Veled alszom, melletted ébredek, értünk élek egységben...

Ezt a címet olvasva bizonyára előjönnek az emlékeitekből azok az esetek, amikor lehetőségetek adott volt, csak éppen nem éltetek vele, mivel azokra figyelvén hallgattatok akikre sajnos nem kellett volna. Most egy érdekes párbeszéd-részlet következik, képzeljétek magatok ki-ki a maga helyzetében.

- Szeretlek, átölellek!

- Szeretlek, védelek!

- Szeretlek, átadom neked!

- Szeretlek, átveszem mi illet!

- Szeretlek, veled az első naptól szívem!

- Szeretlek, melletted míg élhetek szívem!

- Szeretlek, értünk átveszem!

- Szeretlek, értünk egységben!

- Szeretlek, életem csak te vagy, életem!

- Szeretlek, életem egységben míg élek!

- Szeretlek, kérem nevemet!

- Szeretlek, tied mindenem!

- Szeretlek, kérem nevemet!

- Szeretlek, tiéd csak véled!

- Szeretlek, kérem nevemet!

- Szeretlek, mindenem tiéd!

- Szeretlek, egységben veled!

- Szeretlek, egység melletted!

- Szeretlek, nélküled sohasem!

- Szeretlek, újra létezem kedvesem!

- Szeretlek, most élek igazán szívem!

- Szeretlek, táncolok veled míg élek!

- Szeretlek, veled melletted!

- Szeretlek, értünk melletted!

- Szeretlek, kérlek mindig öleljél!

- Szeretlek, forrón csakis téged!

- Szeretlek, kérlek kérlek!

- Szeretlek, veled kérlek!

Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád, nincsen, aki befogadja ki égnek s földnek az ura. Az idő is későre jár, a madár is fészkére száll. Csak a Szent Szűz jár hiába Betlehemnek városába. Legalább ti jó emberek, fogadjátok e kisdedet! Házatokba boldogság száll, Ha betér az égi Király. Ne sírj tovább Szűz Mária ne menjetek ma máshova! Szállásunkat mi megosztjuk, kis Jézuskát befogadjuk. Adjon Isten jó éjszakát. Küldje hozzánk őrangyalát. Terjessze ránk szent áldását. Köszöntsük a Szűz Máriát! Köszöntsük a Szűz Máriát, Vele együtt az ő szent fiát! Jézus, Mária szent neve, Legyen nekünk örömünkre! Íme, feltünt a fényes nap, Fölkel-e még nekünk holnap? Míg számadásom nem egész, Nem vagyok még az útra kész.

Karácsony előtti gondolatok

Adott egy vesztébe rohanó civilizáció, és egy szellemileg, erkölcsileg egyre pocsékabb állapotban lévő társadalom, amiben, vagy amivel párhuzamosan élnünk kell. Köztudott dolog, csak az egyéni felelősség kérdését érti félre szinte mindenki. 

Ez a rendszer szellemtelen, lelketlen, és embertelen. Már lassan a természeti (állati) szabályokat is kizárja, alulmúlja. Ez a világ gyakorlatilag a zsákmányszerzésre, és bárminemű valóban értékestől való folyamatos elszigetelésre törekszik. Ez az a világ, ahol semmi nem az, aminek látszik. A sok lehetőséggel bíró bankárok, nagyvállalkozók és sokat szidott politikusok, illetve a kisvállalkozók, és a szociális hálóba kapaszkodók között voltaképpen nem sok különbséget látok. Egy különbség van csupán: kinek több lehetőség jutott, ki ügyesebb, és persze rengetegen vannak, akik az élet által időről időre tálcán kínált korrekt (csupán anyagi) lehetőségeket is restek kihasználni. Nem látok erkölcsi különbséget aközött, aki a zsákmányt kénytelen-kelletlen szétosztja, és aközött, aki legalul rekedve mindig csak többet és többet akar a zsákmányból. Nem szoktam látni valódi szellemi különbséget egy művelt több diplomás családapa, és egy putris cigány között sem. A kivételek olyan ritkák, és olyan szétszórtak, hogy nem lehet úgymond statisztikát gyártani belőlük. Minden illúzió a mai világban, és minden mérce hamis, amiből válogatni engednek. Tagadom az emberi egyenlőséget mint nyilvánvaló hazugságot, de látom hogy az alacsonyrendűség felé tartva mindenki lassan egyformává züllik. 

Már lassan azokat a nem anyagi jellegű lehetőségeket sem tudják az egyének körülöttünk kihasználni, amit még megengednek nekik: a többség ahhoz is együgyű hogy boldog legyen, vagy igazi családi életet éljen. A mai "demokrácia" által kínált jogi és társadalmi lehetőségek is pőrén hevernek, még azok sincsenek kihasználva. Nem hit, felismerés, vélemény kérdése mindez. Ennek nyílt bevallása az önmagunk felé mutató őszinteségünk hiányának, vagy meglétének kérdése. Mindenki cinkos, és bűnrészes egyben – aki nem akarja tudatosan felismerni, lefékezni, megállítani ezt a rothadást önmagában, és önmaga körül. Esélyektől, nehézségtől teljesen függetlenül. 

Az amúgy csak névlegesen létező Magyarország államformája valójában Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft.). Államvallásának és működésének alapja a gerinctelenség, a hazudozás. Istene a pénz. Igaz, ilyen egyházat nem találunk bejegyezve, mégis több millió lelkes híve van, több tízezer lelkipásztora, és rengeteg nagy hatalmú püspöke. De ha egy alsó-középkategóriás new-age vallási szektát megnézünk, az is jobban szervezett és minden tekintetben erősebb, mint a mi komplett ún. magyar szélsőjobboldalunk. 

A mai világunk ideológiája primitív, sötét, úgymond sátáni erők leképződése. Mert a mostani rendszernek igenis kőkemény ideológiája van. Ez az ideológia az, ami minden magasrendű szellemi érték megszüntetését, és az autonóm gondolkodás kialakulásának megakadályozását tűzte ki célul – és ezt a célt nagyjából el is érte. Bebetonozta magát, most már a maradék felszámolásán halad előre, hogy véletlenül se lehessen valós kapaszkodókat találni vele szemben. 

Szellemi és erkölcsi síkon a legkisebb ellenállás irányában hatol előre (állati és állat alatti ösztönökre alapozva rombol), mindenhol, mindenben ott van. Fegyveres erőszak, haláltáborok, és pártállam nélkül nagyságrendekkel többet elért az aktuális módszer, mint amire a kommunista elnyomás valaha is képes volt. A "megfelelő" viselkedéshez még kifejezett alapműveket sem kell elolvasni. Sőt, egy könyvet sem kell elolvasni egész életünkben ahhoz, hogy mindent "megfelelően", hiba nélkül tegyünk. Az emberek ebbe már beleszületnek, esetleg homályosan láthatják, hogy valami nem a jó irányba megy. Tehát az iskolában, a tömegtájékoztatásban nem agymosás folyik, hanem szinten tartás. Az emberek gyakorlatilag politikai öncenzúrát gyakorolnak, mert érzik, hogy súlyos következményei vannak annak, ha nem simulnak be. Gyávák, és haszonlesők – nemigen van ellenpélda. A süllyedés folyamatos, az aktuális pénzügyi, gazdasági helyezettől függetlenül. Sőt, a jólét csak valamelyest gyorsítja. Nem kell politikai kérdésekig sem elmenni. Hiszen egy hétköznapi munkahelyi probléma kapcsán is a meghunyászkodást választják, magánéleti téren pedig a tömény hazudozást és elhallgatást. A csekket egyesek már akkor is befizetik, ha tudják, hogy az éppen hibás elszámoláson alapul. Csak nyugalom legyen. 

Az uralkodó világnézet elhiteti magáról azt, hogy nincs jobb nála, és ez sikerült is neki: öngyilkosságra vett rá komplett nemzeteket. Általában véve a puszta emberi mivoltát nincs igénye az embereknek kitölteni. Öncenzúrára, hallgatásra, megalkuvásra kényszerít rá szinte mindenkit ÖNMAGA. ÖNMAGÁVAL SZEMBEN, ha időről időre feldereng az igazság utáni vágya. Aki pedig nem bír a saját makacsságával, az végül valahogyan mégis parkolópályára áll, vagy pótcselekvésekben ragad. Így már ott tartunk, hogy tényleg nincs jobb és működőbb választás a mai valóságnál. Már aki a felkínált lehetőségekből szeretne dolgozni, és nem megalkotni szeretné a lehetőségeit. 

Talán az eddig leírtakból kiderült, hogy ez a rendszer-ideológia tökéletesen ki van munkálva. Mindent áthatott, és lehetetlen anélkül élni, hogy túlzott mértékben meg ne alkudna vele az egyén. Radikális lemondások, társadalmi elszigetelődés, és egzisztenciális hátrányba kerülés nélkül nem lehet számottevő oppozíciót elfoglalni vele szemben - sugallják. Pedig el kell áruljak egy titkot, ez nem így van: csak egy csettintés az egész. A szellemnek ugyanis nincs szüksége egy fillérre sem, és nincs szüksége beszélgetőpartnerre. A többi része a nehezebb: lelkileg elhinni, hogy tényleg csak egy csettintés. És ha már sikerült elindulni a végtelen úton, el kell hárítani a további felmerülő kételyeket. Hirtelen nagyon sok hétköznapi dolog van, ami zavarni kezd majd. És ezektől a dolgoktól kíméletlenül meg kell majd szabadulni. Ezt nevezem én magamban szellemi ellenforradalomnak. Az értékek ellenforradalma az értéktelenség forradalmának uralma megdöntésére, amit csak szellemi síkról, önmagukból kiindulva lehet megvívni. Nem csupán meg kell védeni, hanem először fel kell építeni magunkban azt, ami ellen ezek a lehúzó erők minden elképzelhető módon küzdenek. A hétköznapi életben, a technikai megvalósítás akkor adja magát, ha a lényeg rendben van! Részletkérdés az eszköz, a "hogyan", ha a "miért" már kiderült. Ha tényleg kiderült, akkor az energia, és a lehetőségek határa korlátlan! Aki önmagát rendbe tette, az a környezetében is rendet akar, és tud majd tenni. Ez a harc két fázisa, amit nem lehet felcserélni. Ez a harc pedig megvívandó függetlenül attól, hogy megnyerhető-e, vagy nem? Nem a győzelem esélyei számítanak, nem kell azokat latolgatni. Nincsenek trükkös mellékutak, nem lehet lépcsőfokokat átugorni.

A társadalmat nem megnyerni kell, hanem átalakítani.

Igaz vannak személyek és politikai szervezetek nem is egy, rengeteg, amely evvel a világrendszerrel névleg szemben áll. De valójában mindegyik csak a környezete bizonyos tényezőivel elégedetlen. Akár öntudatlanul is, de erősen kapcsolódik hozzá. Nem mernek komoly kritikát megfogalmazni a társadalommal szemben sem, nehogy a társadalom elforduljon tőlük – inkább keresnek külső tényezőket, amit "kergetni" lehet. Igaz ezt a társadalmat sosem fogják érdekelni ezek a dolgok, ahogy a külső tényezők sem érdeklik őket. Csak a hasuk és a nyugalmuk, ezért a lelküket is bármikor eladják. Lehet nekik könyörögni, meg lehet próbálni megnyerni őket – de ez manapság esélytelen. Már nem itt tartunk. Sajnálom, de az ügyes trükkök mostanság (haspártiak odaédesgetése, pártalapítás, önmagunk leálcázása, polkorrektség) csak a rossz fiúknak szoktak beválni. Ezek a szervezetek így vagy besimulnak, vagy elszigetelődnek és pótcselekvésekkel pazarolják az energiát. Értékrend szerint nem csak hogy megosztottak, de tisztázatlanok – tehát értékrend nélküliek. A gyakorlatban pedig nem hatékonyak, mivel önmagukból adódóan nem tudják felszabadítani a bennük gerjeszthető energiát. Maradnak tehát olyanok, akik sokszor rendszerellenes jelszavakat a zászlójukra tűzve a rendszer egy fogaskerekeként, voltaképpen támogatják azt. Bohócnak, fekete báránynak, időhúzásnak jók ezek a szakkörök. Mindenféle mellékutakat keresve kerülgetik a forró kását, és tévesztik meg, altatják el a kevésbé tapasztalt út-keresőket. Ezáltal manapság nem történt semmi különös, kirívó dolog ami legalább csak fékezte volna a lefelé ható folyamatokat. Az okokat valójában belül kell keresni: az egyes tagok, de még a vezetők sem szokták megütni azt a szintet, amiről papolnak. Hiányzik valami, amiről sosem esik szó: az egyének szellemi felelőssége, amiből az erkölcsi szint is következik. Főleg ha az illető arra vállalkozik, hogy másokat is segítsen, irányítson, csatarendbe állítson. Hol vannak az igazi vezetők, a példaképek? Közöttünk, bennünk elbújva! Harmadsorban pedig, ebből kifolyólag a technikai részletkérdések jönnek, hogy egy bármilyen nagyságú közösség hogyan működik valójában?

Mi tehát a megoldás?

A megoldás bennem van. A te megoldásod pedig benned. Ez az első lépcsőfok: ébernek lenni, önmagunkat sosem megállva tökéletesíteni. Tervezett, programszerű életet élni – aminek a szellem megragadása, és uralma a célja. A személyiséget, az életet, a világot pedig ennek kell alárendelni. A tévedés lehetősége fenn áll, de tévedésben szándékosan megmaradni bűn! A megalkuvás, a kisebbik rossz kiirtandó elve is ide tartozik. Elsőként és leginkább fel kell ismerni a dolgokat mozgató nyílt és titkos erőket önmagunkban, másokban, mindenhol. Keresni azokat, akik hasonló úton járnak – de nem a megerősítés végett (azt önmagunkban kell megtalálni), hanem a tanulás, és a győzelem miatt. Csak az őszinteség és az egyenesség vezethet célra, és legelőször mindig önmagunkkal kell őszintének és egyenesnek lenni. És nem számít, ha előzőleg akár éveken keresztül vezettetted magad valakivel az orrodnál fogva. Aztán megint egy másikkal. Mert végre rájöttél, és megvan minden lehetőséged arra, hogy végre másképp csináld – mert egy valaki van az életben akire valójában rábízhatod magad, és az csak te magad vagy. Ha jót akarsz tenni másoknak, keress olyanokat akik valójában felismerik, és értékelik benned azt, hogy jót teszel. Tudom hogy nehéz, de madarat tolláról. A csalódás maradjon azoké, akik másokra bízták rá magukat, vagy olyanokon akarnak minduntalan segíteni, akik nem érdemlik meg!

A hazugsággal szemben csak az igazság, az élőhalottként tengetett élettel szemben csak a fokozott tudatosság vezethet célra. Mindenkinek önmagában kell ezt a harcot megvívnia. Az élet minden pillanatában készen kell állni rá, és meg kell vívni.

Le lehet győzni a sötétséget? Igen. Minden pillanatban.

Vésztői Gyula

Miért haragudjak rád, ha nem fogadtad el..., aztán amikor jobban átgondolod mentél volna...

Miért haragudjak rád, ha fogadtad el a felajánló segítséget, ez kérlek nem kell megmagyaráznod, egyszerűen valljad be újabb esélyt szalasztottál el, de valahol megérthetlek, viszont nem szívesen íróm ki, amire már rájöhettél magadban, ezt ezek szerint meg kellett újból élned, hogy mi az oka, tippjeim vannak, de ez szerintem most téged sem érdekel, mintahogy a többieket sem. A többieket remélem nem őrzi az irigység szelleme, de hagyjuk ezt a témát. Mint ahogyan azt is hagyjuk, ami elmúlt az már nem jön vissza olyan formában, vagy erősebb, vagy gyengébb leszen. Elszalasztottad, de a többiek ha lett volna rá esélyük, tegyék a szívükre a kezüket, és vallják be, hogy mit tettek volna, ha megadatik számukra amaz lehetőség. S akkor most folytassuk, egy másik érdekességgel, ez is tőletek érkezett, bár ahhoz meg kellene találnotok karácsonyig, viszont arra esélyetek sincsen, mivel még magam sem tudom merre leszek, s szerintem ezt is hagyjuk annyiban. Most akkor jöhet a következő történet, ez valamelyikötök számára megadatik, csak észre kellene vennie amikor az eseménysorhoz érkezik. Lelkitársad megérkezik hozzád, ha rájössz arra, hol kell kezdened a történetet. A történetben jelen van egy tér, a tér keleti oldalán egy ismert épület, a nyugati oldalán pedig egy főközlekedési útvonal, távolban pedig az a hely, ahová bizonyosan még azon a napon elmentek a lelkitársaddal. A téren hogy mi történhet meg, az szerintem nem publikus, de ha megtörténik akkor is csak akkor használható fel, ha hasonló esetsorozat másokkal, figyeljetek azokat a helyeket, amit már megígértetek a lelkitársatoknak, én ennyit szeretnék még hozzáfűzni...

Tudod, ha nemcsak a barátom akarsz lenni, akkor személyesen meg kellene találnod, de míg azokra hallgatsz akikre nem lenne szabad, addig soha nem vagy képes feleségemként viselkedni. Bizonyára ismerős ez a kirohanás, az alapját ismerheted, viszont amikor nem azt teszed, amit kellene, akkor jogosan történnek meg azok az események. Azt gondolod, hogy azon nyomban megkapjátok az áldást, úgyhogy még találkozni is képtelen vagy vele. Nem volt világos előtted, nem vagy kiválogatni a konkolyt a búzából, de ha megkapod a lehetőséget, akkor sem élsz vele, mert mi van ha, tudod erre egyszerű a válasz ajándékot csak úgy lehet adni legszebben, legigazabban, ha személyesen adod át, s ha nem képes még átvenni, akkor is te mindent megtettél. Mindent megtettél, amire lehetőséged volt-van, remélem érted ahhoz, hogy megérthessed miért nem vagy úgy elolvasni a naplóját, leveleit, ahogyan a szíved mélyén hallod, miért nem vagy úgy cselekedni, amikor ami volt azon már nem tudsz változtatni, de ami most van, azt szíveddel és lelked segítő útmutatásával képes vagy megtenni, ha nem kételkedsz önmagadban, nem aggódsz olyan miatt ami csak legfőképpen kettőtökön múlik. Remélem érted, s akkor vázoljunk fel egy történetet, ezt bármikor megkaphatod a lelkitársadtól, de míg nem élsz vele mellette érte, addig értelmét sem látom megemlíteni, hogy olyan közel vagy hozzá, ha verseit, leveleit, naplóbejegyzéseit, képeit nézed, mintha ott lennél mellette személyesen. Azt hiszed az áldás, ami nem rajtatok múlik, az akkor is megleszen amikor még távol vagytok egymástól. Bizony annyira távol vagytok egymástól, ha nem egymásra figyeltek, mint amilyen távolságra jelenleg helyileg vagytok. Hányszor mondta, nem figyeltél rá, milyen veszélyeket rejthettek amik tulajdonképpen okozták azt ami jelenleg is zajlik, de már múlt is lehetne, ha jobban figyeltél volna a szíved válaszhangjára. Jobban felkészülhettél volna a találkozásra, s nem ügynökökre és ügyvédekre hallgattál volna. Tudom, hogy durva ez az intelem, de ahol voltatok, onnan miért nem értetted meg, az nem a ti érdemetek, amit pedig kaptál a lelkitársadtól, azt mivel nem úgy használtad fel ahogyan kellhetett volna, így nem csodálkozzál azon amiket kapsz álmodban. Ne csodálkozzál azon, ha annyian irigyek rátok, ez természetes, mivel mindenkit átlagnak akarnak azok, akik miatt egyre nagyobb leszen a szorongattatás. S akkor lehethogy negelégednél azzal, ha mellette pihenhetnél, de a munkája miatt, már nem teheted meg úgy, mint ahogyan most megtehetnéd. Az egyetlen gyenge láncszem vagy a lelkitársadnál, ez ha nem elég, akkor benned van a hiba, bár szerintem ezt nehéz neked felfognod. A kérdésedre a válaszom, ha nemcsak a barátom akarsz lenni, hanem ennél több akkor a lehetőségeddel addig éljél amíg lehetőség fennáll. Jelenleg fennáll, s az egyik munkatársam el is vinne oda, ahol találod a lelkitársadat, bár akkor nem sokat aludnál, mivel sok mindenre figyelned kéllene, amit később amikor már ott vagy személyesen a lelkitársadnál megérthetnél. Tehát adva van a helyzet, a munkatársam bármikor elvisz a lelkitársadhoz, mivel megy haza, s képes tenni ezért többezer kilométer kerülőt. Jó alaposan gondoljad meg, s ha azt szeretnéd hogy elmehessél vele, akkor értesítsél kérlek. A családjának ajánlata december 17-én, abban az órában, amelyik hónapban születtél, s abban a percben, amelyik napon születtél jár le! S akkor a történet, megelevenedik!!!!

Magad is látod, annyira nincsen bizalmad, hogy jobb bele se gondolni, de azt állítód ha elkísérnélek, akkor megtennéd, tudod nem hiszem, a másik nem férnék be a járműbe, tehát ha nem vagy képes azzal megelégedni, hogy bemutatom a munkatársamat, aki valószínűleg a családjával érkezik meg, akkor benned van a hiba. Nincsen kedvem leírni milyen a munkatársam családja, de ha mennék akkor veszélyben lennék, mivel 368 kilométert is még megtennék, azzal pedig a jegyesegyetlenemnek ártanák, amire ilyen durván nem lennék képes, mivel az másokat is befolyásol, s mások akik számítanak rám, azoktól nem akarom elvenni, ami megadatik számuNKra, remélem érted. Ha nem érted, akkor másképpen fogalmazva a majdnem lelkitársam, akit előbb ismertem mint a lelkitársamat személyesen a te lelkitársadtól mindössze 368 kilométerre van, s hasonló, nagyon hasonló a jegyesegyetlenemhez, a haja színe, a magassága, a testének alkata megegyezik, a szemük is kicsit másabb, arcuk lényegében ami megkülönbözteti, s még valamiben hasonlítanak, képesek egymás számára lemondani rólam, de másnak nem engednek át. A jegyesegyetlenemet édesanyám nem fogadja el, mivel legjobban azon szakmában dolgozóktól fél, azon majdnem lelkitársamat édesanyám már elfogadta, mivel többre tekinti, pedig egyikük sem írt neki személyes hangvételű levelet. Remélem érted, helyetted ha nekem ezt ajánlanák fel, akkor indulnák, de nekünk még senki nem ajánlotta fel. A döntés a kezedben van, dönthetsz úgy, hogy akkor indulsz a lelkitársadhoz, amikor, körülbelül fél év múlva hazajöhet, vagy elindulsz ezzel a lehetőséggel s mikor a munkatársam bemutat a lelkitársadnak, akkor vele mellette maradsz, bár jó lenne azon ország nyelvét alapszinten legalább megtanulnod, mivel akkor sok mindenből maradsz ki, ami azért nyelvtudással könnyebb leszen. Miattad várt téged, akkor miattad bármikor felesége lehetsz hivatalosan is, bár azt a fajta áldást ami nemcsak rajtatok múlik, azt késve megtörténhet, s ez tudod olyan felemelő érzés, mivel egységben egyben egy új felet, majd egy másodikat, stb... hálával tartozol, ezt soha ne feledjed el, kérlek szépen.

Csak személyesen veszítheted el, ráutaló magatartással nem lehetséges, legalább is eddig így volt

Akkor most egy történetnek kellene ide kerülnie, de egyikötök lelkitársának véleményét meghallgatván nem tehetem közzé, mivel Ő már ezt többször felvázolta a lelkitársának, csak éppen ő valamilyen oknál fogva nem vette komolyan a figyelmeztetését. Azt hitte, az is olyan mint a többi, s itt nagyon szépen megkérem azt a hölgyet, keresse elő azokat a leveleket amiket a lelkitársa írt neki, s próbáljon visszakerülni oda ahonnan letaszították. A leveleket ha alaposan átolvassa, rájöhet melyeket írták át, melyekből vettek el, s melyekhez adtak hozzá. Kérem szépen azt a hölgyet, ha képes felfogni mennyire az életét is adná a lelkitársa, hogy vele mellette legyen, akkor jó alaposan gondolja által a levelek tartalmát, azt is amelyet nem kapott meg. Jó alaposan fontolja meg, kik azok akik ilyenre képesek voltak. Jó alaposan próbálja felfogni azt a mondatot, amit minden levelében megírt a lelkitársa, s ha képes erre akkor senki, egyedül önmaga gátolja az egységüket az egységben. A többiek remélem nem ilyen helyzetben vannak, de ha mégis akkor várniuk kell, mivel sajnos még nem készek a személyes találkozóra a lelkitársukkal.

Ez csak neked szól, ha tényleg megtörtént, nemcsak a gondolatodban...

Tehát ha jól értem, a nővéred majdnem lelkitársa odament hozzád, s megmondta amit eddig is sejtettél, s közben annyira megkedvelted, hogy inkább magad mellett akarod tudni, mint az mellett az ismeretlen hölgy mellett, akinek csak a nevét tudod. Először is a helyzet nem ismeretlen, egyre többször elő fog fordulni, s ennek egyetlen módon lehet gátat szabni, ez pedig az, hogy megbizonyosodol arról, hogy jobb elfogadni a segítségét, mint ellenségedet látnod benne. Okkal van az adott helyzet, s gondolom ahogyan segít számodra, azt mindenféleképpen valamilyen formában át kell adnod a nővérednek, aki ezzel lényegében az ellenfeled is leszen, ha nem érkezik meg hozzád a lelkitársad. Remélem ezzel tisztában vagy, itt nem számít az a kijelentése sem, hogy ha nem tudná, ki a lelkitársa, akkor elvenne tégedet, mivel ezt csak azért mondja, hogy megvigasztaljon. Hogy ki tudd deríteni az okát, ahhoz azt kellene tudnod, mikor várták ebbe a világba, a hónapja és a napja megadja azt a lehetőséget, hogy megláthassad mekkora időintervallumod van a döntésre. Ha belevágsz, jobb tudnod, egy nagyon fontos dolgot, minden támadásod, akár közvetlen akár közvetett befolyásolja, s felelheti keressél másik, hozzá hasonlót, aki ezekben járatos lehet. Ha ez megtörténik ez két okból történhet, egyik a lelkitársa eltünteti előled, a másik pedig olyan ok, amiben te is benne vagy, csak nem úgy, ahogyan kellene. Első feladatod, ha bele akarsz vágni ebbe a lehetőségbe, informálódj, kövessed és amikor lehetőséget van szólítsd meg, s ne felejtsed el élhetsz a lehetőséggel, de ha nem élsz vele, akkor már csak akkor van rá lehetőséged, ha a lelkitársával zárt, és ők közösen, amely még fájdalmasabb, mint az, hogy szimpatikus neked, de soha nem lehet a tiéd, mert még a nővérednek is több esélye leszen.