Elindult a legény a lelkitársához, a lelkitársa közben másra figyelt, így nem vette észre, azt a lehetőséget, amit élete végéig bánhat, ha nem lesz valaki, aki segítségét felajánlja. Közben a lelkitárs próbálkozott, hátha mással is lehetősége leszen, csak valamit elfelejtett, a pecsétet feltörni csak úgy lehet, ha a másik fele is megteszi. Kérdés, miért tette volna meg, amikor teljesen felkészülten érkezett annyiszor a lelkitársához, csak éppen a lelkitársának minden fontosabb volt, innen is akart, meg onnan is. Teltek a hónapok, melyek lassan évek lettek, de még mindig nem jött rá, arra, amit már az első pillanatban is tudott. Folytatta s folytatgatta, próbálta a lehetetlent, de mikor képtelenségnek tartott események érték, akkor vette észre, hogy minden mozdulatával, mit ellentétesen vett a tömeggel, sokkal közelebb került a lelkitársával létező közös úthoz. Kicsit elgondolkodott, majd feltette azt a kérdést, amit annyiszor hallhatott és olvashatott a lelkitársa leveleiből. Megint újból elgondolkodott, majdan az első segítséget megtalálva, már nem tért le az útról. Előbb szegénykének a cselekedetei által vett tetteket kellett célirányba terelnie. Meg akarta kérni a segítséget valami, olyanra amit mástól nem mert volna, csak olyan személytől, aki szintén hasonló. Többször kérdezte tőle, s mindig azt a választ kapta, csak akkor ha az egységet nem veszélyezteted. Teltek múltak a hetek, míg az egyik nap, elérkezett az a pillanat. Tudta a célirányt, már a segítségét is megértette miért mondta amiket akkor mondott. Tudta a minden, az nem szójáték, mint a minden mindennel az se szójáték, ha képes felfogni annak a jelentését. Félszegen bekopogtatott a segítségéhez, s kérte, hogy távolról is próbáljon segíteni nekik, mert ő készen érzi magát arra. Elindult, ötven kilométer után meggondolta magát, s visszafelé indult már, amikor eszébe jutott, ekkor mi kell ahhoz, hogy meglegyen. A meglegyen előtte volt, de nem merte felhívni, inkább küldött egy szöveges üzenetet, melyben leírta, hogy mikor érkezik. Szépen leírt mindent, csak éppen azt felejtette el, a nagy kapkodásban, hogy hol találkoznak. A lelkitársa pedig szépen kiigazította, így már lényegében nem avatkozhattak volna közbe, de mégis voltak azok, akik ezt újból megtették.
Legyünk bölcsek a párkapcsolatainkban, és ne játszunk szerepeket. A kölcsönös őszinteség az egyik alap pillére egy jól működő kapcsolatnak. Nehéz az embernek hozzá illő párt találnia, de felesleges olyan kapcsolatokba bonyolódni, aminek a végén csak csalódik az ember.
2014. február 6., csütörtök
2014. február 5., szerda
Ha meghatóan szép öszinte szívszavakból nem ért, durván meg értelmét nem látom
Többször kérted tőle, mégsem tette meg nektek, bizonyára
ha tőle kérdezném, ő mást mondana. Ez egy tipikus eset a
megtévesztetteknél, ezen nem kell csodálkozni, csak imádkozni a
lelkitársadért, hogy felismerje az igazságot, melyet el akarnak rejteni
előle. Kezdjük a kifogásokkal, a kifogások lényegi alapja az ismeretlen
bizonytalanság, ez az ami miatt a legtöbben hátraarcot vesznek. Kérdés
okoztál-e, olyat amit másképpen vett el tőled, mégis másképpen mondták
számára. Jó alaposan gondoljad végig... , ha megvagy vele, akkor kérlek
tarts egy erősebb önvizsgálatot. Ha ezzel is megvagy, akkor megvannak
azok a támadási pontok, amelyek a tudatlanság fő okozói. Nem
részletezem, amiket már ezelőtt valahol s valakinek leírtam, megkeresed,
ha megadatik számodra annak felismerése, hogy az éppen rátok is
vonatkozik. Menjünk tovább bizalmatlanság a múltatokból fakad, kérdezd
meg alaposan hányszor tagadtad meg, pedig tudtad, hogy ő a
lelkitársad... s ezt milyen eredményekkel tetted, mi volt ezeknek az
eseteknek a hozománya pozítiv és negatív értelemben egyaránt. Ha ezzel
megvagy, akkor sem fogod bizonyos cselekedeteit megérteni, ha nem a
belső szívhangra koncentrálsz. A belső szívhang tulajdonképpen az,
amivel a lelkitársad képes irányitani feléje, vele mellette érte, ha
ráfigyelsz, s nem azokra akik már ekkora galibát okoztak számotokra. Még
kérlek szépen ezután valami olyasmire, amit már megbeszéltetek, az is
közelebb helyez arra a közös útra, ahol kézenfogva kellene haladnotok.
Írt számodra levelet, olvasd annyiszor, hogy megérthessed, hol kezdték
megváltoztatni levelezéseteket. Olvass kérlek soraiból, s akkor
rájöhetsz előtted van, csak segítened kell nektek. Írtál regényt,
színdarabot, verset, stb. mind bizonyára mutatja, mennyire egységben
vagytok, akkor tisztában kell azzal is lenned, hogy a legnagyobb
támadási pont az, ha nyilvánosságra kerül... Megteheted, hogy az egészet
nyilvánosság elé tárod, de azzal azok az emberek fognak égni, akik szét
próbálkoztak választani benneteket. S tudod, ez egy olyan fegyver, amit
minden egységben használni kell, mivel ez még csak a kezdete annak,
aminek a végéről itt inkább nem beszélek, mert másik blog, pont ezzel
foglalkozik, s tudod ugyis, hogy melyik. Még talán annyi, amit ezen
bejegyzés után megadatnak, alaposan fontoljad meg kérlek, miért azt a
lehetőséget kaptad.
2014. január 31., péntek
Nem én csináltam azt, hanem az aki kiegészít engem, ő a jegyesegyetlenem
Mint írtam és mondtam számodra, nem én csináltam, őnála
van a kulcs, ami megnyithat, tehát ha jönni akar, s képes felfogni az
ajándék értékét, akkor majd jön, de addig segítek azoknak akik, hasonló
helyzetben vannak, mint például számodra is, s nem kivételezhetek veled,
mert az osztálytársam voltál, azzal nem segítenék, ha kivételeznék,
majd rájössz amikor beszélhetünk, de ehhez az is kell, hogy úgy
rájöjjél, mint ahogyan sokan rájöttek, hogy hol lelhetnek fel. Hogy hol
lelhetnek fel, azt én nem tehetem közzé, mivel ezzel vagy képes
bizonyítani, hogy mennyire elkötelezett vagy a lelkitársad felé, de
szerintem erre már magad is rájöhettél. Most még valamit kellene
mondanom, de inkább találd ki, s közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy
összefutunk valahol Faro és Vlagyivosztok között, Fokváros és Lulea
között...
2014. január 30., csütörtök
Bocsáss kérlek meg,hogy nem írtam számodra, de mivel nem kerestél gondoltam lemondtál,hogy megtaláld
Először is nem értettem, miért pihenteted, miért akarod,
hogy leülepedjen, bár sejthettem volna, ezért elnézést kérek. Másodszor
remélem, már felfogtad, az az egyetlen hűségben lévő út, s hogy erről
mennyien akarnak letaszítani, egyre többen, ha közelebb kerülsz az úton,
és ha eltávolodsz akkor sokkal de sokkal nehezebb megtenni. Nem úgy van
ez, hogy ugyanúgy megteheted, elmondom számodra is, ugyanúgy nem teheti
meg egyikönk sem, mivel az egységben erősödnünk kell a csatározások
által. A legnagyobb ellenfelünk saját magunk, erre gondolom már
rájöttél, s az hogy milyen formában kapjátok a támadást, az annak a
függvénye, hogy mennyire közel vagy az egyetlen úthoz, mely a hűségben
szeretve szeretetben gyökerezik. Úgy is összefoglalnám neked oltalmazó
szeretetet soha nem értheted meg, csak részeket ismerhetsz fel. Tudod
ha az Abbánk igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten
kegyelmes is, ezt soha ne felejtsed el kérlek. Igértem sok mindent, hogy
segítek, de távolból könnyebbnek érzem, könnyebbnek, mivel legalább nem
fordul meg a fejemben olyan, aminek soha nem szabadna. Mint többször is
írtam, elengedhetetlen amit szeretnél tudni, de a legkevesebb
találkozót akarom, mivel biztosan nem a lelkitársam vagy, se nem a
majdnem lelkitársam, mert akkor fel kellett volna fedezned azt, amit
csak ők tudnak, s szépen beállnak a jegyesegyetlenem mögé, hogy a támadó majdnem lelkitársamat kivédvén az információkat szépen megosszam közöttük.
Mit tettél, hogy ezt megteheti a lelkitársad, fogd fel végre menekülni nincsen értelme előle...
Először is, ha kész tények elé állít, akkor semmi értelme
menekülni előle, inkább a következőt tegyed minden olyan kapcsolatodat
ahol akár fogamzásgátlás, akár abortusz, akár elvetélés látogasd meg
azokat a hölgyeket, s kérjél tőlük bocsánatot, nevezzétek el az
abortált, és elvetélt gyermekeket, amely áldásokat nem fogadtátok el,
közösen kérjetek tőlük bocsánatot, majd mondjad el kérlek számukra, amit
értésemre adtál, valószínűleg ők is fel fognak sorakozni a lelkitársad
mögé, kivétel az aki feltételekkel bocsát meg, ő az egyetlen kiugrási
lehetőséged, de akkor négy héten belül el kell venned, s annyira
hűségesnek kell lenned, hogy soha el nem távolíthassák tőled az illető
hölgyet, mivel akitől legjobban félsz, az bármikor ugrásra kész,
bármikor felfedheti a hölgy előtt, hogy tulajdonképpen ki ő -akinek
legtöbbet adhatsz, ha felvállalod személyesen-. Még valami, azoknak a
hölgyeknek amelyekkel közös bűnötök van, minimum ölelés megjár, maximum
pedig együtt sírtok. Jól érdemes megjegyezned, azokat a neveket, inkább
írd fel, mivel egyiket sem adhatod a lelki egységben születendő
gyermekeiteknek. S még valami ha a fent említett cselekedetek
bármelyikét elkövetted, a legegyszerűbb az lenne, ha felfognád, mit
cselekedtél vele az egységeteknek ártottál, ezért jó alaposan kérdezzél
rá, a lelkitársadtól, mivel semmit nem mond viccből, ahogyan készülhetsz
az annyi, hogy elégtételt vesz rajtad, s ha ez kellene bővebben, akkor
ne mondjad, hogy arra nem vagy készen. Készen vagytok mindketten, s az,
hogy az utcádban építkezik, az számodra a legnagyobb ajándék lehet, még
akkor is ha félsz tőle. Tulajdonképpen nem a hölgy lelkitársadtól félsz,
hanem amiket ellene elkövettél, s lényegtelen, hogy tudatosan, vagy
tudattalanul, azért elégtétel jár már az első közösen eltöltött
órátoktól. Felejtsd el, hogy nem derül ki valami, de jobban esik, ha
magad mondod el neki, minthogy máshonnan érezze meg.
A másik kérdésedre, hogy mit tennék, ha a Selmeci utcában építkezne a jegyesegyetlenem . Nem tenné meg, mivel akkor tudnák róla, tisztában van vele, ha együtt egységben élnénk személyesen mellette vele érte, akkor tudja, hogy hol élhetünk, mégha oly távolinak tünik, akkor is az másképpen nem lehetséges. Tehát jó alaposan gondoljad meg, leírtam részeket, amely az egység felállításához szükségesek, a többi ezek szerint csak rajtad múlik, ha képes volt a köszönésedet azzal befejezni: "Ugye tudod, hogy bármikor hozzád mehetek, s ebben senki nem állít meg, mivel te vagy a lelkitársam!"
A másik kérdésedre, hogy mit tennék, ha a Selmeci utcában építkezne a jegyesegyetlenem . Nem tenné meg, mivel akkor tudnák róla, tisztában van vele, ha együtt egységben élnénk személyesen mellette vele érte, akkor tudja, hogy hol élhetünk, mégha oly távolinak tünik, akkor is az másképpen nem lehetséges. Tehát jó alaposan gondoljad meg, leírtam részeket, amely az egység felállításához szükségesek, a többi ezek szerint csak rajtad múlik, ha képes volt a köszönésedet azzal befejezni: "Ugye tudod, hogy bármikor hozzád mehetek, s ebben senki nem állít meg, mivel te vagy a lelkitársam!"
2014. január 29., szerda
Ha az utcádban építkezne, akkor sem lennél képes odamenni hozzá, akkor hogyan akarod az egységet?
Igen és akkor mi lesz, ha közvetítek köztetek, ha
bizalmadat nem nyered vissza, nem vagy képes akkor megfelelni a
legkisebb kérdésére sem. Tudod ki a lelkitársad, de rólad csak rosszat
hallott, honnan tudod, hogy akkor nem vagy jogosult reá? Egyrészt nincs
értelme félni, legalábbis attól bizonyára nem, maximum úgy zártok az
egységben, hogy észre sem veszitek, hogy mindent el akartok mondani
egymásnak, mindent meg akartok osztani, mindenképpen egységben lesztek,
de ehhez az kell, hogy elinduljatok egymás felé. Félsz a bűneidtől,
félsz azoktól a cselekedeteidtől, amiket nem javíthatsz ki, csak
engesztelhetsz, böjtölhetsz és imádkozzál, hogy ez sikerülhessen. Igazad
van, könnyen vagyok, mert nem vagy a lelkitársam, de mégis ha erre
rájöhettél, akkor tudod, a félelem az bizalmatlanság, az aggódás az
kételkedés abban a mennyei erőben amit bármikor kérhetsz segítségül. A
segítséget pedig azért kapod, hogy mások javára váljon, ezzel remélem
már tisztában vagy, akkor miért nem vagy képes odamenni az utcátokban
lévő épülő házhoz, amelyről még az álmodban is kapsz ízelítőt. Annyira
meg vagy ütközve, hogy ez veled nem történhet meg, hogy már kételkedsz
magadban. Durván módva, fogd meg kezét, öleld át és mondd meg számára
amit mondanod kell, hogy az egység felépüljön személyesen is. Képesnek
érzed magadat rá, akkor elmúlik a bizalmatlanság magad felé, erre
gondoljál s a segítséget onnan is vedd, ahonnan mindegyikünknek megjár,
csak élni kellene vele.
2014. január 28., kedd
Nem kell mondanod, nem kell kérned, az természetes, hogy úgy segítek, ahogyan tenném másokkal is...
Először is elmondom számodra azokat a hibákat, amikből már mások tanultak, ha megértették a lényegét. Ezek egy idő után begyűrűznek, ha okosan használod fel, és bele tudod magadat az adott helyzetekbe képzelni magadat. Nem kell messze menni, sokat segítenek, ha tudod a hátoldalát, s nemcsak a csomagolást tekinted. Nem leszen könnyű, de mivel kezdesz úgy tekinteni a kapcsolatodra, ahogyan kell, így ezen nem lesz akadály, hogy elmondjam számodra. Kicsit összetörlek a felismeréssel, de ha tudod a lelkitársad miket írt számodra, akkor csak annyi a dolgod, hogy behelyettesíted, ha képesnek érzed magadat rá. Kicsi dolgok, de ezekből szoktak lenni a váláshoz vezető okok, így kérlek minden szavamat amit mondok számodra, azt úgy vegyed, hogy számotokra mondok. S ha készen vagy felfogni, s amit lehet kikerülni, akkor szerintem végeztem a felkészítésed fundamentum részével. A többit pedig csak akkor érdemes ráépíteni, ha olyan erős a fundamentum, figyelj a kérdésekre, a kérdések újabb kérdésre adnak választ. Ne arra figyelj, hogy mint mond a világ, hanem minden kutatási eredményt, főleg amelyben a lelkitársad is közreműködhetett azt, próbáld beépíteni, ha meglátod miért adatott meg számodra is annak a felismerése. Termékek, melyek soha nem felelnek meg, ha világban gondolkodsz. Minden és minden összefügg, részek más részekkel is összefüggnek. Soha ne az okot nézzed, azt arra találták ki, hogy az emberiséget butítsák, mindig a célra figyeljél kérlek, s az ürügyet is jó ha ismered, mert akkor tisztában vagy vele, hogy a célt milyen nehéz elérni, ha világi gondolkodással szemléled. S ha készen vagy, megtenni első kérdésedet, várom SMS-en.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)