Legyünk bölcsek a párkapcsolatainkban, és ne játszunk szerepeket. A kölcsönös őszinteség az egyik alap pillére egy jól működő kapcsolatnak. Nehéz az embernek hozzá illő párt találnia, de felesleges olyan kapcsolatokba bonyolódni, aminek a végén csak csalódik az ember.
2014. szeptember 11., csütörtök
2014. szeptember 9., kedd
Én felvállaltam, mégsem engedték hozzám személyesen, a bejegyzésnek elég durvának kellene lennie, inkább marad üresen s gondoljátok el mit akartam volna írni, s azt szorozzátok meg legalább 77-tel
szívnek, ha a lelkitársunkat találjuk meg, ezen ha elgondolkoznának ezen azok a férgek vezette egyének, akkor megérthetnék magukkal szúrtak ki elég alaposan, ha már írnóm kellett amelyet üresnek szerettem volna hagyni Aztán ha rájöhetnének ki az az összekötő kapocs, aki úgy teremtett mindannyiunkat, hogy magát adta értünk... s lehetne folytatni, de aki ismeri úgyis tudja, a szerelem helyett szeretet az első megkeresett pillanattól. Nem íróm le, de nagyon várom a végkifejletet, ami azoknak, ha nem bánják meg, mit okoztak, azt kapják amit nem hisznek, hogy egyszer mindannyian felelősségre leszünk vonva. S el kell mondjam, jobb ebben az életben, mint odaát, mert ez is le van már oly régen írva, csak próbálják tudományosan megcáfolni, akár lehetetlent állítva, magukat s a közössséget becsapván.
2014. július 27., vasárnap
A család, mint autonóm valóság...
"Napjainkban
a heteroszexuális és monogám családot minden elképzelhető módon
támadják. A család az emberiség minden kultúrájában eredetileg egy férfi
és egy nő monogám házassága alapján a társadalom
őssejtje. Magától értetődően ez a természetes intézmény koronként és
helyenként változatos szervezeti formákban jelenik meg. De a
patriarkális családtól a kiscsaládig terjedő skálán mindig ugyanazt az
alapvető valóságot látjuk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy
családban a férj és a feleség kölcsönösen elfogadja egymást, szereti
egymást és megosztja egymással az életét." - írja Joseph H. Hagan professzor, a Család Pápai Tanácsának
konzultora, a Szent Gergely Rend Nagykeresztjének birtokosa, máltai
lovag.
Az érett személyiség kialakulásának egyes feltételei
A bizalom, összetartozás, a másik feltételek nélküli elfogadása
- A szülő és a gyermek harmonikus kapcsolata a bizalom ősforrása, amelyet a
házastársak közötti viszony alapoz meg. Megfelelő szülő-gyermek kapcsolat hiányában
a fejlődő személyiség számára az emberi közelség inkább bizonytalanságot jelent
és félelmet vált ki. A bizalmi kapcsolat teszi lehetővé a másik feltétel nélküli
elfogadását, azaz szeretetét. Ugyancsak ez a feltétele, hogy a másokban el tudjuk
fogadni a másságot, a különbözőséget, adott esetben a betegséget, a korlátozottságot,
a testi-lelki hibákat is.
A bizalom az ellenséges érzületek hiánya. Újabb kutatások szerint az ellenségesség
(tehát a bizalom hiánya) alapvető szerepet játszik egyes betegségek (például
a szív- és érrendszeri betegségek) kialakulásában. Ugyancsak szerepe van az
önkárosító magatartásformák létrejöttében.
Biztonság - A család a személy egyik fontos szükségletének,
a biztonságnak legfőbb garanciája. A biztonság hiánya, mint ezt számtalan lélektani
kísérlet bizonyítja, torz lelki fejlődésre vezet és a legkülönfélébb mentális
betegségek hátterét képezi. Állatkísérletek igazolják, hogy
a szülőtől megfosztott főemlős fejlődése elmarad, egyes, a felnőtt állatra jellemző
funkciók nem fejlődnek ki.[2] Szomorú tapasztalatok igazolják
az embertársadalomban is, hogy a gyerekkori, különösen a kora gyermekkori biztonság
hiánya később már behozhatatlan károsodásokra vezet.
Érzelmi kapcsolatok - A biztonságot nem a szülői és családi
környezet puszta megléte garantálja elsősorban, hanem az ezen belül meglévő
érzelmi kapcsolatok. Az ember fejlődésében kiemelt fontossága van a valakihez
való kötődésnek. A kötődés optimális esetben a szülő, a testvérek. Kedvezőtlen
helyzetben, családon kívül felnövő gyermekek számára is elsődleges fontosságú,
hogy a gondozó tartósan azonos személy lehessen. Súlyos ártalomra vezethet a
"gondozó" gyakori változtatása, mint ahogy ez a hazai állami gyermeknevelő
intézményekben még ma is gyakorlat. A kötődés fontosságát emeli ki az a tény
is, hogy kísérleti vizsgálatok szerint a felnőtt személyt leginkább megrázó
esemény valamely szeretett hozzátartozó váratlan elvesztése (házastárs vagy
gyermek).
Mindezek a család nyújtotta feltételek garantálják az érett személyiség kibontakozását.
Érett, jövőért felelősséget vállalni képes személyiségek kialakulása társadalmi
érdek. A társadalom mégis gyakran magára hagyja a jövőért, másokért áldozatra,
komoly erőfeszítésre képes személyiségek "műhelyét", a családot. Modern
paradoxon: az érett személyiség nem ideális fogyasztó. Az "ideális fogyasztó"
a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember. Az emberi
kapcsolatok is fogyasztási cikké válnak. A fogyasztói társadalom ideálja az
infantilis személyiség (az érett ellentéte), akinek jellemzői: bizalmatlanság,
sőt ellenségesség, unalom, öncélú izgalomkeresés, erőszak, agresszivitás. Mindezek
a szorongás oldásának sikerületlen formái. Az az ember, akinek nincsenek hosszú
távú céljai, aki nem bízik senkiben, és a kapcsolatokat is fogyasztási cikknek
tekinti, a legkönnyebben manipulálható, befolyásolható. Hiszen nincs valódi
társa, a célja a jobb nő, kocsi stb., és ezek lecserélése, amint jobbat talál.
A fogyasztói társadalmat fenntartó erőket nem tekintjük eleve gonoszaknak, hiszen
mindannyian élünk a kényelem adta lehetőségekkel, amelyeket mi hoztunk létre.
De alapvető érdeke a társadalomnak, hogy felismerje, óriási gazdasági érdekek
húzódnak meg a kiszolgáltatott, magányosan szorongó tömeg, a legjobb "fogyasztó"
előállításában. Ezt szolgálja a reklámok nagy része, a szórakoztatóipar. Így
a Fromm által "társadalmilag szentesített defektállapot"-nak nevezett
jelenség áll elő. Ezeknek az érdekeknek ellensúlyozására nincs ugyanakkora anyagi
erő, sőt, összehangolt stratégia, amely a társadalom hosszú távú érdekeit szolgálná.
A család egyéb fontos funkciói
Kommunikáció - Ha közelebbről megvizsgáljuk, mi is a kötődés
valójában, nyilvánvaló, hogy a csecsemő esetében elsősorban fizikai kontaktusról,
a szoptatással, a gondozással együtt járó fizikai, ízérzéshez kapcsolódó és
szagingerek által közvetített benyomások együtteséről van szó. Később a kötődés
"hordozója" egyre kevésbé maga a fizikai kapcsolat. Szerepét a kommunikáció
veszi át, ezen belül is elsősorban a nem verbális kommunikáció, s csak később
kerül előtérbe a felnőtt kötődésekre jellemző verbális kommunikáció. A családon
belüli kommunikatív kapcsolatok jelentősége közismert. Torz családi struktúrák
hátterében különféle patológiás közlési kapcsolatok rejlenek. A családon belüli
kommunikáció minőségét és mennyiségét javító bármilyen változás a családok eredeti
funkciójának erősítését is szolgálja. Az a jelenlegi gyakorlat, hogy a családi
beszélgetések helyét a közös (vagy egyéni) tévénézés veszi át, a családok intim
életébe való meglehetősen brutális beavatkozásnak is minősíthető. A családok
többsége ugyanis felkészületlen a televízió tolakodó jelenlétével szemben.
Együttes élmények - A családon belüli kommunikáció javítása
jelszó marad csupán, ha ennek érdekében konkrét cselekvések nem történnek.
A beszélgetések tartalmát együttes élmények szolgáltathatják. Ezek hiányában
a kommunikációs szükséglet hamar kielégül, közös élmények híján legfeljebb a
közös életből, az együttlakásból adódó témákra korlátozódik. Az együttes élmény
olyan az emberközi kapcsolatokban, mint a csapadék a szomjas földnek. Jól működő
családok közös élményekre törekszenek. Kialakul a közös akciók rendje, kultusza.
Az együttes élmény újra és újra felidézhető az egyéni átélés közlése által.
A közös élmény, tapasztalat színesedik, gazdagodik, ha nem csupán magam élem
át, de átélem a másik élményét is. A családok együttes élményeinek lehetőségei
manapság súlyos fokban beszűkültek (például széles rétegek számára a családi
üdülés nem elérhető többé).
Családi rítusok, ünnepek - A
kommunikáció, az együttes élmények a családi élet autonómiájának legfőbb biztosítékai.
Az ünnepekben nyilvánul meg a családban-lét "időtlen" mivolta. Az
évről évre visszatérő karácsonyok során egy-egy családtag "hiányozhat"
ugyan, új családtagok megjelenhetnek, mégis a nagyobb ünnepeken a "nagy
család" szimbolikusan jelen van, mindazok, akik egymással valaha személyes
kapcsolatban voltak. Az időn túllépő család valamiképpen az örökkévalóságra
utal, ennek személyes, érzelmi élményét nyújthatja. A jól működő családok saját
ünnepeiket is hagyománnyá nemesítik. A vallási és a magánünnep szerencsés ötvöződése
a szép magyar szokás: a névnap (és nem annyira a születésnap) megtartása.
A vallás a maga ünnepeivel a család "öröklétének" legfőbb támasza
lehet. Ünnepek teremtésére tett szánalmas profán kísérletek, mint a Valentin-nap
megtartása, legfeljebb fogyasztói kampány-sikerekre számíthatnak, vagy állami
bürokrácia össznépi felvonulásaiba torkollanak.
Generációs kapcsolatok - Jóllehet ma már egyre ritkább,
hogy "nagy" családok élnek együtt, mégis, a család a generációk közötti
kommunikáció legfőbb közvetítője. A ráncos öregasszonyban a szépséget a nagymamán
keresztül ismerjük fel. Az elviselhetetlenül pimasz serdülő nem más, mint a
saját unokám. A nagyapa történetei, bár már a könyökünkön jönnek ki, észrevétlenül
saját múltunkba ivódnak, s unokáinknak már mint saját történeteinket adjuk tovább.
A nukleáris családok előtérbe kerülése magával vonja a családok megtartó erejének
gyengülését (ebben a nők kényszerű munkába állása is szerepet játszik). A kisded
bölcsődébe, a nagymama szociális otthonba kerül. A felnőtt generáció sem saját
múltját, sem saját jövőjét nem tekinti élete szerves részének. A termelőképes
felnőtt-gyártás, a már nem termelőképes személy forgalomból való kivonása egyre
inkább intézményi feladattá válik. Ilyen módon a generációkon átívelő kommunikatív
kapcsolatok lehetősége beszűkül. Az időskor mint valami negatívum jelenik meg,
amelyet nem örömmel várunk, hanem félünk tőle.
A család mint élet- és munkaközösség - A család nem csupán
éjjeli szállás, egyik eredeti funkciója a teljes életközösség. Ebben a funkciójában
a családot nem csupán érzelmi kapcsolatok, hanem közös funkciók is összefűzték.
Manapság ismét lehetőség nyílik arra, hogy családi vállalkozásokkal, a számítógépek
otthoni használatával, rugalmas munkaidőkkel a családok több közös funkciót
fejlesszenek ki.
A családbarát társadalom nem ellentétes a modern fejlődéssel. Fukuyama szerint
az észak-olasz társadalmak tipikusan családbarát jellegűek, ahol a családi vállalkozások
rendkívül elterjedtek, a civil szerveződések jelentős szerepet játszanak, ugyanakkor
a gazdasági prosperitás sem kétséges.
Konfliktus-megoldási módok ("coping" stratégiák)
- A családban-lét legfőbb biztosítéka annak is, hogy az egyén elsajátítja a
társadalomban nélkülözhetetlen problémamegoldó stratégiákat. A családban-lét
konfliktusainak ugyanis - a dolog lényegéből fakadóan - mindig van megoldása:
hiszen a család együtt van, és szerencsés esetben együtt is marad (sajnos, manapság
gyakran szétesik). A családon belüli konfliktusok eredendően nem hordozzák önmagukban
a feloldhatatlanság rejtett lehetőségét, hanem a családi kohézió végső argumentuma
érvényesül: valami megoldást kell találni. A konfliktus-megoldási módok megtanulásának
módja a családon kívüli feszültségek kezelési stratégiája is, amelyet a gyermek
szüleitől sajátíthat el. Ismét csak a pozitív megoldási módok kerülnek előtérbe:
a szülőnek külső konfliktusai megoldása során destruktív stratégiák helyett
pozitív megoldási módokat kell keresnie, hiszen a szereplők között rejtetten
a család, a gyermekek is megjelennek. Nem vághatom be dühödten az ajtót főnökömre
valami személyes büszkeség alapján, mivel, ha állásomat elveszítem, nem csupán
én látom kárát.
A gyermekek a szülők konfliktus-megoldási módjait látják, így sokszor mintegy
saját viselkedésünk karikatúráját láthatjuk gyerekeinknél. Így például az a
szülő, aki nehézségeit ivással, evéssel, nyugtatókkal vezeti le, ne csodálkozzék,
ha iskolás gyereke hasonlóan fog viselkedni.
Szerepek - Szerepnek nevezzük az egyénnel szemben támasztott
magatartási elvárások rendszerét. A család a primer társadalmi szerepek megtanulásának
legfőbb műhelye (szülő-, férj-, feleség-, gyermek-, testvér-szerep, ezek különféle
variációi). A külső társadalom elvárásainak megfelelő szerepek megtanulásában
is a család az elindító (diák, osztálytárs, vezető, beosztott, stb. szerep).
Sőt, a hivatással együtt járó szerepek sikeres elsajátításában is jelentős segítséget
jelenthet a jól működő családi háttér.
Értékek - Az egyén cselekvéseinek legáltalánosabb mozgatórugói
az értékek. Az értékek nem annyira a dolgokban, hanem bennünk rejlenek. Egy
sima gránitkő geológiai érdekesség az egyiknek, kulturális jelkép a másiknak,
és a legnagyobb tisztelet tárgya az igazhívő muzulmán számára. A család eligazítást
nyújt az értékek tekintetében a fogékony fiatal számára. Arra is képes, hogy
toleranciát fejlesszen ki más értékekkel szemben. A jól működő keresztény család
gyermeke nem fog zsidó temetőket feldúlni (vagy fordítva). A családok értéknevelő
funkciója különösen hangsúlyos olyan korszakokban, amelyekre az "értékválság"
kifejezés lehet jellemző.
Családi életre nevelés - Világszerte kísérletet tesznek
a családi életre nevelésnek az iskolai oktatásban való bevezetésére. A család
valódi szerepének félreértése vezetett ahhoz, hogy ezen a címen többnyire szexuális
felvilágosítás folyik. A szexuális hűséget nem mint értéket jelenítik meg, hanem,
mint az AIDS megelőzésének egyik fontos eszközét.
A családi életre nevelésnek értékeket kell felmutatnia, amelyek a családhoz
kötődnek, a családban valósulnak meg.
T. László nyománDr. Madarasi Pál összeállítása
Ha tudod mit kellene tenned, de nem érzed magad képesnek, hogy megtedd, kérjél segítséget!
Leíród, amit már régen megtehettél volna; aztán elhadarod mintha nem
rajtatok múlana. Nem ti lennétek akkor, lenne más akiről tudomást
szereznék, tehát képesnek érzitek egymás gondolatit, egymás érzéseit
megérezni, de féltek mégis kitől, lehetne feltenni a kérdések
sorozatát. S jönnétek a múlttal, ami tulajdonképpen arra volt jó, hogy
még alaposabban megerősödjetek. Leíród, de nem teszel úgy ahogyan
tehetnél, oka mélyebb, de míg nem leszel őszintébb, addig értelmét nem
látom leírni, mert egyik láncszem helyére kerülhet másik közösegység, s
ti ettől annyira tartotok, hogy inkább egymás hibáit felnagyítjátok,
csak ne kelljen azt tenni, ami sokkal könnyebb lenne egységben, mint
ahogyan vergődtök. Leíród amire képes vagy, de az a sok de és talán
egymástól távolít el benneteket. Mehetnék tovább, egyikötök és
másikotok is amíg nem képes teljesen az egységben ráhangolódni aki
mellé került már jóval előtte mint gondolnátok. Vegyétek tudomásul azt
egymásnak ajándékai csak akkor lehettek, ha mindent személyesen kéz a
kézben, személyes ölelésben átadtok, kipótoltok, … Aztán kéritek, hogy
személyesen is foglalkozzam veletek, de éppen nem vesztek észre, mert
2014. július 14., hétfő
Szóval nem bírsz megszólalni, ha a lelkitársadat látod... erre kéred a válaszomat. Ez egy igen kényes kérdés, legegyszerűbb lenne személyesen elmagyarázni számodra, de legyen elég annyi, természetes viselkedés, ha nem vagy elég érett hozzá, hogy felfogd. Többször próbálkoztál, mégis hogyan úgy ahogyan kérte, vagy úgy ahogyan te jónak gondoltad. Itt nem lehet játszani, most leírhatnám, mivel ijesztettek el a lelkitársamtól, de legyen annyi, ha mellettem ülne személyesen, és velem ellentétes úton járna, akkor számít a kérés, ami tulajdonképpen a zárás az egységben, ha erre nem jöttél volna rá eddig. Lehetne tovább ragozni, de inkább egy példával szemléltetném, s legyen annyi elég, ha értem valaki megtanulna azokon a nyelveken amelyeken beszélek, s elküldené a két barátnőjét, azzal nekem annyi lenne. S lehetne akár orvos is, akiket édesanyám nem szeret, így távoltartja amíg lehetséges aminek meg kellett volna már történnie. De folytassuk, mivel a hét év eltelt a mennyei felismeréstől, így annak esélye, hogy a lelkitársam elolvassa ezen bejegyzésemet, egyenlő szinte a nullával, mivel akkor rájöhetne kik azok akik azt mutatják, hogy segítenek, valójában ártanak. Ami pedig ezek után jön, azt senkinek nem kívánom, mert az átrendeződés igen sok áldozattal jár. Akkor folytatom, tehát megszólalni úgy tudsz: 1. ráköszönsz: "Adjon Isten Jó (...(ide a napszakot))", ha válaszol úgy "Fogadja Isten "... akkor azon a úton van, amin merem remélni, hogy te is tartozkodol. A következő lépésként 2. reáköszönönsz az előbbi szerint, de most amikor megkapod a választ, megállsz vele szembe, és szemébe nézel, innen egyik lelkitárs se tud menekülni, de miért is menekülne az elől, aki által a legtöbbet tudják adni az egységnek.
S még valami próbáld ki először álmodban, utána pedig gyakorlatban személyesen még tisztább érzelmeket tehetsz ha úgy állsz előtte, hogy teljesen összezársz az egységben.
Megjegyzés vagy inkább utóirat, a példa már megtörtént, a végkifejlet megtörténése esetén jobb bele se gondolni, mi vár azokra akik az egység bármelyik tagját hátráltatták. Annyit még lejegyezhetek a két küldöttön volt valami amit akkor értettem meg, amikor már elköszöntünk...
S még valami próbáld ki először álmodban, utána pedig gyakorlatban személyesen még tisztább érzelmeket tehetsz ha úgy állsz előtte, hogy teljesen összezársz az egységben.
Megjegyzés vagy inkább utóirat, a példa már megtörtént, a végkifejlet megtörténése esetén jobb bele se gondolni, mi vár azokra akik az egység bármelyik tagját hátráltatták. Annyit még lejegyezhetek a két küldöttön volt valami amit akkor értettem meg, amikor már elköszöntünk...
2014. július 2., szerda
Ahol nincs harmónia - a mai világ családképei
„Míg visszatekintve nagyanyáink arról mesélnek, hogy a családjuk milyen
hatalmas volt, a szülők és a nagyszülők mellett együtt éltek még a dédivel is,
ez mára már szinte hihetetlennek hangzik. Teljesen átalakultak a
családmodellek. A szűk családi kör terjedt el leginkább, ahol csupán a szülők
és a gyerekek élnek egy háztartásban.
A hagyományos, nagycsaládos modell eltűnőben van. Találunk még ugyan olyan
háztartásokat, ahol a nagyszülők együtt élnek a családdal, segítenek a gyerekek
nevelésében, vagy azért laknak velük, mert nincs hova menniük” – írja T.T.
tanulmányában. Majd eképpen folytatja: „A legtöbb esetben viszont a nukleáris
család modellje található meg, amiben az anya, az apa és a gyerek vagy gyerekek
élnek együtt. Emellett egyre gyakoribb, hogy egy szülő neveli a gyermeket, ez
az úgynevezett csonkacsalád modell, ahol a másik szülő valamilyen oknál fogva
már nem része a családnak. Legyen bármelyik modell, az kétségtelen, hogy minden
egyes változat eltérően befolyásolja a gyerek személyiségének fejlődését. A
férfi és a női szerep egyaránt fontos a gyerek életében és fejlődésében,
viszont mára néha már azt sem lehet pontosan eldönteni, ki viseli a nadrágot,
és kinek a kezében van a fakanál. A gyerek fejlődésének legfontosabb közegében,
a családban szükség van mind a két félre, hogy a gyerek a megfelelő férfi és
női modelleket tudja követni. Általában nem okoz gondot, ha családon kívül vagy
csonka családban nő fel a gyerek, de előfordulhat, hogy személyisége valamilyen
módon torzul, ha nem tudja a család biztosítani a férfi vagy a megfelelő női
modell pótlását”. Többféle családmodell
van ma jelen, átfedésekkel is sokszor találkozhatunk. Íme pár alapmodell,
melyek a legjobban elterjedtek:
Apaközpontú modell
Itt a klasszikus, „apa hordja a nadrágot” elv érvényesül. Az anya megtesz
mindent, amit férje kér esetleg követel, hisz a ház urának a szava szent és
sérthetetlen. Az idejét a TV előtt töltő apa csak ritkán foglalkozik a gyerek
problémáival, az anya látja el annak minden igényét.
Anyakirálynő
Itt az anya veszi át a főszerepet, irányítja az egész család életét. Nélküle
az élet rövid idő alatt megállna, leleményességére minden téren szükség van. Az
apa ráhagyóan enged neki mindent, és feltétel nélkül elfogadja a tanácsait. A
gyerek pedig tőle vár megoldást minden egyes problémájára.
Veszekedők
A szülők szinte krónikus egyetértéshiányban szenvednek, és úgy próbálják
saját akaratukat érvényesíteni, hogy túlüvöltik a másikat. Nem figyelnek
egymásra, és a kommunikáció nem működik megfelelőképpen közöttük. A gyerek sem
tudja, kinek a pártjára álljon, ezért személyisége megsínyli a veszekedő szülők
érzéketlenségét.
Toporgó modell
Itt a két fél teljesen egyenlőnek tekinti magát, de egyikük sem eléggé
határozott, hogy elképzeléseit véghez is vigye. Mindig várnak egymásra, és
ezalatt mondhatni, elmegy a vonat előttük, nem sikerül megoldani a
problémájukat. A gyermek ilyenkor a határozatlanságot tanulja meg, emiatt a
valós élethelyzeteknek is nehezen tud majd megfelelni.
Csonkacsalád
Az egyik szülő elhagyja családját, vagy valamiféle tragédia miatt nem tud
velük élni. Ebben az esetben egy főnek kell két szerepet eljátszania, így az
anya megszűnik csupán anyának lenni, illetve az apának is át kell vennie az
anya szerepeit. Lényeg, hogy a gyermek lásson férfi és női példát akkor is, ha
már nem része az egyik szülő a családnak. Legyen ez egy keresztapa vagy egy
nagyon jó barát, lényeg, hogy legyen kitől elsajátítani azokat a
tulajdonságokat, amelyek biztosítják a megfelelő személyiségfejlődését.
Egyetlen kedvenc
Általában ahol egy gyermek van, ott a szülők neki áldoznak fel mindent. Ő
kerül a középpontba, minden érte van, emiatt kerül veszélybe a
személyiségfejlődés helyes útja. Lehet túlzott elkényeztetés, vagy túl sok
elvárás az ok, a személyisége a helyestől más irányba fog alakulni.
Anyósvezető
Itt mindig az anyós mondja ki az utolsó szót. Mindenbe beleszólása van, ő
mozgatja a szálakat a családban. Általában ő segít autót vagy lakást venni a
párnak, így azt hiszi, joga van beleszólnia mindenbe. Szerinte nem a kettő,
hanem a három a legmegfelelőbb szám egy párkapcsolatban. Arra viszont nem
gondol, hogy a két fél közötti harmónia ezáltal könnyedén felborulhat.
Dr. Madarasi Pál összeállítása
2014. június 22., vasárnap
Lassan hét éve, hogy megismerhettem a tükörképemet, csak éppen mindezidáig nem engedték hozzám személyesen felvállalva
Hogy kik a hibásak, magukat ítélték már eddig is, ezen pedig nem
érdemes rágódni. Hogy történhet, hogy másnak tudok segíteni, de akinek
a legszükségesebb lenne emberi gondolkodással, annak képtelennek érzem.
Képtelennek érzem, ez egy kicsit lekicsinylőnek tűnhet, mert ha majd
összeforr, akkor megérthetjük, ha megadatik számuNKra a felismerés
lehetősége. Felelhetnétek, hogy hívjam fel, egyetlen apró bökkenő
ezzel, blokkolnak. Felelhetnétek, hogy írjak neki oda, ahol nem
másítják meg, akkor jó alaposan figyeljetek már jó ideje ezt teszem,
válasz pedig nincs, csak mély hallgatás, amikor újabb és újabb férgek
által vezetett emberek neveibe botlok. Felelhetnétek, akkor vonjam őket
felelősségre, erre pedig csak ennyi, akik magukat ítélik meg
cselekedeteikkel, tetteitekkel, gondolataitokkal, azokat nem nekem kell
megítélnem, mert nem az a hívásom. A hívásomról pedig nem szándékozók
életem árán sem lemondani, mivel nem mindenért mit kaptam teljesen
elszámoltatnak, ha nem használom testvéreim lelki és szellemi javará.
Jöhettek a legtermészetesebbnek tünővel, ezzel is egy a bökkenő,
akikkel személyesen beszélhettem, azok maguk is látják, ha alaposan
figyelnek a barna tengerre, akkor már fel sem merülhet ilyen gondolat a
elmétekben. Lehetne több mindent írni, de inkább akiknek megadatik,
azok telefon és levél nélkül is megtalálnak, kérdezzétek azokat akiknek
már sikerülhetett. Annyit még, talán megemlíthetnék nem biztos, hogy
reggel és este között már nincsen 778 kilométernél több, de annyit
azért érdemes tudni egy napon belül többször is visszamehetek bármelyik
elosztóponthoz, s ez eddig sem rajtam múllott, ha az egységre
tekintettem, ha meginogtam, az azért volt, mert levettem a szememet
arról az útról, amelyről itten már nem érdemes, mert nem tudod hol
állsz meg, s nem tudod egyáltalán hol engednek vissza, mennyi és mennyi
plussz kör után.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
A klasszikus családkép