hová taszítottak amazok és a tudatlanságod, hanem az hogy hogyan tudjon neked segíteni. ....(lelkitársad neve) harmónikus egységet akar veled, nem mással, veled, akkor mondd meg kérlek miért kételkedsz aggódalmaskodol, mikor azt csak akkor kapod meg, ha felértél a szintjére. Mert, ha előbb kapnád meg, akkor ....(lelkitársad neve) nem lenne őszinte hozzád. Igen ... (lelkitársad neve)n.l tiszta lappal indulhatsz, de ahhoz, hogy tiszta lappal induljál azért tenni is kellene valamit. Nem így gondolod? ... (lelkitársad)n.k is vannak hibái, mint ahogyan neked is, de kiegészítitek egymást, amíg élhettek. Azt állítód nem leszel képes megtenni mit a ... (lelkitársad neved) igértél, előbb  kellett volna gondolkodnod, vagy olyantól tanácsot kérni, akik szintén harmónikus lelkitársi kapcsolatban élnek. Vannak lelkitársak akik tudják, hogyan lehet hatékonyan zárni. Ez a zárás a ... (lelkitársad neve)..l végérvényes és visszavonhatatlan, de erre már rájöhettél. Leírhatnák még néhány esetet, de az esetek nagy többsége egyedi, mindegyik lelkitársi záródás más és más. Vannak egyforma elemek, de a lényeg egymásnak-egymásért-egymáshoz-egymástól őszintén kételkedés és aggodalom nélkül ... (lelkitársad neve)..l élhetsz ameddig megadatik nektek. Lenne számotokra gyorsabb lehetőség, csak én nem merem vállalni, mivel ahogy számoltam egyre többen akartok zárni a lelkitársatokkal, csak éppen nem tudjátok hogyan lehetne gyorsan, hatékonyan és a legkevesebb súrlódással. El kell mondjam súrlódás mindaddig lesz míg teljesen át nem adjátok magatokat a lelkitársatoknak, de ez hatalmas folyamat, mivel érezned kell mit a lelkitársad érez, hallanod kell, mit a lelkitársad hall, látnod kell, mit a lelkitársad lát. Tehát például ...(lelkitársad neve).t megcsípte egy darázs, neked is érezned kell akármilyen messze vagy tőle!!! Mint írva mondtam, s olvastatok is bizonyára utána hosszú folyamat. Az első állomás a hűséges őszinte teljes zárás, tehát erre majd magatok is rá fogtok jönni. A második állomás alázatos erkölcsi harmónia, remélem értitek. Ez nem szappanopera, ilyet még filmben sem láthattok, ha nem csináltok magatoknak. Vannak olyan lelkitársak, akik azzal kezdik minden napot, megbeszélnek mindent reggel, ha mégse úgy jön össze, akkor tájékoztatják a lelkitársukat a változásról. Ők tényleg elszánták magukat a harmónikus életre, s tudjátok a legszebb ajándékot adják egymásnak, magukat. Szeretnék megosztani veletek egy elbeszélést, érteni fogjátok, mert akár rólatok is szólhatna. Íme:

Az utcákon derékig ért a hó. A feldíszített kirakatokból áradó fény ezüstös csillogásba vonta a tájat. Valahonnan sült gesztenye illatot hozott a hűvös esti szél. Az egész várost valami végtelen nyugalom és békesség ülte meg. Ezen az estén senki sem sietett sehova – hisz ez az este karácsony este volt.
A fiú búcsúzásképpen csókot nyomott édesanyja arcára, aztán nyaka köré tekerte a sálát és kilépett az ajtón. A küszöbön túl a lépcsőház sejtelmes sötétje fogadta. Leszaladt az öreg, kopott márványlépcsőkön és kilépett a decemberi éjszakába.
Sietve indult a park felé, hisz ezen az estén még véletlenül sem akart elkésni. ,, Éjfélkor a nagy karácsonyfa alatt.” A fiú nagyon izgatott volt. Kezével óvatosan megtapogatta a zsebében lapuló apró csomagot. Ettől egy kicsit megnyugodott. A csomag egy gyönyörű aranyláncot rejtett, amit csodaszép kövek és vésetek díszítettek.
A fiú az összes pénzét ráköltötte. Ezért vállalt munkát a nyáron, erre tette félre az összes uzsonnapénzét. Mégis nagyon örült, hogy sikerült megvennie, hisz tudta, akinek szánja régóta vágyik egy ilyen nyakláncra.
Messze, a lámpaoszlopokkal szegélyezett utca végén felsejlett a park kerítése. Sok mindent megéltek már a park öreg fái. Mesélhettek volna elfeledett szerelmekről, ki nem mondott vallomásokról és olyan dolgokról, melyek erősebbek, mint a vén fák gyökerei, és akkor is meglesznek még, mikor a park már rég eltűnt a történelem viharaiban.
Itt ismerkedtek meg ők is, egy éve egy langyos, holdfényes nyári estén. Jól emlékezett. Éppen hazafelé ballagott, mikor furcsa derengést látott a fák között. Arra irányította lépteit. A fák között kicsiny tisztás bújt meg. A tisztás közepén egy lány ült. A lány festett. A park fényeit festette. A hold halvány sugarai besütöttek a lombok között, és ezüstös csillogásba vonták alakját. Soha olyan szépet nem látott még.
A fiú sóhajtott, majd továbbindult, és arra gondolt, hogy ez életet legcsodálatosabb estéje.

A lány megborzolta Tappancs kutya fejét, mire az vidáman vakkantott kettőt, és ész veszejtve pörögni kezdett a tengelye körül. A lány hangosan nevetett. Aztán mindketten nekiiramodtak, és versenyt futottak a kapuig a hólepte virágoskerten keresztül. Persze megint Tappancs volt a gyorsabb. A lány megpaskolt a derék házőrző hátát, majd kilépett a kapun. Visszapillantva látta, hogy szülei az ablakból figyelik őt. Integetett nekik, mire apu és anyu visszaintegetett, aztán sietve indult el a park felé.
A sarkon túl lelassította lépteit és belenyúlt a zsebébe. Mikor kihúzta, egy kis, bársonybevonatú doboz volt a tenyerében. Felpattintotta a tetejét, és elmélyülten nézegetni kezdte tartalmát. A dobozban egy karóra volt. Pontosan olyan volt, mint amilyet ősszel láttak az órásüzlet kirakatában. Arra is pontosan emlékezett mennyire tetszett a fiúnak ez a furcsa formájú szerkezet. Akkor és ott elhatározta, hogy megveszi neki. Kevesebbet járt fodrászhoz, kevesebb új ruhát vett magának, még a megtakarított pénzéből is kivett valamennyit, de végül megvette. Anyuék azt mondták bolondság, de ő nagyon örült mikor végre a kezében tartotta, mert tudta, hogy örömet fog vele szerezni a fiúnak.
Felnézett az égre, és megkeresett egy csillagot. Azt a csillagot. Az ő csillagukat. Bármilyen távol is sodorta őket az élet, ez a csillag mindig emlékeztette őket egymásra. A lány még nézegette pár pillanatig az aprócska fénypontot, aztán továbbindult, és olyan boldognak érezte magát, mint még soha.

A nagy karácsonyfa a kis tisztás közepén állt. Égbe nyúló ágait sok ezer apró égő és dísz ékesítette.
A parkban egy lélek sem járt ezen a késői órán. A fiú és a lány szinte egyszerre értek a tisztás széléhez. Lépteiket megszaporázva indultak egymás felé. A lány nézte a közeledő fiút, és kimondhatatlanul szerencsésnek érezte magát. Aztán tekintete a fiú foltozott kabátjára siklott, és hirtelen bánni kezdte az egészet. Minek is vette azt a méregdrága órát? A fiú biztos nem tudott olyan drága ajándékot venni neki, és most szégyellni fogja magát emiatt. Lépései egyre lassabbak és bizonytalanabbak lettek. Mintha a sors rossz tréfája lett volna, a fiút is hasonló gondolatok kezdték gyötörni. Hiszen sosem szoktak ilyen nagy ajándékot adni egymásnak. Egy virág, vagy egy bonbon, és a tudat, hogy a másik gondolt rájuk, többet ért minden kincsnél. Erre ő beállít ezzel a méregdrága aranylánccal. A lány biztos valami apró kedvességet talált ki, és most ez az egész biztosan nagyon bántani fogja. Az ő léptei is lelassultak.
Alig pár lépésre voltak egymástól, mikor megálltak. Egymást nézték. Borzasztóan érezték magukat. Mindketten úgy érezték, végleg tönkretették ezt a csodálatos estét. A tisztáson jeges szél söpört végig. A hideg egészen lelkükig hatolt. A fák ágai vadul csapkodtak a szélben. A fiú és a lány csak álltak egymással szemben. Már mindketten arra gondoltak, bár sose ismerték volna meg a másikat. Akkor most nem okoznának neki fájdalmat.
És akkor eleredt a hó. És hatalmas fehér pelyhek ezrei szálltak alá lomhán az égből. A karácsonyfa színes égőinek fénye szivárványszín tündöklésbe vonta a hófüggönyt, és a tisztáson földöntúli ragyogás áradt szét. Pont olyan volt, mint akkor régen. Emlékeke kavarogtak a kövér pelyhek között. Közös örömök, közös csalódások, közös séták közös beszélgetések. Az egymással töltött idő Mindketten a fára néztek, aztán újra egymásra. A fiú mosolygott, a lány szemében pedig ott volt az a furcsa csillogás. Egymáshoz léptek és megcsókolták egymást. Boldog karácsonyt - mondta a fiú. Boldog karácsonyt – válaszolta a lány.
Nem számított már a nyaklánc meg a karóra, csak ők ketten. Azon az estén egymást kapták ajándékba. A lány a fiút, a fiú a lányt. A Sorstól, Istentől, az Élettől.

Egymástól.

Valamint zárásként egy újabb segítség:

Az emberi szív szeretetből áll össze,
adj egy darabot másoknak is belőle.
Ne félj, hogy elfogy, hisz Neked is adnak,
ezért van értelme a szép gyönyörű napnak.
Adj belőle bátran így lesz szép az álom,
legyen csodaszép mindenkinek áldott
szép kegyelmekben gazdag holnapja!

2010. december 1.

Általános Webnaplóink:
http://akv.naplom.com (Andre Kriszta Végérvényesen) (5655)
http://a-k-v.blogspot.com (Andre Kriszta Visszavonhatatlanul)
http://andre.naplom.com (Andre Kriszta Visszavonhatatlanul) (4508)
http://hetfo.naplom.com (Hétfőn  ...)(7720)
http://kedd.naplom.com (Kedden  ..)(7721)
http://szerda.naplom.com (Szerdán  ...)(7722)
http://csutortok.naplom.com (Csütörtökön ...)(7723)
http://pentek.naplom.com (Pénteken  ...)(7724)
http://szombat.naplom.com (Szombaton  ...)(7725)
http://vasarnap.naplom.com (Vasárnap  ...)(7726)
http://andre.wlog.hu ; http://andre.wlog.me (....)

Élet Webnaplóink:
http://akv2.wordpress.com ("Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok.")
http://akv0.blogspot.com (Frissülés)
http://andre.eszbonto.hu (Gondolkodó Szemlélődő) (72420)
http://akv1.wordpress.com (Gondolkodtató melankólia)

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

Ahogy kapom, úgy adom!
Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
Helyreállító történésekHírek és programok
Keresztény bizonyságok, életek, történektek
Keresztény történetek és bizonyságok
Meztelen Világ

http://www.naplom.com/naplo/andre/naplo/2010-10-17*15-22
http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2010-11-08*18-09
http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2010-11-09*21-59
http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2010-11-10*17-40
http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2010-11-11*18-34
http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2010-11-12*18-25
http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2010-11-13*21-18
http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2010-11-14*20-48
Andre Kriszta Visszavonhatatlanul
www.myface.hu/andre  JEGYESEGYETLENEM
JEGYESEGYETLENEM
JEGYESEGYETLENEM
www.andre.hu JEGYESEGYETLENEM




Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
Ébredések, jelenések
IMAHÁLÓZAT
Jogok parancsolatok, utak

Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!

Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!

Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak

Kora reggel, mikor kezdett kivilágosodni felmentünk a jegyesegyetlenemmel arra a megszentelt helyre. A felfelé vezető út elég sáros volt, de minket nem az érdekelt, hanem megtekintsük, imádkozzunk és hálás köszönetet mondjunk. Majdnem délig ott voltunk, s elég alaposan elgondolkodtunk. Örömkönnyeket potyogtattunk, s ezzel lényegében átadtam a folytatást a jegyesegyetlenemnek. Már lényegében tudtam, mit fog csinálni, ha visszaérkezünk, de megvártam, a harmónia egyre erősebbé vált folyamatosan, s érezve tudom egyre erősebb lesz, mivel ezen a közös úton csak előre lehet haladni, igaz lesznek még helyzetek, amelyeknek erősíteni kell bennünket. Dél körül, megkértem a jegyesegyetlenemet, találjon hazafelé. Hát igen, ez egy újabb pont, ha Esztergom felé veszi az irányt, akkor sem szólhatok, de ő előzékenyen azt mondta: "Amit csinálsz szívem, azt nálunk is tudod csinálni, a felszínt azt láthatják, de amit nem láthatnak egyetlenem, amibe engem beavattál. Tanulni akarok tőled szívem, s végre elvihetlek magamhoz, ígérem többet másokra nem hallgatok, hanem először ránk. Felkészültem szívem, kedvesem ..." Hazaértünk, előkerestük a böröndjeinket, és nekiálltunk válogatni. A jegyesegyetlenem tisztában volt vele, sőt törekedett is rá, hogy az én szintemen lehessen, hogy megkaphassa azt, amit oly nagyon szeretnénk, de amazok ezt elég alaposan eltolták. Megmondta a jegyesegyetlenem, holnap dolgoznia kell, 24 órázik, a bizalom helyreállt, viszont a hűség, az a fajta hűség mely a szintemhez tartozik, ahhoz segítséget kér, most már tudja, hogy megkapja. Elindultunk Esztergomba, ahol már 3 éve kellene lennünk, de ... Az útvonalat én választottam, s estére megérkeztünk hozzánk. Mondta a jegyesegyetlenem: "A reggelem holnap szabad, de aztán hol este megy, hol reggel!" Megmondtam a jegyesegyetlenemnek, változtatni akarok, azt szeretném ha minden kiküldetésben elkísérhetne, ha pedig nincsen rá mód, akkor majd megoldjuk, sietek mindenkor hozzá, s tájékoztatom mindenről mintha a jegyesegyetlenem ott lenne. Lepihentünk egymás karjainak ölelésében.

http://www.naplom.com/naplo/andre/naplo/2010-11-15*16-32-tol

Reggel megkérdeztem a jegyesegyetlenemtől, eljönne velem oda, ahová még senkit nem hívtam, mivel oda csak a lelkitársával szabadna megérkezni mindannyiunknak, akik elfogadták és felvállalták lelkitársukat. Volt bennem izgalom, mivel olyanra kellett megkérnem a jegyesegyetlenemet, amivel becsmérelték szerény személyét. Érezte a jegyesegyetlenem , mit akarok kérdezni, de ő kérdőre vont, kinek hiszek, ő biztonságosan vezet, ha nem hiszem, menjünk el valahová, hogy bebizonyíthassa nem szabad felülni a pletykáknak. Sejtettem, az elénk tornyosuló akadályok a harmóniát veszélyeztetik így, eldöntöttük elindulunk arra a megszentelt helyre, ahol még egyikünk sem járt, mert vártuk a kínálkozó alkalmat. Többször megfésültük egymást, aztán elindultunk arra a helyre, kicsit féltem, nem a jegyesegyetlenem vezetésétől, hanem ama helyen megtapasztaltaktól, s ezért megkértem a jegyesegyetlenemet, ha valamit tapasztal ott, azt majd idehaza elemezzük ki, mivel adjuk meg a csendet, a csendben a várakozást, a várakozásban a figyelést. Elindultunk, majd megérkeztünk egyre több bizalmat kaptam a jegyesegyetlenemtől, s bizonyára adtam is számára. Késő este még ott voltunk a megszentelt helyen, s ekkor támadt egy furcsa ötletünk látni szerettünk volna, s mikor ama másik megszentelt helyhez vezető úthoz értünk, mivel késő éjszaka volt nem mentünk fel oda, de talán majd holnap esetleg ott folytathatnánk, s onnan már nincsen messze se Kőszeg, se Sopron.

Korán reggel ébredünk a jegyesegyetlenemmel, akar valamit kérdezni, de én megelőzőm a cselekedetemmel, s megmondom érthetően, reggel itthagyunk mindent, s elmegyünk hálát adni. Szerintem ez alapján könnyebben meg tudja érteni a cselekedeteimet. Megkérdezi többször a jegyesegyetlenem: "Mit kell tennie?" Én pedig szépen elmondom neki, amikor odaérünk a megszentelt helyre, akkor csendben gondolkodva hálát adva. Tudom, ezt még nem értheti meg, mindaddig amíg oda nem érünk. Szépen megfésülöm a haját, ő is megfésüli az enyémet, s olyan kedvesen csüng az ajkamon, hogy rájövök ő erre készült, csak éppen nem tudhatta mikor fog megtörténni. Felhúztam neki a sportcipőjét, s elindultunk a buszra. Az autóbuszon nem sok férőhely volt, így a jegyesegyetlenem az ölemben ült, s mindent el akart mondani, én pedig szerintem elég jó hallgatóság vagyok. Mikor megérkeztünk Keszthelyre, akkor kézenfogtam és megmondtam neki, addig bármiről beszélhet, tanácsot kérhet, de ott a megszentelt helyen, csak a hálaadással foglalkozzunk. Elindultunk 10 kilométerre lévő megszentelt helyre, baloldalamon jött a jegyesegyetlenem s tényleg őt nem lehet megunni, annyira kedves és aranyos, sőt egyre kedvesebben szólt. Szerintem nem bánta a 10 kilométeres sétát sem. Megérkeztünk az egyik megszentelt helyre, minden stációnál elgondolkodtunk, viszont igazság szerint a karjaimban kellett volna felvinnem, de ő megelégedett vele, hogy a baloldalamon kísért kéz a kézben, ölelésben. Amikor felértünk a kereszthez, akkor elmondtuk közösen az ott található imákat, majd elgondolkoztunk milyen jó hálát adni az Úr Jézus Krisztusnak. Kicsit megkönnyebbültem, mikor el akart menni a másik megszentelt helyre is. Mondtam a jegyesegyetlenemnek, azt is megmutatom neki, de ha nem tudunk felmenni oda, akkor majd később felmegyünk. A jegyesegyetlenem azt mondta: "Ha eddig eljöttünk, akkor oda is szeretne felmenni. Érteni szeretné, azt amit csak sejthet." Mentünk vagy 5 kilométert vissza, amikor az erdőbe értünk egy kicsit visszahököltünk, de felmentünk, s megértette a mi elhívásunk titkát. Ennek örömére mikor visszaértünk Keszthelyre, megmutattam neki a Kármelt, s elmondtam neki, itt volt édesanyám esküvője 1974-ben, ha jól emlékszem. Elég sok időt eltölthettünk, de erre csak akkor jöttem rá, amikor estefelé amikor hazaértünk mennyi kutatást kellett megnéznem. Visszaérkeztünk, az alsópáhoki megszentelt hely érintésével, majd levettem a jegyesegyetlenem sportcipőjét, ő pedig az enyémet, s szépen nekiálltunk kitakarítani. A jegyesegyetlenem talpraesettebb és ügyesebb volt, így ő besegített nekem. Meg akartam fésülni a haját, de most megelőzött engem, s megkértem ami őt sérti annak a könyvnek tűzben kell elégnie. Erre szelíden azt mondta: "Mi lesz kedvesem, ha olyat is beteszek, ami nagy értékkel bír?" Megmondtam a jegyesegyetlenemnek, végignézed a könyveimet, amit kidobsz a dobozba, azt nem kell indokolnod, de ha munkámhoz elengedhetetlenül fontos jogi, gazdasági, kutatási könyveimhez hozzányúlsz, akkor be kell szerezned. Erre kicsit megijedt a jegyesegyetlenem, de később megértette miért kell megtennie, bár sejthette már. Aztán az történt, mint tegnap este, de ez csak ránk tartozhat.